Idén emlékezünk Vladimir Ghika (1873–1954) boldoggá avatásának ötödik évfordulójára. Ezen alkalom tiszteletére a Romfilatelia forgalomba hozott egy öt lej névértékű bélyeget, amelyen Boldog Vladimir Ghikának egy olyan portréja látható, amelyet az 1933-as Japánban tett missziós utazása során készítettek. A bélyeges díszborítékon, amelynek névértéke 28,50 lej, szintén a Boldog egyik, 1918-ban készült fényképe látható.
Az emlékbélyeget pénteken délután 18 órai kezdettel mutatták be a Pontificio Collegio Pio Romenóban. A templomban összegyűlteket a kollégium rektora, Gabriel Buboi köszöntötte. Ezután Liviu-Petru Zăpîrțan, Románia Szentszék melletti nagykövete beszélt olasz nyelven, majd Ioan Robu bukaresti római katolikus érsek és Cristina Popescu, a Romfilatelia általános igazgatója szóltak a jelenlévőkhöz román nyelven. A végén a rektor mondott köszönetet és a kollégium kórusa egy éneket adott elő.
*
Vladimir Ghika 1873 karácsonyán született Konstantinápolyban, Moldva utolsó fejedelmének, Grigore V. Ghikának (1849–1856) unokájaként. A családi hagyományok miatt ortodoxnak keresztelték, gyermekéveit Franciaországban töltötte, Toulouse-ban jogot és politikatudományt tanult. Huszonöt éves korától Rómában filozófiát és teológiát tanult az Aquinói Szent Tamás Kollégiumban. 1902-ben – ahogy ő vallotta: „ahhoz, hogy még ortodoxabb” legyen – római katolikus vallásra tért át. Katolikus pap vagy szerzetes szeretett volna lenni, de hogy édesanyjának ne okozzon szenvedést, Szent X. Piusz pápa tanácsát követve, laikusként apostolkodott. Így jutott el Bukarestbe, Párizsba, Kongóba, de járt Tokióban, Sidney-ben és Buenos Airesben is.
Bukarestben a jótékonykodásnak szentelte magát: Betlehem Mariae név alatt megnyitotta az első ingyenes beteggondozó intézményt, és letette a Páli Szent Vince kórház és szanatórium alapjait. A balkáni háború után a kolerában szenvedő katonák gondozásáért I. Károly román király katonai kitüntetéssel köszönte meg odaadását és bátorságát. Az első világháború ideje alatt diplomáciai küldetéseket vállalt, és Olaszországban segített a betegek, sérültek ápolásában.
1923. október 7-én szentelték pappá, és 1939-ig Franciaországban papként tevékenykedett. Szent X. Piusz pápától engedélyt kapott arra, hogy a latin mellett bizánci rítusban is misézhessen. Így ő lett az első kétrítusú román katolikus pap. 1931-ben a pápa apostoli protonotáriussá nevezte ki.
A II. világháború kitörésekor Romániában tartózkodott, és úgy döntött, hogy itt is marad, hogy a betegeken, szenvedőkön segíthessen. 1952. november 18-án letartóztatták és hazaárulás miatt három év börtönbüntetésre ítélték. A különféle kínzások és embertelen bánásmód következtében 1954. május 16-án, nyolcvanéves korában a zsilávai börtönben hunyt el.
