Eucharisztia és kommunikáció

XXV. Egyetemi Pasztorációs Konferencia

1
754

Jubileumi konferenciára gyűltek össze a magyar katolikus egyetemi lelkészek és munkatársaik Kolozsváron, április 25-26. között. Az évente megrendezett találkozónak mindig más és más egyetemi város ad otthont – határon innen és túl –, megszakítás nélkül ez volt a huszonötödik ilyen alkalom.

A Budapest, Csíkszereda, Debrecen, Eger, Nagyvárad, Nyíregyháza, Szeged, Veszprém és a házigazda kincses város felsőoktatási intézményeinek diákjai felé szolgáló papok, szerzetesnővérek és pasztorálasszisztensek számára igazi feltöltődés volt a kolozsvári Manréza Központban együtt töltött pár nap, amely a közös vacsorával, majd szentségimádással kezdődött. A Kolozsvári Egyetemi Lelkészség (KEL) egykori diákjai segítették zenei szolgálatukkal a jó Isten jelenlétébe helyezkedni a konferencia részvevőit, nem csak arra a fél órára, hanem az egész találkozó idejére. Egység és „hangos derű” – talán ez a két legkifejezőbb kulcsszó a csütörtök esti oldott hangulatú beszámoló és – az újak számára – bemutatkozó körre, melyben hasonló nehézségeket és örömöket fogalmaztak meg az egyetemi lelkészek munkájukkal kapcsolatban.

Az idei konferencia témáját – Eucharisztia és kommunikáció – két szakember bontotta ki előadásában. Szász István Szilárd, aki teológiai tanulmányai mellett az újságírói szakmának is diplomás gyakorlója, doktori kutatásában a „facebook-jelenséget” veszi górcső alá. Előadásában a II. Vatikáni Zsinat Inter mirifica kezdetű dokumentumából kiindulva az algoritmusok által meghatározott és vezérelt (sőt gyakran féltevezérelt!) „tömegkommunikációt” mutatta be. Míg a zsinati dokumentum arra buzdít, hogy mindaz, amit kommunikálni szeretnénk legyen „mindig igaz, teljes, tisztességes és megfelelő”, korunk közösségi oldalainak veszélye a szemfényvesztés és manipuláció. A kihívás és feladat abban áll, hogy legyünk éberek ezen modern eszközök (helyes) használatában.

Csiszár Klára missziókutató, aki többek között a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem Római Katolikus Teológia Karának oktatója, arra világított rá, hogy az Eucharisztia esély a modern világ számára. A lábmosás mint a húsvéti események forráspontja küldetése a mai egyháznak is – Ferenc pápa példáján keresztül mindannyiunknak, akiknek tudatában kell lennünk annak, hogy tetteink és az eucharisztiában való átformálódásunk által megváltozik az egész világ. Egyházként feladatunk és lehetőségünk az eget lehozni a földre, azaz megtapasztaltatni az emberrel Isten országának ízét.

A két előadást követően a konferencia résztvevői közösbe tették az elhangzottak nyomán megfogalmazódott érzéseiket, gondolataikat, majd ebéd után a városnéző séta sem maradhatott el. Ebben nem csak a napsütés, hanem az idegenvezető is segítségére sietett a csapatnak. Kiinduló pont a történelmi temetőkert, a Házsongárdi temető volt, ennek is egy – a KEL számára oly kedves síremléke: Orbán László nyughelye. A néhai egyetemi lelkész 2008-ban egy nyári kiránduláson a Duna-delta torkolatánál adta életét az egyik bajba sodródott egyetemistáért, akinek mentésére ugrott vízbe. Ez a megemlékezés azonban nem az elmúlás szomorúságának, sokkal inkább az életnek a halál felett aratott győzelmi üzenetét hordozta. Az óvárosban tett nagy séta a Szent Mihály-templomba vezetett, ahol az ünnepi szentmisét Pákozdi István budapesti egyetemi lelkész vezette a vele koncelebráló egyetemi lelkészekkel.

A Konferencia zárdokumentumot fogalmazott meg, amit megküld minden egyetemi város főpásztorának:

Naponta ünnepeljük az Eucharisztiát és kommunikálunk a ránk bízottakkal, látjuk, tapasztaljuk az ő mindennapi kommunikációjukat egymással. Megfogalmazódik bennünk: „beszéljünk őszintén!” Törekedjünk hiteles kommunikációra az álhírek korában! Minél több technikai lehetőség tárul a mai ifjúság elé, annál szétesettebb a társadalmuk. Küzdünk az individualizmus, a manipulált egyéniségek tévútjaival. Hálózatainkban sok a szemfényvesztés, a belső, mentális fertőzöttség, ami tévútra vezeti még a keresztényeket is, pedig a helyes szűrés, a bölcs megkülönböztetés, a befolyásolás elleni küzdelem, a hazugságok kizárása visszahelyeznek minket az igazi valóság világába, ahol „az igazság szabaddá tesz minket” (Jn 8,32). Boldog embereknek boldog barátai vannak, igaz emberek közössége az igaz utat tárja a társadalom elé. Ez a hivatása a keresztény egyetemista-főiskolás közösségeknek.

A kommunikáció forrása számunkra az Eucharisztia, Jézus Krisztus testének és vérének a szentsége. Nagy kérdés az, vajon milyen esélye van az Eucharisztiának a mai világban? Az intuitív ember hajlik a jóra, a szépre, a szeretetre, a gyengédségre. Ennek tudatát kell erősítenünk a fiatalokban. Isten szeretete lehajlik hozzánk, táplál minket. Az Eucharisztia összetartozik a lábmosással, azaz az ajándék a feladattal, kötelességünkkel. Akkor éljük át igazán az Eucharisztia titkát, ha kimegyünk a világba és mossuk egymás lábát, oszlatjuk a félelmet, erősítjük a reményt. A húsvéti Eucharisztia átmenet a halálból az életbe. Ez a szolgálat fűz közösségbe minket egymással, részesülünk Krisztus „átváltoztató” szeretetében. Az Eucharisztia így valóban a szeretet csodája a világ oltárán. Szeretnénk az Eucharisztia imádása, ünneplése során Krisztus arcát felragyogtatni és kommunikálni a világnak!

A jövőre megtartandó Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusra készülve így szeretnénk kommunikációnkat tisztítani, józanítani, elmélyíteni. Ez az egyetemi lelkészségek közösségeinek a feladata, de annak biztos tudata is, hogy Isten velünk kommunikáló szeretete folytonosan kiárad a világra.

Eucharisztia és kommunikáció – egész életünket meghatározó valóság. Megízlelni és megízleltetni Isten országát, a boldogságot. Úgy gondolom, az „utolsó vacsora” ízkülönlegességei is mintegy dinamikái voltak ennek a jubileumi konferenciának, a közösségiség megtapasztalása, az öröm és lendület pedig valós oka a búcsúzáskor, sőt a hazaérkezés után is kifejezett hálának a résztvevők részéről. A házigazda KEL lelkésze, Takó István, aki csapatával (Nagyvárad után) bátran vállalta a konferencia megszervezését és lebonyolítását – a Renovabis támogatásával –, a találkozóra visszapillantva így fogalmazott: A „fényes hét” méltóságát nem lehet emelni, de a XXV. Egyetemi Pasztorációs Konferencia mégis hozzátett valamit, legalább is nekünk.

A feltámadt Krisztus világossága és ereje kísérje egyetemi lelkészeinket és munkatársaikat nem könnyű, de a jövőt szolgáló nagy feladatukban!

1 HOZZÁSZÓLÁS

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here