Önértelmezés, szerep és cselekvőség a 18–20. századi egyházi társadalomban

Egyháztörténeti konferencia volt Nagyváradon

0
510
Fotó: Posticum

Az egyháztörténet, a maga „tolvajnyelvével” mindig is érdekes színfoltja volt, s ma is az a történetírásnak. Hol van az egyháztörténet helye a történettudományok színes világában? Melyek ennek a historiográfiai műfajnak a sajátosságai? Önértelmezés, szerep és cselekvőség a 18–20. századi egyházi társadalomban címmel nemzetközi egyháztörténeti konferenciát tartottak Nagyváradon. A szervezők az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára Budapestről, a Posticum Kulturális Központ Nagyváradról, META – Pécsi Egyháztörténeti Bizottság, a Magyar Nemzeti Levéltár Budapestről és a nagyváradi Szacsvay Akadémia voltak. November 8-án három, frissen megjelent kötetet mutattak be: Bánkuti Gábor, Csibi Norbert, Gőzsy Zoltán, Varga Szabolcs, Vértesi Lázár (szerk.): Teológia és történettudomány – Antológia az egyháztörténet-írás elméleti kérdéseiről, ezt követően pedig Bánkuti Gábor, Nagy Mihály Zoltán (szerk.): Historiográfiai mérleg és az egyháztörténeti kutatások új irányai. Tanulmányok a Posticum 2015-ben és 2016-ban tartott egyháztörténeti konferenciáinak előadásaiból és Denisa Bodeanu: O rază de speranță în întuneric. Ajutoarele primite din străinătate de cultele religioase din România în anii ’70-’80. [Reménysugár a sötétségben. A romániai felekezetek külföldi segélyezése a 70-es és 80-as években.]

November 9-én és 10-én több romániai és magyarországi történész beszélt kutatásairól. A konferenciáról, annak főbb irányvonalairól Nagy Mihály szervezőt kérdeztük. Tőle tudtuk meg azt, hogy ennek a 2012-ben indult konferenciasorozatnak elsősorban az a célkitűzése, hogy résztvevői vizsgálják, milyen kapcsolat volt az állam és a különböző történeti egyházak között a kommunizmus korában, Romániában és Magyarországon.

Először azt vizsgálták, hogy milyen volt ez az intézményes kapcsolat állam és egyház között, s milyen módszerekkel próbálta az állam az egyházakon akaratát érvényesíteni, majd később a konferenciákon a kutatók arról számoltak be, milyen is volt az egyház hatalma, milyen az egyház társadalma és a társadalom egyháza, milyen volt az egyház belső működése. A mostani konferencián főleg arról volt szó, hogyan is nézett ki a 18–20. században a klérus, hogyan teljesítette küldetését, milyen szerepet játszott a társadalomban. A püspökök kinevezésük előtt milyen társadalmi szerepet töltöttek be, majd azt, mennyiben létezik folytonosság, illetve mennyire, hogyan alkalmazkodtak a normákhoz. Hogyan értelmezi magát egy püspök, egy pap, egy szerzetes, egy szerzetesnő? Mi hogyan határozta meg mozgásterüket? – ilyen kérdésekre is keresték a választ.

A kétnyelvű konferencián magyar és román történészek is részt vettek. Ez azért fontos, mert a román szakemberek olyan témákat boncolgatnak, amelyek ennek a régiónak a sajátosságai – mondta el Nagy Mihály. Tőle azt is megtudhattuk, hogy a konferenciának ökumenikus jellege van, s ilyen egyháztörténeti konferencia Erdélyben nincs, ahol interdiszciplinárisan, s ennyire széles körben vizsgálódó kutatót szólítanak meg. A konferenciának az is célja, hogy a teológia és a történettudomány elméleti kérdéseit is boncolgassa, megnézze azt, milyen módszerekkel dolgozik az egyháztörténet, s hogyan is kell egyháztörténetet írni. A már hatodik alkalommal megszervezett konferenciát Nagy Mihály folyamatos útkeresésként jellemezte, olyan fórumként, ahol különböző területek kutatói nemcsak legújabb eredményeikről számolhatnak be, hanem ahol kérdésekkel is szembesül a szakma.

MEGOSZTÁS