Egyszerű és élményszerű

Kett-pedagógia és meseterápia

0
688
Fotók: Veres Stelian

„Ez a módszer nem technika, hanem szemléletmód” – foglalta össze Nagy Enikő Kriszta nővér a január 17–19. között Kolozsváron tartott Mesekert nevű képzésen a Kett pedagógiai módszer lényegét. A csoportvezető Mallersdorfi ferences nővér és pedagógus, lelkigondozó, kiképző az 1990-es évek közepétől használja ezt a módszert munkájában. A Kett-pedagógia Franz Kett német pedagógus nevéhez fűződik, keresztény értékrenden alapul, az ember életét Istenben gyökerezve Isten ajándékaként látja és láttatja. Ahogy Kriszta nővér fogalmaz: a fejet, a szívet és a kezet egyszerre szólítja meg, dolgoztatja ez a módszer, amely szimbólumokkal, pozitív képekkel dolgozik, és gyógyító erőket is mozgat. Pedagógiai módszerként gyermekek nevelésében használják, de a kamasz, a felnőtt számára is sokat nyújthat, elsősorban mert a lét és jelenlét örömére irányítja a figyelmet, megtanít lecsendesülni, a pörgésből megállni, befelé és az élet értelme felé fülelni, afelé indulni.

A hétvégi képzésen, amelyet a BBTE Pedagógia és Alkalmazott Didaktika Intézete szervezésében elsősorban egyetemi hallgatóknak tartottak, a pedagógusjelöltek között hárman egykor Székelyudvarhelyen a Nardini óvodában Kriszta nővér óvodásai voltak. Bálint Tamara jelenleg elsőéves, a kérdésre, hogy mire emlékszik óvodáskorából, ezt válaszolja: „Csak arra emlékszem, hogy mindig kaptunk egy karikát, díszítettünk mindig valamit. Nem maradtak meg történetek, csak a foglalkozások folyamatának emléke: ahogy díszítettünk, rakosgattunk. Ahogy itt a műhelymunka során dolgoztunk, előjöttek az emlékek, főleg a szülinapos foglalkozásé, még a versre is emlékszem, amit ilyenkor Kriszta nővér elmondott, meg ahogy középen ülünk s mindenki kirak nekünk valamit: az nagy élmény volt! Engem az óvodai élmény nagyban befolyásolt a pályaválasztásomban, abban, hogy itt vagyok, tanítóképzőn. Nagyon szerettem óvodás lenni s nagyon szeretnék óvónéni lenni!”

Szász Rita magiszteri hallgató teológiát tanul, valamint óvó- és tanítóképzőt végzett, ez már a második Kett-képzése. Óvodásként egy évig járt Kriszta nővér csoportjába. „Nagy rajongója vagyok a módszernek, az oviból ugyan sok emlékem nincs, de a szülinapozásra emlékszem, amikor mindenki nekem készített ajándékot, vagy amikor kóstolgattunk egy foglalkozáson, a méz ízére emlékszem. Ez mutatja a módszer nagyszerűségét, hogy minden érzékszervet bevon. Most ugyanannyira élveztem a csoportmunkát, mint óvodás koromban! Mint óvónéni szeretném használni a módszert, mert szerintem nagyon sokszínűen fel lehet használni. Valójában a pedagóguson múlik, hogyan tudja bevezetni a csoportjába a módszert.”

Gergely Ágnes szintén óvoda- és elemi osztály pedagógiája szakon tanul, s a Kett-módszerről mondja: „amíg ide nem jöttem s nem hallottam a Kett-módszerről, én addig  azt hittem, ez a normális, azaz hogy minden napköziben így foglalkoznak a gyerekekkel, mert én a Nardini óvodában így nőttem fel. Amikor elkezdtünk gyakorlatra járni, láttam, hogy nem használják ezt a módszert itt. Erről a képzésről hallva jöttem rá, hogy ez egy külön módszer. Nem hiába jártam akkor oda óvodába, nem hiába jöttem erre a szakra: nekem nagyon tetszik ez  s szeretném gyakorlatba is ültetni.”

Hogy a hétvégén mi is történt? A megszólaltatott egykori óvodások, mostani résztvevők születésnapozásról beszéltek: a Kett-módszerrel megtartott különleges köszöntőt is megtapasztalhatta az a mintegy negyven résztvevő, aki vállalkozott a hétvégi műhelymunkára. Emellett pedig a Kett-pedagógiát népmesék interaktív feldolgozása által ismerhették meg a résztvevők. Kriszta nővér bemutatta, hogyan lehet a hit legmélyebb titkait is egyszerűen és élményszerűen bemutatni akár óvodásoknak is: a nagycsütörtök-nagypéntek-feltámadás teológiailag sem egyszerűen érthető-magyarázható eseményeit bibliai alapon, interaktívan élhették át a résztvevők. Emellett újdonságként felnőtteknek szóló, Boldizsár Ildikó módszerével tartott alkotó-fejlesztő meseterápiás foglalkozás is része volt a képzésnek.

Hogy egészen konkrétan mi történik egy ilyen foglalkozáson, azt kívülállónak nem könnyű elmesélni, mert elsődleges az egyéni és csoportos élmény: a közös játék, nevetés, olykor akár meghatódás, az egész ember – test, szellem, lélek – részvétele a foglalkozáson, az érzelmek szabad áramlása és megélése. A módszer működik: ez azon is lemérhető, hogy a csoportkohézió szinte azonnal megszületett úgy, hogy az egyetemi hallgatók mellett a résztvevők közt volt néhány gyakorló pedagógus, pap és szerkesztő is, tehát különböző korú, életállapotú, felkészültségű ember, akik felszabadultan, kreatívan és nem utolsó sorban egyenlőkként tudtak együtt lenni. Ez pedig nagy szó: a kedves olvasó gondolja csak végig, szűk baráti társaságán, családján kívül hol lehet szabadon, kötelezettségek és elvárások nélkül önmaga?

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here