Játszóteret áldottak meg vasárnap Kászonjakabfalván. Ez önmagában talán nem is lenne különösebben érdekes, azonban a játszóteret a gyerekek jutalmul kapták, amiért a Kászon-patakból összeszedték a szemetet. A játszótér építésében a teljes közösség részt vett, az ötlet megszületésének pillanatától számított egy hét alatt el is készültek vele.
A játszótér már péntekre elkészült, egy kis bográcsozással ezt meg is ünnepelték a helyiek. Amikor megérkeztünk Kászonjakabfalva főterére, még ki sem szálltunk az autóból, a szervezők egyike, Szász Katalin már szolgálatkészen sietett segítségünkre. Rögtön elmesélte, hogy két héttel ezelőtt született meg az ötlet, hogy gyerektábort szervezzenek Kászonjakabfalván. Időközben azonban kitalálták, hogy a tábor részeként összegyűjtik a szemetet a patak környékéről – az akcióban 3 évestől 15 évesig minden gyerek részt vett. Egy hét elteltével pedig úgy döntöttek, hogy a gyerekek jutalma egy játszótér lesz. Ehhez adományokat gyűjtöttek a faluból, illetve az egyházközség és a polgármesteri hivatal is támogatta a kezdeményezést. Gyakorlatilag teljes volt az összefogás.
Ahol játszótér, ott jövő
– Ilyen vagány közösség, mint a kászonjakabfalvi, nincs még egy! – adott hangot elégedettségének Szász Katalin.
Mivel az egyházközség és az önkormányzat is besegített, ezért természetesen a két intézmény vezetőit is megkérdeztük. Amúgy is ott álltak egymás mellett.
András Zoltán, Kászonaltíz község polgármestere elmondta: meggyőződése, hogy az önkormányzatnak már csak azért is támogatnia kell a hasonló civil megmozdulásokat, mert az alulról jövő kezdeményezéseknek sokkal nagyobb az ereje, mintha valaki felülről próbálna hasonlót ráerőltetni a közösségre.
– Ahol játszótér van, ott jövő is van. Ezért tartom értékesnek, hogy Jakabfalván is odafigyelnek a kicsikre, hiszen az egyház is a jövőt hirdeti – méltatta a kezdeményezést Veress Sándor-Levente plébános is.
Egy hét az ötlettől a megvalósításig
A játszótér és a gyerektábor ötlete egyébként Korpos Kamillától származik, aki Marosvásárhelyen él ugyan, de a nyarait Kászonjakabfalván tölti. Mesélte, hogy múlt vasárnap elmentek a templomba a misére, és annyira szép volt a prédikáció, hogy hirtelen ötlettől vezérelve eldöntötték, tesznek valamit a gyerekekért. És mi mást tehettek volna értük, minthogy játszóteret adnak nekik. Játszótérben ugyanis meglehetősen nagy hiány volt, a gyerekek jobb híján a falu főterén, a porban játszottak. Ráadásul olyan játszóteret szerettek volna, ahol nemcsak a gyerekek gyűlnek össze, hanem a felnőttek is. A játszótér így tulajdonképpen a teljes közösséget építi, hiszen összekovácsolja a különböző nemzedékeket.
– Nemcsak játszóteret, jövőt is szeretnénk biztosítani a gyerekeknek, hogy szívesen maradjanak itthon, ne hagyják magukra az öregeket. Nagyon sok üres házat találtunk itt, amikor adományt gyűjtöttünk, jó lenne benépesíteni a sok drága gyermekkel – mutatott rá a kezdeményezés „rejtett” céljára.
Az összefogás ereje
Összesen mintegy 1000 lej adományt gyűjtöttek össze a faluban. A teljes közösség segített, ahogy tudott, volt, aki az utolsó megtakarított pénzét adta oda, más a bárányt adta az ebédhez, és volt, aki kenyeret sütött. A nagyobb fiúk pedig mogyoróvesszőből fonták a játszótér sövénykerítését. Korpos Kamilla kérdésünkre elmondta, nem véletlenül kötötték a játszótér megépítését a szemétszedéshez.
A nagytakarítási akcióban közel harminc gyerek vett részt, nemcsak Kászonjakabfalváról, hanem a környékbeli településekről is. Elmondta: meg akarták tanítani a gyerekeket arra, hogy hálát adni tényleges cselekvést is jelent. Nemcsak azt mondták, hogy „köszönöm szépen a játszóteret”, hanem meg is dolgoztak érte, így sokkal inkább magukénak érzik, sokkal jobban fognak vigyázni rá. Amikor rácsodálkoztunk, hogy az ötlet pillanatától a megvalósításig mindössze egy hét telt el, válaszként csak ennyit mondott:
– Ez egy csodálatos falu.
Kiss Előd-Gergely/Hargita Népe
