Szent István ökumenikus ünnepe Sepsiszentkirályban

0
648
(A szerző felvétele)

Sepsiszentkirály az egyetlen olyan falu Háromszéken, amely államalapító királyunk emlékét nevében őrzi. Augusztus 20. alkalmából tegnap ökumenikus istentiszteletet tartott a település három magyar történelmi felekezete a református templomban. Igét hirdetett Bustya János helybeli református lelkipásztor, a nagyimát Kacsó Sándor illyefalvi plébános mondta. Megkoszorúzták a templom előtt álló Szent István-szobrot.

Bustya János előimájában Mózes könyvéből olvasta az igeparancsolatokat. A Szent István tiszteletére felszentelt helybeli katolikus kápolnában szombaton celebrált búcsús zentmisén elhangzott szentbeszéd intelmeire emlékeztette a jelenlevőket. Minél távolabb kerül az ember Isten törvényeitől – részletezte igehirdetésében (2Móz 20,1–2) –, annál gyarlóbbá és védhetetlenné lesz, és érezhetően eltávolodik Istentől. A régi szigorú egyházi törvényekre a mai ember gyakran rácsodálkozik, pedig ezeket István király is belefoglalta intelmeibe, és jelen körülmények között is időszerűnek tűnnek. Ezek a törvények alapozták meg később a tízparancsolat szigorúbb kinyilatkoztatását, és csakis a tízparancsolat tiszteletben tartása révén tudja megélni az ember saját szabadságát, csak ennek előírásai szerint élve tudhat küzdeni és legyőzni az élete folyamán megjelenő korlátokat. Isten törvényei, a tízparancsolat jótéteményként védi tehát életünket – az elmondott elméleti gondolatsort István király parancsaival példázta a jelenlevők számára a lelkipásztor.

Az úrasztala mellett Kacsó Sándor plébános Szent István intelmeit értelmezte nagyimájában. Tanulságképpen kiemelte a nagy király életpéldázatát a jelenlevők számára, mindazoknak, akik az ősöktől, a nagy régiekről óhajtanak ma is tanulni. Az ünnepi áldás után Sepsiszentkirály három magyar történelmi felekezete és a helybeli Kőhíd Egyesület képviselői virágkoszorút helyeztek el Szent István mellszobrához, elhangzott nemzeti imánk és a székely himnusz.

Szentkirály mellett amúgy az egykori magyar államalapítás és az alapító Szent István király emlékünnepét üli ma a földkerekség magyarsága ott, ahol még anyanyelvünkön tartanak szentmisét, istentiszteletet, s ahol még magyarul szól a templomi ének, a zsoltár.

A magyar államalapítót 1083. augusztus 20-án szentté avatták, azóta játszik jelentős szerepet Szent István emléke a magyarság körében. 1686-ban XI. Incze pápa Buda visszafoglalása alkalmából elrendelte, hogy a katolikus világ évente emlékezzék meg Szent Istvánról. 1771-ben Mária Terézia országos ünneppé minősítette Szent István napját mindenki számára, és Budára vitette a Szent Jobbot. A magyar forradalom és szabadságharc leverése utáni Bach-korszakban nem engedélyezték a független magyar államot jelképező első király ün­neplését, de 1891-ben Ferenc József munkaszüneti nappá tette augusztus 20-át. A két világháború között újra a nemzeti érzelmek kerültek előtérbe, s így a székesfehérvári 1938-as országgyűlés törvénybe iktatta Szent István emlékét és a nemzeti ünnepet. A kommunista hatalom ezt 1950-től a népköztársaság, illetve az alkotmány ünnepének nevezte át. A rendszerváltás után az Országgyűlés a nemzeti ünnepek közül kiemelve, állami ünneppé nyilvánította.

Másképpen alakult ez a történelem folyamán Erdélyben és Székelyföldön. A keresztény templomokba bevonult a történelem, úgymond csendes vallásos ünnepként ott emlékeztek Szent István tetteiről, országlásának hozadékairól. Erdély-szerte nagy templomok tartják védőszentjüknek Istvánt, az erdélyi püspökség alapítása is az ő nevéhez fűződik. Megyénkben a perkői négykaréjos kápolna is az ő nevét viseli, falfestményén őt, Szent Lászlót, Szent Imrét és szent Gellért püspököt azonosították. Háromszéken öt katolikus templomot szenteltek tiszteletére. Tegnap Kovásznán, Árkoson és Sepsiszentkirályban, ma a Perkőn, Mikóújfaluban és Sepsiszentgyörgyön zajlanak tiszteletére a búcsús és emlékező szentmisék.

Kép és szöveg: Kisgyörgy Zoltán/Háromszék

MEGOSZTÁS