Ünnepi vigasz a börtönben lévőknek

0
160

Ahogy rákérdeztem, hogy mit jelent számukra a karácsony, láttam, ahogy egyik-másik arcra kiül a megnyugvás a szívbéli béke jeleként. Leginkább azokon volt ez látható, akik lélekben is rákészültek: szentgyónással tisztították meg a lelküket. A szabadságukban korlátozottakhoz is eljutott az ünnepi üzenet: Isten Fia emberré lett, hogy az ember Isten gyermeke lehessen.

Egy-egy ilyen alkalom, amikor a segédpüspök, kíséretével ellátogat a börtönbe, kiemeli a családjuktól és otthonuktól távol élő bentieket a hétköznapokból, és elgondolkodtatja őket keresztény feladatukról. Tamás József segédpüspök tavaly, karácsony másodnapján 37. alkalommal jött a csíkszeredai börtönkápolnába misézni. A programok torlódása miatt most is neki kellett kiszolgáltatnia a bűnbánat szentségét. A bennlévők egyike újságolta, hogy ő még püspöknek sohasem gyónt, de örül a lelki békének, amit a gyónásnak köszönhet. Ezt elmélyítette az ünnepi szentmise és annak tanítása. A karácsonyi ünnepkörben kétféle születést ünnepel az egyház: az Úr Jézusét Betlehemben és a vértanúkét az örök életre – hangzott el a prédikációban.

Megváltónk példát adott az Isten szeretetére, míg a szentek esete arról tanúskodik, hogy Isten segítségével legyőzhető a rossz és tökéletesíthető a szeretet egészen önmagunk feláldozásáig. Nekik ez az Isten és a felebarát hősies szeretetében sikerült, így példájuk bennünket is nevel a jóra. A püspöktől kapott karácsonyi szentkép az ajándékozó aláírásával arra figyelmezteti a bentieket, hogy valóban az elhangzottak szerint éljenek.

A vendégek egyike, Kolumbán Márta egy köznapi példával szemléltette a karácsony lényegét. Egy fogadóba ebédre betérő fiatal szülők kisfia egy idős emberre lett figyelmes. Ahogy a kicsi, úgy az idős ember is megörült az érdeklődésnek, s elkezdte utánozni a gyermeket. A szokatlan viselkedés feszültséget okozott a szülőknek, s hogy mielőbb szabadulhassanak, gyorsabban fogyasztották el ebédjüket, hogy mielőbb elhagyhassák a helyiséget. Az apa egyenest az autóhoz igyekezett, az anyának pedig az idős ember felé kellett elhaladnia. És ekkor valami váratlan történt: a kisgyermek édesanyja karjaiból az idős ember karjaiba lendült. Az öreg hosszan ölelte magához a gyermeket, majd amikor visszaadta édesanyjának, csak ennyit mondott: Nagyon vigyázzon erre a gyermekre, asszonyom! A meglepett édesanya gyermekével a karján, könnyes szemekkel az autóig lépdelt és akkor megértette, hogy a Mennyei Atya nekünk adta Szent Fiát, nemcsak egy rövid időre, hanem az örökkévalóságig, hogy jobbak legyünk általa, és mi mégis hogy így bánunk vele?

A püspök hálás volt, hogy a börtön vezetősége elfogadta Ferenc Attila tanár heti két látogatását a börtönkápolnába. Ő már hónapok óta „házigazdaként” segítette a havi szentmise megszervezését és legutóbb az ünnepi program lebonyolítását, ezzel is tovább mélyítve Isten szeretetének lényegét. A további öt látogató is a személyes beszélgetéssel erősítette a bennlévőkben a reményt, hogy merjenek Istenben bízni, a kegyelem által javulni és az okozott kárt jóvátenni. Ha ennek lényegére ráéreznek és tesznek is ezért, akkor valóban vigasz volt az ünnepi látogatás a fogvatartottaknak, illetve az őket rendszeresen meglátogatóknak. Így munkálkodik a kegyelem, hogy építhessük Isten Országát a földön.

Koncsag László szentegyházasfalvi plébános

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here