Elvetett búzamagként kikelve, örökre példát mutatni

Lélekemelő gyászszertartás a minorita templomban

0
955

Október 6-án, szombaton a zsúfolásig megtelt arad-belvárosi római katolikus templomban 11 órakor kezdődött az 1849. október 6-án, Aradon kivégzett mártír tábornokokért celebrált megemlékező gyászmise.

A padsorok előtti székeken idén is a kerékpárral érkezett Kecskeméti Református Gimnázium diákjai és tanárai ültek. Mögöttük, a jobb oldali első padsorokban Kelemen Hunor RMDSZ-szövetségi elnök és Faragó Péter megyei elnök társaságában Vargha Tamás, a Magyar Kormány Külgazdasági és Külügyminisztériumának az államtitkára, Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete, Kiss László ezredes, katonai attasé, Mile Lajos kolozsvári főkonzul, Bognár Levente aradi alpolgármester, Péró Tamás RMDSZ-ügyvezető elnök, megyei tanácsos, Bölöni György megyei tanácsos, Király András, a Szabadság-szobor Egyesület elnöke stb. foglalt helyet.

Az ünnepélyes bevonulás után P. Kalna Zsolt minorita tartományfőnök nevek említése nélkül köszöntötte a szertartást megtisztelő anyaországi és hazai elöljárókat, a paptestvéreket és a híveket. Az evangéliumból nt. Jakab István belvárosi evangélikus-lutheránus, Baracsiné Dávid Zsuzsanna belvárosi református lelkipásztor, valamint Király Árpád marosi főesperes, arad-ségai plébános olvasott fel.

A tartományfőnök szentbeszédében az áldozatvállalás témakörét járta körbe, amihez a legjobb példák Krisztus szenvedéseiből meríthetők: az emberhez fordulás, a szenvedés és a kereszthalál révén. Azzal utat mutatott egy másik országba, amit a Jóisten mindazok számára tart fenn, akik követik Szentfia, Jézus Krisztus tanításait és önfeláldozó példáját. Ahhoz, hogy Isten országába jussunk, az elvetett búzamag példájára meg kell halnunk, hogy kikelve, megsokasodva, feltámadva hirdessük Isten dicsőségét szolgáljuk embertársainkat. Példának egyik rendtársát, Maximilián minorita szerzetest hozta fel, aki náci koncentrációs táborban halt meg. A táborban szökés történt, ezért a fogvatartottakat a nácik megtizedelték. Sorba állították őket, és minden tizedik embert kivégeztek. Így került a sor egy háromgyermekes családapára is, aki a halál küszöbén összeomlott és a három gyermekére hivatkozva, leborulva könyörgött kegyelemért. Ekkor a minorita atya önként jelentkezett helyette a kivégzendők közé. A náci tiszt csodálkozott az áldozatvállalásán, amiről megpróbálta lebeszélni. Mivel az nem járt eredménnyel, beleegyezett, azzal a megkötéssel, hogy hosszú szenvedéssel végeznek vele. Éppen ezért, egy sötétkamrában élelem és víz nélkül tartották, halálra ítélve. Mivel még két hét múlva sem halt meg, halálos injekcióval végeztek a szerzetessel, aki boldogan, mosolyogva indult Isten ítélőszéke elé.

A szerzeteshez hasonlóan, az aradi vértanúk is, akiknek ismerjük a búcsúleveleiket, a szeretteiket hátrahagyó szomorú emberekként, de beletörődve Isten akaratába vállalták a halált, hogy elvetett búzamagokként kikelve, örök példaképekként álljanak a nemzetünk előtt. Hogy az áldozatvállalásukkal a búzaszemek kikeltek, bizonyítja: 169 év után is itt vagyunk, emlékezünk rájuk, áldozatvállalásukból lelki erőt merítünk a folytatáshoz és példájukat továbbadjuk a jövő nemzedéknek is. Ma is fájó szívvel veszünk részt a megemlékező szertartáson, ugyanakkor büszkék vagyunk rájuk és készek vagyunk áldozatokat is hozni, mindannyian a magunk módján megfelelni dicső hőseink példájának.

