A titok a jobbik rész következetes választása

0
907
Fotó: Suciu Dorottya

A Gyulafehérvári Főegyházmegye Pasztorális Bizottsága szervezésében február 12-én Csíksomlyón főpásztoraik jelenlétében ünnepelték meg a főegyházmegye papjai, kispapjai és szerzetesei a hivatások ünnepét. Az ünnepi hangulatnak szerves részét képezte Márton Áron püspökre való emlékezés is.

A 140 résztvevőt Portik Hegyi Kelemen, a Pasztorális Bizottság vezetője köszöntötte, majd Varga László kaposvári megyéspüspök előadását hallgathatták meg a jelenlévők. A püspök személyes hangon és saját hivatástörténetének tanulságait is megosztva vázolta fel a hivatás kibontakoztatásának és megélésének legfontosabb összetevőit. Felhívta a figyelmet korunk egyik legnagyobb veszélyére, „az aktivitás eretnekségére” (Szent János Pál pápa kifejezése), utalva Mária és Márta evangéliumi történetére és arra, hogy mindkét lelkület megvan bennünk.

A „jobbik részt” azonban nem szabad elveszítenünk, elengednünk. Az állandó ima, a szemlélődés, a szentségi Jézussal töltött idő nem csak a szemlélődő szerzetesrendek feladata. Cseh Tamás A jobbik részem című dalával illusztrálta a téma fontosságát, aktualitását – és azt a veszélyt, ami a jobbik rész elvesztése jelent.

Isten a csend barátja

Feltette és meg is válaszolta a kérdést: mi történik, ha abbahagyjuk a szemlélődést? A változás nem rögtön lesz látható. Megvédjük magunkat Istentől az imával – a pusztán elvégzett zsolozsmával például –, teljesítjük ugyan az előírást, de anélkül, hogy találkoznánk Istennel. Az elmondandó imákat pajzsként használjuk annak érdekében, hogy megússzuk a Jézussal való találkozást és az ezzel járó változást. A szemlélődő ima hiányában a szemléletünk kezd átalakulni, minden zavarni kezd, minden apróság szemet szúr. Az imát kezdjük plusz feladatként érzékelni. Ima hiányában nem látjuk az üdvösség győzelmét, csak a jó és a rossz harcát, nem látjuk a másik emberben jelenlévő Krisztust, hanem csak a morális tartalmat, és ítélkezünk. Nem látjuk az egyház valóságát, hanem csak a botrányok és győzelmek sorozatát – sorolta a következményeket a püspök.

Majd saját útkereséseiből és pasztorációs szolgálatából osztott meg eseményeket, amelyeknek a tanulsága az volt, hogy a sikeres szolgálat titka nem a sikeres projektekben rejlik. A titok a „jobbik rész”, vagyis a találkozás az Úrral, az oltáriszentség előtti szemlélődés, ami külső embernek vagy felületesen hívőnek talán semmittevésnek tűnhet, de ami nélkül sohasem lesz világos előttünk, hogy a megtört kenyér ugyanaz, mint a megtört ember. Ugyanakkor ezzel is vigyáznunk kell, mert ha a szentségimádásból is csak egy programot csinálunk, szintén elveszítjük a jelenlétet. Isten a csend barátja – szögezte le a püspök.

Az élet teljessége az életszentség

Az előadást követően a papok és a szerzetesek a hívekkel együtt szentmisén vettek részt a csíksomlyói kegytemplomban, amelyet szintén Varga László püspök celebrált. Szentbeszédében a hivatást mint az életszentség útját állította a jelenlévők elé, amely minden keresztény emberre egyformán vonatkozik. A hivatás, a kiválasztás nem arról szól, hogy jobbak vagyunk, mint mások – hangsúlyozta, hanem Isten szeretete, amely soha meg nem rendül. Azért választott ki Isten a világ fiai közül, mert szeret bennünket. Meghívott bennünket, hogy szentek legyünk, amint ő maga is szent. A saját erőnkből nem lehetünk szentek, de a Szentlélek által mindenkinek lehetséges.

