Az értékeket nemcsak őrizni, teremteni is kell

A váradi püspöki palota és kert rendezéséről Böcskei László püspök beszél

0
468

A múlt héten a nagyváradi püspöki palotát immár egészében visszakapta a váradi püspökség, a Körösvidéki Múzeum teljesen kiköltözött onnan és hivatalosan, ünnepélyesen átadta az épületet az egyháznak. Azóta világi és egyházi körökben, váradiak és máshová valók körében többször felvetődött a kérdés, vajon mi lesz ezután a palotában, vajon mit tervez a katolikus egyház ezzel a hatalmas épülettel, van-e erre konkrét terv, hogyan fogja hasznosítani? Kolozsváron egy hitoktatókkal való megbeszélésen járva Böcskei László püspök az Ars Sacra kolozsvári kiállítást is meglátogatta, figyelmesen nézte végig az Üzenet a szakrálisból (II.) kiállított munkáit, majd készségesen válaszolt a váradi püspöki palota hasznosítására vonatkozó kérdéseinkre.

Két dologról van szó: azáltal, hogy sor került az átadási-átvételi protokollumok aláírására az elmúlt hét csütörtökén, lezárult a visszaszolgáltatási folyamat, egy nagyon hosszú folyamat, amely 1996-ban kezdődött Tempfli József püspök kezdeményezésére, ebben az egész folyamatban az ő érdemei elvitathatatlanok. 2004-ben szerezte vissza az egyházmegye a tulajdonjogot, akkor még nem a használati jogot. Attól az időtől kezdve mostanig a múzeum bérlőként használhatta a palotát meghatározott időre, ezt meg is hosszabbítottuk, közben 2010-ben beköltözött a püspökség, a püspökségi irodák is az épületbe, ott működtek 2004márcuiusától. Amikor Váradra kerültem, én magam is a püspöki palotában helyezkedtem el. Elkezdődött egy koabitáció a két intézmény között, ami azért is jó volt, mert ezáltal is érzékeltettük, hogy konkrét terveink vannak, az egyházmegyének szüksége van erre a térre. Ebben a nyolc évben sokféle élménnyel gazdagított ez az együtt, egy fedél alatt tartózkodás engem személyesen is, a két intézményt is. Azon voltunk, hogy egymásnak ne feszültséget okozzunk, hanem mérlegelve a lehetőségeket, úgy tudjunk tervezni a jövőre, hogy az mindkét intézmény számára biztosítsa a teret. Ez idő alatt sokszor elhangzott, hogy ideje már a múzeumnak kiköltöznie, és ez így igaz, de nem felejthetjük el azt a szempontot sem, hogy a püspökségnek csak 2017-ben adódott az alkalma, ekkor sikerült a feltételeket megteremtenie, hogy felújítási munkálatokat elindítsuk. Eddig a dátumig a múzeum lakóként használta az épületet és ez biztosította azt is, hogy az épület állagát megőrizzük, hiszen köztudott, hogy egy üres épület önmagában is romlik; másrészt az egyház bért kapott ezért, amiből sikerült az egyházmegyében támogatásokat nyújtani templomok felújítására vagy más ilyen befektetésekre. Itt van az isteni gondviselés, én ezt egyértelműen annak tartom, hogy amikor elkészültek a felújítási tervek, amikor előteremtettük a magyar állam segítségével a szükséges anyagi hátteret, akkorra megkezdődött a tényleges kiköltözés. Amikor ténylegesen minden feltétel együtt volt, hogy dolgozhatunk az épület felújításán, akkor el is kezdhettük a munkát, mert immár szabad terünk van erre, nincs akadálya annak, hogy kívül-belül tudjunk dolgozni. Valahogy úgy alakultak a dolgok, úgy álltak össze, hogy minden a legnagyobb rendben történt. Hiszen azt is látni kell, hogy sokféle szempont van, igaz, hogy annak idején két nap alatt kellett átadni a teljes püspöki palotát, most pedig tizenegynéhány évbe telt, míg visszakerült a tulajdonunkba, de én nagyon fontosnak tartom, hogy amikor átadták és mi átvettük, mindez nagyon normális hangulatban történt, nem beszélhetünk olyan feszültségekről, amelyek az egyház ellen uszítanák a váradiakat, a románságot. Láttuk, hogy a jövőben is elképzelhető az együttműködés a két intézmény között, amit én nem zárok ki, hiszen a váradi püspökségnek mindig is volt egy kulturális funkciója. Kultúrát ápoló, kultúrát megőrző szerepre gondolok itt, a régi időkből számtalan példa van erre, maga az épület is ennek az eredménye. Továbbra is nyitott lehetőségnek tartom azt, hogy együttműködjünk a város kulturális intézményeivel, beleértve a Körösvidéki Múzeumot is.

