Búcsút ültek Zsögödfürdőn

A zsögödfürdői borvízforrás mögött meghúzódó dombon 2001. június 17-én, az akkori zsögödi plébános, Szakács Lajos és a telepen lakó Gábor család kezdeményezésével egy szál fenyő alá egy nagy követ hengerítettek, és Isten dicsőségére itt kezdődött az istenszolgálat a helységben. Ugyanabban az évben, július hónapban már a valamikori színpadon egy újabb misézőhelyet alakítottak ki, és ezt a helyet Szent Anna tiszteletére szentelte fel Tamás József segédpüspök. Azóta nyári időszakban minden vasárnap déli 12 órakor szentmisét mutatnak be. A színpad közepére, ajándékba kapott faanyagból, cseréppel fedett kis épületet építettek, ahol a mai napig is tartják a szentmiséket. A misézőhelyen a természetbe illő, nyírfából készült oltárasztal van, valamint ülőcsutakok, a falon két szentkép, az egyik Szent Annát és Máriát, a másik pedig Szent Antalt ábrázolja. 

Zsögödfürdő idei búcsúját július 29-én tartották, Bálint István, Bőjte Mihály OFM, Sebestyén Ottó és Urbán Erik OFM koncelebrációjával. A homíliában Urbán Erik szólt az egybegyűltekhez, hangsúlyozva „Szent Anna, Szent Joachim, ezek az igaz emberek reménnyel élték az életüket, mert várták az isteni ígéret beteljesedését. Várták azt, hogy a megígért Próféta, Messiás az elérkezik. A keresztény ember is reménnyel éli az életét.” „És hogy a reményünk az hasonló legyen e két szent reményéhez elsősorban imádkozzunk kell ezért, hogy a jó Isten töltsön belénk igazi reménységet.”

„A másik dolog, amire figyelmeztetnek bennünket Szent Joachim és Szent Anna, a család fontossága” – mondta szónok, majd rátért Ferenc pápa Amoris lætitiában foglalt, a kereszt szimbolikáján alapuló családfelfogására, majd ebből kiindulva a nagyszülőkre, a nagyszülői hivatásra tért ki. „… a nagyszülői hivatásról elmélkedve, jussanak eszünkbe nagyszüleink: milyen kapcsolatunk van vagy volt velük, hogyan élnek itt vagy már az emlékeinkben. (…) Nem mellékes a nagyszülő szerepe a családban, bár ez nem a főszerep, de mégis jó, ha ott van a háttérben. (…) Ehhez bizony bölcsesség kell, hogy tudjuk, mikor kell háttérbe lépni és mikor kell maradni, ám mindig ott legyen a szolgáló szeretet.” Majd azzal zárta szentbeszédét: „Bele kell nőni a nagyszülői hivatásba, bele kell nőni ebbe a szolgáló szeretetbe, a mesemondó nagyszülők szerepébe is azért, hogy – amint Szent Pál apostol mondja – áldás tudjatok lenni a családotok, a társadalom, a nemzet, az egyház számára.”