Találkozás a Megváltóval

0
184
Fotók: Józsa János

Vízkereszt napján hívekkel telt a szatmárnémeti székesegyház a tizenegy órától kezdődött püspöki szentmisére. Jézus megjelenésének ünnepén a hagyománynak megfelelően vizet szentelnek. A legszentebb áldozat bemutatásának elején, Schönberger Jenő püspök, asszisztenciájával a keresztelő kút mellett elhelyezett edényekhez vonult, ahol megáldotta a sót, amelyet a vízbe öntött, ezzel megszentelve azt, a hívek használatára.

A szentbeszédet Linzenbold Szabolcs, a székesegyház segédlelkésze mondta, Jézus születésének világméretű dimenziójára irányítva a hívek figyelmét. „Az evangélium szerint keleti bölcsek hódoltak a megszületett kisded előtt. A népek képviselői által az egész világ tudomást szerzett az Üdvözítőről. Mindenkinek számolnia kell Jézus történelmi jelenlétével a Földön. Jézus megjelenésének világra szóló eseménye ugyanakkor már kortársai részéről nagyon sokféle visszhangra talált.”

Linzenbold Szabolcs kifejtette, Jézus jelenlétére az emberek akkor, és ma is főképp három típusnak megfelelően válaszolnak. Így az első magatartás a szorongás és a félelem. „A Jézussal való találkozás nem egyszer kényelmetlen számunkra, szorongást vált ki. Ezért többen szívesebben vennék, ha sohasem hallottak volna Jézusról, ha sohasem ismerték volna meg az ő igéjét, ha sohasem kellett volna konfrontálódni vagy foglalkozni vele. Az ő szívükben a Jézussal való találkozás aggályokat és félelmeket kelt. Ennek oka, hogy Jézus olykor kényelmetlen elvárásokkal viseltetik felénk: rávilágít a bűneinkre, hiányosságainkra. Ez szorongást okoz, különösen ha a mi életünkben valóban sok rendezni való akad még. Ezért vonakodnak tőle sokan.”

A második jellegzetes magatartásforma a farizeusok és írástudók válasza Jézus megjelenésére. „Ők a Messiás születésének hírére nem rémülnek meg, nem kezdenek aggódni. Hideg ésszel, tárgyilagosan, mondhatni akadémikus pontossággal megállapítják a Megváltó születésének helyét, tudásuk azonban semmilyen érzelmet, állásfoglalást nem vált ki belőlük. Az isteni gyermek teljesen hidegen hagyja őket, nem foglalkoznak vele. Sokan tanúsítanak hasonló magatartást ma is. A könyvekből, a Szentírásból ismerik Jézus nevét, de nem tulajdonítanak neki fontosságot.”

A harmadik állásfoglalás az istenkereső hozzáállás. „Azok tanúsítanak ilyet, akiknek a lelkében valóban pozitív visszhangra talál a Messiás születésének üzenete. Ők várták a Megváltót, foglalkoztak Istennek az üzenetével, ezért felismerik őt. Így a napkeleti bölcsek, akik hosszú időn át tanulmányozták a természet törvényeit, a csillagok járását és elkezdtek az igazság útján járni. Követték a csillagot, és így szemükkel láthatták, kezükkel tapinthatták Jézust. A napkeleti bölcsek az istenkereső embereket szimbolizálják, és Jézus, az istenkereső emberek előtt felfedi magát. A keleti bölcsek története azt mutatja számunkra, hogy Isten valóban közel jön hozzánk, ő valóban megtalálható, csak napról-napra meg kell hozni minden áldozatot, amit ő kíván tőlünk. Ez sokszor dacolást kíván a korszellem mindenféle hóbortos divatjával, és helytállást kíván a hitben. Legyen finomérzékünk a kicsinység, az egyszerű dolgok iránt, amiket a szemünkkel alig veszünk észre, de mégis ott van, jelen van bennük az Isten.”

Végül Linzenbold Szabolcs kiemelte, vízkereszt a bizalom üzenetét hordozza: „Urunk megjelenésével felragyogott az isteni világosság, az a fényes csillag, amely mindannyiunk számára üdvösséget hozhat.”

Az áldozás után, a szentmise végére már sokan felsorakoztak a szenteltvízzel telt edények előtt. A záróáldást megelőzően Schönberger Jenő püspök emlékeztette híveit a szentelményekhez való helyes viszonyulásra: „A megáldott víz Isten áldásának a jele, amikor hazavisszük, úgy használjuk. Vigyázzunk, a szent dolgokkal szentül kell viseltetni, szentül kell élni.” A szentmise után még hosszan, sorokban álltak a hívek, hogy vehessenek a vízkeresztkor megáldott szenteltvízből.

Józsa János

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here