Aki nem akar szent lenni, az nem akar teljes életet élni, hanem csak éldegélni szeretne. Az élet teljessége az életszentség. Ez Isten akarata, erre választott bennünket. Miért nem fogadjuk el az életszentségre szóló meghívásunkat? Sokan alkalmatlannak találják magukat. Másokat az bátortalanít el, hogy életidegen szent-képeket vetítettek eléjük, akik csak az erényekben, Isten bűvöletében élnek, mintha nem is földi emberek lennének. Sokan a fiatalok közül erre azt mondják, nem is akarnak ilyenek lenni. Az életszentség viszont nagyon egyszerű. Semmi mást nem kell tennünk, mint megengedni, hogy Isten betöltsön a szeretetével, és ez túlcsorduljon, hogy tovább tudjuk adni másoknak.

A szentbeszéd végén a püspök közvetlenül felszólított minden jelenlévőt, életállapottól függetlenül: „A mai ünnepen mondjatok igent a meghívásra, az életszentségre és a küldetésre! Mert nem magunk miatt lettünk kiválasztva. Hanem azok miatt, akik nincsenek itt, akin nem ismerik Istent, akin nem ismerik Jézus Krisztust, az igazságot, az életet Krisztusban. Hozzájuk szól a küldetésünk. Igent kell mondanunk a küldetésünkre is! Nem szabad felmenteni magunkat!”

A prédikáció után minden jelenlévő megújította elköteleződését az életszentségre való meghívottság útján, saját életállapotának megfelelően.

Imacsokrok Márton Áron püspöknek

A szentmise után – mivel február 12-e Isten szolgája Márton Áron püspökké szentelésének idén nyolcvanadik évfordulója – a Jakab Antal Tanulmányi Házban szervezett Imacsokrok Márton Áron püspöknek a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár gyűjteményéből című kiállítás megnyitóján Jakubinyi György gyulafehérvári érsek Márton Áron püspökké szentelésének körülményeit idézte föl három kérdésre válaszolva. Miért Andrea Cassulo nunciust kérte föl a szentelésre, miért nem volt jelen egy magyar püspök sem a szentelésen és miért nem a székesegyházban, hanem Kolozsváron történt a szentelés? A kérdéseket megválaszolva az akkori politikai és egyházszervezeti helyzetnek pontos keresztmetszetét nyújtotta a hallgatóságnak, illetve Márton Áron egyéniségének, aki a szentelésének körülményeit is felhasználta arra, hogy igazságszeretetét, meg nem alkuvását kifejezze.

Ezt követően Hegedűs Enikő művészettörténész, a Gyulafehérvári Főegyházmegye egyházművészeti referense ismertette a kiállítás anyagát, a válogatás szempontjait és folyamatát. A püspökszentelés évfordulóira készült ún. lelki csokrokból készült válogatás, ami arról tanúskodik, hogy a boldog emlékű püspököt már életében is nagy tisztelettel és szeretettel vették körül. A kiállított anyag az egyházmegye híveinek, szerzetesi és lelkiségi közösségeinek lelkületéről is árulkodik, illetve azt a leleményességet és kreativitást is tükrözi, amellyel a kommunizmus idejéből közismert szentképhiányt pótolta.

A kiállítás február 20-ig hétköznap 10 és 17 óra között tekinthető meg, hétvégén pedig 10 és 14 óra között, kérésre múzeumpedagógiai foglalkozásokat is biztosítanak.

Meg kell hallanunk a Lélek sugallatait

Délután csendes szentségimádással folytatódott a program, a délelőtti előadás szellemében, majd Csókay András orvosprofesszor és felesége, Daniella tanúságtételét hallgathatták meg a résztvevők, ezzel betekintést nyerve egy világi krisztushívő hivatásába, aki szakmáját hittel gyakorolva ugyanarra a következtetésre jut: Istennel találkozni és beszélgetni kell, nem elég a szakszerűség, fontos, hogy meghalljuk a Lélek sugallatait, mert Isten a sebész kezét is vezeti, ötleteket, jó gondolatokat ad, és ezáltal hatékonyabb szolgálatra segíti a hívő embert.

A hivatások ünnepe közös vesperással zárult a kegytemplomban. A résztvevők útravalóul a Verbum kiadó jóvoltából az Imádkozzunk hivatásokért című imakönyv újrakiadását kapták ajándékba.

Farmati Anna


SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here