Az átköltözés a megyei hatóságok segítségével történt, ők biztosították a szükséges anyagi hátteret. A Bihar megyei elöljárók, név szerint Pásztor Sándor dicséretére legyen mondva mindig mellettünk álltak. Személyesen ő felügyelte, követte a folyamatot, olyannyira, hogy a több mint 400000 múzeumi tárgy több hónapon át történő átköltöztetése zökkenőmentesen zajlott, minden átkerült az új székhelyre és a püspöki palotát teljesen, jogilag és a használat szempontjából is birtokba vehettük. Ami a jövőt illeti, már folynak a felújítási munkálatok, külső-belső felújításról van szó, alapjában véve az épület nincs nagyon lerobbant állapotban, nincsenek statikai problémák, ami nagy-nagy előnyt jelent. A tetőzet kicserélése az egyik legnagyobb feladat most, ebben is haladtunk, a külső homlokzatok felújítása is zajlik. Talán nem haladunk úgy, olyan ütemben, ahogy szerettem volna, de itt sok olyan beavatkozásról van szó, amelyeket nem láttunk, nem láthattunk előre, hiszen amíg el nem kezdtük feltárni az épületet, sok mindent nem ismertünk, amikor most a vakolat alól előkerülnek dolgok, akkor újra tudjuk értékelni a műveleteket, de így néha csúszások is történnek. Mindennek az a célja, hogy próbáljuk visszaadni az épületnek a régi patináját. Csak egy példát mondok: szép látvány lesz majd, amikor a földszinti ablakok eredeti kő ablakkeretei ismét a régi, szép formájukban lesznek láthatóak. Mindez alapos restaurálást igényel, hiszen ezek eddig le voltak vakolva, nem lehetett észrevenni, hogy ott kőkeret van. Az új homlokzaton ez a szép részlet újra érvényesül majd. A régi ablakrácsok felújítása is időigényes, ez is folyamatban van, és az épületben több teremben is folyik a falfestmények feltárása, és sorolhatnám még. Hogy mi lesz az épületből, ez a kérdés sokszor elhangzik. Egy kisebb része püspöki hatóság lesz, püspökségként fog működni, irodákkal, az aulisták lakásai itt kapnak helyet. A püspöki lakosztály és a hozzá tartozó terek az épületnek egynegyed részét teszik ki, tehát aránylag kevés helyet foglalnak el. A többi, több mint kétharmad része vallási-kulturális központ lesz, amelyben kiállítótermeket, tereket terveztünk azért, hogy tudjuk a múltnak a nyomait, értékeit megmutatni, állandó vagy időszakos kiállításoknak helyet adni. Az állandó kiállítás az egyházmegye jellegét, mint Szent László örökségét mutatja, azért, hogy ez mindig szem előtt legyen, és aki betér, az meg tudja ismerni ezt az örökséget. Az ideiglenes kiállítóterek célja pedig, hogy mindig legyen egy aktualizált tér, ahol akár régi, akár kortárs művészek munkáit be lehessen mutatni. Gondolkodunk azon is, hogy múzeumpedagógiai tevékenységeket lehessen szervezni, amelyek célja, hogy ne csak megtekintsék a tárgyakat a látogatók, hanem tovább is vezetnénk őket. Nagyon hangsúlyosnak tartom, hogy mi ne csak értékmegőrzők legyünk, hanem értékeket teremtők is. Ehhez azonban kellenek találkozási terek, lehetőségek, hogy a fiatalabb tehetségek is ki tudják fejezni magukat és érezzék, hogy erre van igény, és ebben támogatva vannak. Lesznek konferenciatermek, amelyek rendezvények számára biztosítanak lehetőséget, olyan rendezvényekre gondolunk, ahol emberek megfordulhatnak az egyházi központban, ezzel is hatni tudunk az oda látogatókra. Az irattár átköltöztetése is tervben van, ez magával vonja, hogy kiállítóteret biztosítunk majd ennek a hagyatéknak is, hiszen az irattárak az egyházban mindig nagyon fontos részét képezik a tevékenységnek, azoknak a kezelése, megőrzése nagy odafigyelést, igényes munkát kíván.

