Nincs jogunk!

0
418
Illusztráció/Pixabay

A világ több mint 1200 állatfaját fenyegeti a kihalás, az ENSZ szerint a növény-és állatvilág a dinoszauruszok alkonya óta nem látott ütemben pusztul. A kihalás szélére kerültek a tigrisek, évről-évre orrszarvú-, majom- és madárfajták rendszeresen a napi híradások témái, amelyekben az utolsó élő példányt búcsúztatják. A szakemberek nem állítják, hogy mindenkinek vegetáriánussá kéne válnia, de a túlzott húsfogyasztás, a felelőtlen vagy éppen nem létező vadgazdálkodás, az orrvadászat, a szintén az ember által előidézett globális felmelegedés, az eszeveszett vásárlás és szemétpiramisok olyan látványos pusztulást okoznak, hogy a zöld, csicsergéssel és bőgéssel tarkított természetet néhány év múlva csak képeken, interneten mutogathatjuk gyermekeinknek. És nincs ebben semmi túlzás. Az emberi tevékenységeknek köszönhetően tízszer annyi szén-dioxid kerül a légkörbe, mint a Föld legutóbbi nagy felmelegedési korszaka, a Paleocén-Eocén Hőmérsékleti Maximum idején, amikor az Északi-sarkon nem volt jég.

Évente fajok százai halnak ki, és hiába legyintünk egy amazonasi lepkefaj kihalásán, hiszen minden ökológiai jelenség láncreakciót indít el: a rovarok nem porozzák be a növényeket, ami miatt éhezni fognak a növényevők, a rovarokat fogyasztók szintén elveszítik táplálékukat és a rovarevőket fogyasztó húsevők ugyancsak koplalni kényszerülnek. A növényevők átvándorolnak tömegesen oda, ahol több a hersegtetni való, ott elpusztul a növényzet és a megállíthatatlan kerék pörög, tovább szedve áldozatait. Ezer és ezer tanács jön szembe velünk tévében, újságban, közösségi médiában arról, hogyan figyelhetünk jobban a környezet tiszteletére. De a kisember nem teszi le az autót, a „nagyember” újabb és újabb gyárakat telepít, a csillapíthatatlan éhség kielégítésére pedig törött csontú, félvak, sötétben, lyukakban sirdogáló nyulak, tyúkok, marhák, disznók milliói kerülnek a hentes pultjára úgy, hogy sosem szerette őket gazda, s nem legeltek, kapirgáltak a kert végében. Az okos felhasználás a falusi veteményesekben és kis istállók falai mögött maradt, ahol még Isten szavára hallgatva, harmóniában, egymást kiszolgálva, segítve él gazda és jószág.

Ha ellopom a szomszéd biciklijét vagy felgyújtom a kertjét, rácsok mögé küldenek, hiszen másét elvenni nincs jogom: nem én dolgoztam meg érte, nem én vettem, nem én alkottam, nem vagyok felhatalmazva arra, hogy elpusztítsam. Na és mi van a bolygónkkal, rajta minden élővel? Tán azt is az ember alkotta?

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here