Szent László király erdélyi hagyatéka

0
1213
Kéznél (Fotók: Dénes Gabriella)

Szent László király – Erdély védőszentje címmel jelent meg művészettörténeti könyv a Verbum Kiadó gondozásában. A kötet hivatalos bemutatója szerdán volt az Ars Sacra Claudiopolitana című kiállításnak is helyet adó Szentegyház utca 4. szám alatt a 9. Kolozsvári Magyar Napokon. A szerkesztővel és a szerzőkkel Szőcs Csaba, a kiadó igazgatója beszélgetett az olvasmány megszületésének körülményeiről és tartalmáról.

Jánó Mihály, Hegedűs Enikő, Bernád Rita Magdolna, Barabás Kisanna (Fotó: Fábián Róbert)

Hegedűs Enikő művészettörténésztől megtudtuk: a Szent László év adta az indíttatást a könyv megszületéséhez. Az ötletgazda arról mesélt, hogy a kiadvány sok szerteágazó témát ölel fel, legfőképpen Szent László egyházi ábrázolásaira helyezvén a hangsúlyt. Elmondta: a szerzők különböző szakterületeknek hozzáértői, elsősorban művészettörténeti szempontból közelítenek, de erős a történelmi jelleg is.

Szőcs Csaba hozzátette: a Nemzetpolitikai Államtitkárság munkatársainak segítségével indult útjára a projekt, akik a Szent László-év szervezői, így a kiadvány az erdélyi dokumentumok lenyomatának is tekinthető. Megjegyezte: nem csupán az volt a cél, hogy felsorolják, összegyűjtsék a szent király ábrázolásmódjait, hanem az is, hogy megmutassák ezek jelenkori állapotát. Ebben Kristó Róbert fotográfus segített, mintegy százhúsz helyszín anyagát feltérképezvén.

A Szent Lászlót ábrázoló egyházi pecsétek feltérképezésével Bernád Rita levéltáros foglalkozott. Elmondása szerint sokkal több anyagra számított. Hozzátette: ez talán nem meglepő, tudván, hogy összesen hét Szent László-templom van, ezért a tanulmányában mindössze néhány pecsét jelenik meg. Véleménye szerint az eredeti pecsétnyomnak a készítési folyamatát is lehetne kutatni, bőven van mit feltárni ebben a témában, ő csak egy kis szeletét dolgozta fel ennek.

Jánó Mihály muzeológus a templomokban található falképekkel foglalkozott. Elmondta: a 17. század közepén, a reformáció időszakában ezeket a képeket lemeszelték, majd a 19. században tárták fel újra. Érdekességképpen megemlítette, hogy a protestáns templomok ekkor még „takargatták” a szentek történeteit feldolgozó műveket, mivel a liturgiájukban nem használnak ilyen festményeket. Miután szembesültek vele, hogy vannak olyan alkotások, amelyek a magyar király, Szent László történeteit dolgozzák fel, büszkén felvállalták ezeket, ezzel is erősítve nemzeti öntudatukat.

A Szent László vizet fakaszt a sziklából témájú festményeket Barabás Kisanna művészettörténész tanulmányozta. Elmondta, ezeken a király alakja monumentális, háromszög alakban jelenik meg. Három rendházban (Marosvásárhelyen, Tordán és Kolozsváron) megtalálható művekkel foglalkozott. Mindhárom kép egy rézmetszetre vezethető vissza, ami egy bécsi testvérpáros, Andreas és Joseph Schmutzer munkája. A munka megrendelője nagy valószínűséggel az esztergomi püspök, gróf Esterházy Imre volt. A rézmetszet Kolozsvárra Répszeli László jezsuita egyetemi professzor által került, aki megismertette egy tehetős, gróf diákjával az alkotást, aki így megfestette 1741-ben az első Szent László-képet Erdélyben. Végszóként elmondta, örülne, ha ez a három festmény valamilyen módon kiemelkedhetne a kolozsvári emlékanyagból.

Tompa Réka/KMN-Press