Szent István-búcsú Nagybányán

0
937
(Fotók: Debreczeni Emőke)

A Szent István-napok keretében augusztus 19-én búcsút ünnepeltek Máramaros megye székhelyén a Szent István-torony kápolnájában. A Cinteremben, vagy újabb nevén a Vár téren bemutatott szentmise főcelebránsa és szónoka Takó István egyetemi lelkész, a kolozsvári Szent Péter- és Szent Pál-egyházközség plébánosa volt.

Szentbeszédében arra kérte az ünneplőket, gondolkodjanak el azon: „mit jelent ma kinek-kinek személyesen magyarnak lenni? Mit jelent ma itt és most kereszténynek lenni? Mit jelent katolikus magyarnak lenni?” Válaszunkhoz segítség a „Szent István-i mű, a történetírás és legendák, valamint a szent király fiához írott intelmei, illetve az egyház által elénk tárt olvasmányok és evangélium.” Országépítő apostoli királyunkat a magyarok tündöklő csillagának nevezi az utókor, mert előrelátó volt, és jól tudott megkülönböztetni. Imre fia elvesztésekor a Magna Domina Hungarorumnál köt ki, s személyesen neki ajánlja népét és országát. A szónok kiemelte a király egy másik fontos erényét, az alázatot, „önmagában a megváltásra szoruló, Istennek elszámolással tartozó embert látta, a királyságban pedig a szolgálatot.” Szent István „apostola lett népének, de a szent cél érdekében erőskezű, kemény uralkodója is tudott lenni”. Felidézte Szent István felajánló szavait: „Ég királynője, e világ jeles újjászerzője, végső könyörgéseimben a szentegyházat a püspökökkel, papokkal, az országot a néppel s az urakkal a te oltalmadra bízom; nékik utolsó istenhozzádot mondva, lelkemet kezedbe ajánlom.” A szónok útravalóul hozzátette: „Szent Istvánt ezer év távlatából, legendák és intelmek magasztos mítoszából szemléljük és jól van ez így. Mindaz, amit tett és örökségül hagyott, amit elindított, az sziklája és alapja maradt egy felépített egésznek, de talán az életszentsége éppen abban áll, hogy mindvégig embernek tudott maradni. Ahhoz, hogy ez a mi életünkben is megtörténhessen Szent István példájára gyakorlunk kell a megkülönböztetést a döntéseinkben, alázatosan másokra is figyelve közösségben kell gondolkodnunk és meg kell tanulnunk felajánlani egész életünket, hogy majd az utolsó nagy döntésben a Jóistenbe lehelhessük bele azt.”

A nagybányai Szent István-napok tegnap este a Szentháromság-templom Schola Rivulina kórusának koncertjével zárult.