Szeressük ellenségeinket?

Évközi 7. vasárnap

0
527
Fotó: pixabay.com

EVANGÉLIUM
Jézus a hegyi beszédben így szólt tanítványaihoz:
„Nektek, akik hallgattok engem, ezt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Azokra, akik átkoznak titeket, mondjatok áldást, és imádkozzatok rágalmazóitokért. Ha arcul üt valaki, tartsd oda a másik arcodat is. Annak, aki elveszi köntösödet, add oda a ruhádat is. Mindenkinek, aki kér tőled, adj, és aki elviszi, ami a tied, attól ne kérd vissza. Úgy bánjatok az emberekkel, ahogy szeretnétek, hogy veletek is bánjanak.
Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket is szeretnek, milyen jutalmat várhattok érte Istentől? Hisz a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. Ha csak azokkal tesztek jót, akik veletek is jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. Ha csak a visszafizetés reményében adtok kölcsönt, milyen hálára számíthattok? A bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza.
Szeressétek inkább ellenségeiteket: tegyetek jót, adjatok kölcsön, és semmi viszonzást ne várjatok. Így nagy jutalomban részesültök, és fiai lesztek a Magasságbelinek, hisz ő is jóságos a hálátlanok és a gonoszok iránt. Legyetek tehát irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. Ne mondjatok ítéletet senki fölött, s akkor fölöttetek sem ítélkeznek. Ne ítéljetek el senkit, s akkor titeket sem ítélnek el. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsátanak. Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd nektek is.”
(Lk 6,27-38)

A keresztény vallásosság alapkövetelménye a felebaráti szeretet. Jézus a mai evangéliumban különféle hasonlatokkal szemlélteti a szeretet gyakorlását. A szeretet oltárán meghozandó legnehezebb áldozat: megbocsátani mindenkinek, még ellenségeinknek is.

Milyen nagy esemény volt az a csodálatos pillanat, amikor az embernek sikerült kitörnie a föld vonzó köréből. Ezért nevezték a múlt századot az űrhajózás korszakának. Veszélyes és kockázatos vállalkozás volt ez, de kétségtelenül nagy előrelépése az emberi tudománynak.

Ami sikerült a technika világában az embernek, azt akarja Jézus is a szívek világában, az erkölcsi világrendben is megvalósítani. Jézus volt az a zseniális szerkesztő, aki tanításának, kegyelmének erejével kiszakított minket az ellenhatás törvényéből és átemelt az isteni szeretet kozmoszába. Arról is hallottunk már, hogy az űrutazás milyen nagy megterhelést jelent az emberi szervezetnek. El kell ismernünk, hogy Jézus parancsa, szeressétek ellenségeiteket, komoly megterhelés az emberi szervezetnek. Ki hallott már olyasmit, hogy az ember szeresse ellenségeit? Mondhatták volna ekkor is, mint a kafarnaumi beszédnél: „Kemény beszéd ez, ki hallgathatja?”

Nekünk, keresztényeknek azonban hozzá kell szoknunk, hogy ne csupán a természet síkján, hanem a jézusi tanítás magasságából vizsgáljuk életünket. Nem szabad megakadnunk a látszólagos ellenmondásokon. Be kell hatolnunk a jézusi tanítás szívébe. Ha ezt tesszük, hamarosan rádöbbenünk, Jézusnak nemcsak voltak, de ma is vannak ellenségei. Sokan ma is Isten ellene törnek. Igyekeznek még ma is az emberek szívéből kiölni a hitet. Mások káromolják és szembeszállnak szent akaratával. Sokan a gúny nyilait zúdítják feléje. Isten azonban senkit nem tekint ellenségének és ezért hallgat, mert türelmes és végtelen irgalmas. Akkor is, ha ez talán nekünk nem tetszik. Fölkelti napját a jókra és gonoszokra, esőt ad az igazaknak és a hamisaknak.

Nekünk is lehetnek ellenségeink, olykor saját hibánkon kívül is. Szavaikkal, tetteikkel a fájdalom töviseit szúrják szívünkbe. Sokan a szemet szemért, fogat fogért elve alapján válaszolnak. Ezzel azonban legtöbbször még jobban felszítják a gyűlölet tüzét. Ezért figyelmeztet minket Jézus, hogy a bosszú nem lehet a rend és a béke visszaállítója. Megbántónkat nem bosszúval, hanem szeretettel lehet kigyógyítani gonoszságából. A világnak éppen ez a tragédiája, hogy nem tud kitörni a gyűlölködés börtönéből, nem tud, nem akar megbocsátani. Mennyivel kevesebb harag és gyűlölet lenne a szívekben, a családok, a nemzetek életében, ha mindnyájan azon fáradoznánk, hogy kioltsuk a szívekben a gyűlölet tüzét. Tagadhatatlan, hogy a mi emberi természetünk nehezen hajlik a megbocsátásra. Segítenünk kell az embereken, hogy a szeretet ereje járja át az életüket. Segíteni az embereknek, hogy életükben igen fontos a megbocsátás és az irgalom. Lehet, hogy eredménytelen lesz – de csak látszólag – a jóakaratú munkánk, s olykor hajótörést szenved. Erőfeszítésünk mégsem hiábavaló, mert hinnünk kell, hogy egyszer az őszinte szeretet fog győzni.

Timár Sándor P. Asztrik OFM

Megjelent a Vasárnap február 24-i számában.