Nemzeti könyörgés

A nemzeti könyörgést Fekete Károly, a Kölcsey Egyesület alelnöke olvasta fel: „Urunk, Istenünk a Szentséges Ferenc pápánkkal, a püspökeinkkel és a papsággal, a minorita testvérekkel és az egész néppel, esedezve kérünk, őrizd meg a múlt értékeinek a megbecsülését, mindennapi törekvéseinkben a hűséget és alázatos lelkületet, a jövőre vonatkozóan pedig erős jellemet. Hallgass meg, Urunk! Jóságos Istenünk, amikor szabad akarattal ajándékoztál meg bennünket, és ezzel emberi méltóságot adtál, add meg nekünk, segíts, kérünk, hogy szabadságunkkal vissza ne éljünk! Mentesíts bennünket minden szellemi és fizikai rabságtól, megbecsüljük és kövessük azokat, akik az emberiség igazi szabadságát szolgálják! Urunk, add meg nekünk, hogy vezetőink bölcsessége és az állampolgárok hűséges helytállása folytán erősödjön közöttünk az egyetértés és az igazságosság! Ha a Mindenható szeretetével kormányozod ezt a világot, fogadd el magyar hazánkért és népünkért mondott imánkat. Védj meg bennünket minden ellenséges cselvetéstől és az átkos széthúzástól! Hallgass meg, Urunk! Megváltó Istenünk, tekints kegyesen áldozatunkra, tengernyi szenvedéseinkre, vértanúink hazánkért feláldozott életére, irgalmas szeretetedbe ajánljuk elhunyt testvéreinket, akik 169 éve életüket feláldozták. Légy emberi gyengeségeink irgalmas bírája, az önfeláldozások és jótettek jutalmazója! Hallgass meg minket, hogy a hősök áldozata az idők folyamán bőséges termést hozzon! Hallgass meg, Urunk! Irgalmas Istenünk, Szűz Mária, a magyarok Nagyasszonya, Szent István király, Szent Imre herceg, Szent László király, Árpád-házi Szent Erzsébet és a többi magyar szent közbenjárásával kérünk, hogy legyen erőnk megbocsátani, szeretettel legyőzni a rosszat, hogy minden néppel és egymással is békében éljünk, magyar nemzetünk boldogulására, hallgass meg, Urunk! Kegyelmes Istenünk, neked ajánljuk e véráztatta földön élő maroknyi magyar közösségünket, hogy kitartó készséggel és hittel őrizzük saját kulturális örökségünket, őszinte hitét az egyetemes emberi közösség javára. Hallgass meg Urunk! Istenünk, Te vagy minden élet és szentség forrása. Hálát adunk Neked a lélek ajándékáért, családunkért, minden embertestvérünkért. Add meg, hogy ne csak szavainkkal, hanem tetteinkkel is hirdessük az élet evangéliumát, így építsük a lelki halállal szemben a szeretet közösségét. Hallgass meg Urunk!

Az egymás után elmondott kérésekre a tömeg kórusban válaszolt: Kérünk, Urunk, hallgass meg minket!”

A gyászszertartás végén P. Blénesi Róbert plébános, minorita házfőnök mondott köszönetet a paptestvéreknek és a különböző felekezetű lelkészeknek, a magas rangú vendégeknek, nem utolsósorban Kalna Zsoltnak a szívhez szóló szentbeszédért és amiért vállalta a prédikációt.

A 12 egyházi méltóság és különböző felekezetű lelkész részvételével megtartott lélekemelő szertartás ünnepélyességét nagyban emelték a Tankó László karnagy vezényelte templomkórus, illetve az oltár mellett elhelyezett öttagú vegyes kórus pallérozott énekei. A gyászszertartás nemzeti imánk közös megszólaltatásával zárult.

Szöveg és kép: Balta János/ Nyugati Jelen

MEGOSZTÁS