Gondolom, ez az átköltöztetés is segít majd, hogy ez az anyag még jobban kutatható legyen…

Igen, kutatható is a levéltár, az irattár. Olyan terek kialakítása is szerepel a tervben, amelyekben az emberek találkozhatnak a helyi sajátosságokkal, hiszen Váradnak épp elég ilyen sajátossága van, amit felmutathat. Ezt szeretnénk az emberekhez közelebb vinni. Összegezve vallási-kulturális központ lesz a püspöki palota, találkozási hely, ahol tudunk a régi értékekből, emlékekből táplálkozni, ugyanakkor tudunk ihletődni, hogy továbbtekintsünk és mi is valamit hozzátegyünk ehhez a múlthoz. Az épület felújítása mellett tegnapelőtt indult meg egy másik befektetés, egy másik pályázat révén: a magyarországi szarvasi arborétummal társulva egy határon átívelő pályázat keretében megnyertük a szükséges támogatást a püspöki palota körüli park kialakításához, átépítéséhez, ez egy dendrológiai park formájában fogja majd a látogatókat fogadni. Itt is ugyanaz az elv érvényesül, mint a palota esetében: olyan tereket létrehozni, kialakítani, ahol az emberek egy kicsit vissza tudnak vonulni, meg tudnak pihenni, találkozni tudnak egy olyan környezetben, amely eleve az értékek világába vezessen át.

A tervezett park mennyire lesz nyitott? Bárki bemehet oda bármikor? Milyen szabályok érvényesülnek majd ott? Hiszen ha ilyen komoly tervezés és munka történik, nem mindegy, hogyan használják a látogatók…

Nyitott lesz a park a város számára, de hogy mire és mennyire, azt a tervezők fogják meghatározni. Egy biztos, több felügyeletet fog igényelni. Amikor majd bemutatjuk a pályázat konkrétumait, ez még nem történt meg Váradon, akkor erről is szó lesz, hiszen olyan terek kialakításáról is szó van, ahol nem lehet szabadon engedni például a kutyákat, de még a látogatók is nagyon oda kell figyeljenek. Ez civilizációs kérdés és felelősség, ezen a téren is hatnunk kell a közösségre.

Mikorra várható mindezen tervek életre keltése? Mi a határidő?

A megvalósítási idő mindkét projektnél 2020, remélem, 2021-ig olyan környezetet tudunk ott kialakítani, ahol a székesegyházzal, Kanonoksorral együtt a püspöki palota és a kert egy gyöngyszeme lesz nemcsak Váradnak, hanem az egész régiónak.

A Kanonoksoron mi van jelenleg és mit terveznek?

Abban az épületegyüttesben nincsenek kilátásban nagyobb befektetések, de egyelőre ott működnek a hivatalok, ifjúsági, katekétikai központ, ott van a bentlakás, ott működik a központi plébánia, tehát olyan funkciók, amelyeket egyelőre megtartunk.

 

A püspöki palotában tervezett rendezvények csak saját rendezvények lesznek vagy helyet adnak más, kívülről jövő kezdeményezéseknek is?

Nyitott tér akar lenni, az az egyik cél, hogy nyitott legyen az érdeklődők, látogatók előtt, természetesen megválogatjuk, hogy mi történjen ott, akármit nem lehet befogadni. Biztos vagyok abban, hogy nagy igény van ilyen terekre, és abban is, hogy a mi feladatunk, küldetésünk, hogy nyitottak legyünk, azáltal is, hogy elérhetővé teszünk ilyen tereket, megmutassuk magunkat, így legyünk jelen a társadalomban, a mai világban. Nem elzárkózva, hanem keresve a kapcsolatokat, megteremtve ezeket, erősítve ezeket, a társadalommal, annak sokféle rétegével, így aktív, dinamikus egyházképet tudunk sugározni magunkról a világ felé.

A jövőbeni rendezvények esetében az érdeklődők számára szálláslehetőséget is terveznek?

A püspöki palotában nem szállodát alakítunk ki, az biztos, de gondoltunk arra is, hogy a közelben a régi szeminárium épülete szálláslehetőséget is kínáljon. Erre egy külön pályázat készül, ami jelenleg a tervezési fázisnál tart, de ehhez is vannak már anyagiak biztosítva, és remélem, a következő évben már ott is megkezdődik az átépítés. Ez közvetlenül a Kanonoksor mellett van, kialakul tehát egy ilyen központ is, ahol a hozzánk látogatóknak a szállást, éjszakázási lehetőséget megteremtjük, biztosíthatjuk. Lesz egy pár szoba, ha moderátor, előadó jön, annak biztosítva lesz a megfelelő ellátás, de nem szállodai elképzelést dolgoztunk ki.

Művészek és művészetek felé való nyitottságról beszélt, feltételezem, hogy ez minden művészeti ágat jelent, nem csak képzőművészetre gondolnak…

Próbáljuk a teljes palettát átfogni majd, ahogy lehet. Ehhez azon kívül, hogy megteremtjük, megnyitjuk a tereket, szükség lesz megfelelő, ilyen típusú rendezvények szervezéséhez értő emberekre. Nagyon komolyan gondolok arra is, hogy megfelelő embereket formáljunk annak érdekében, hogy az adódó lehetőségeket ki tudjuk használni.

Köszönöm a tájékoztatást, sok sikert kívánok a gyors, hatékony munkához és a terek minél jobb kihasználásához.

Bodó Márta

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here