Negyedik születésnapját ünnepelte a búzásbesenyői Gondviselés Háza Idősek Otthona szombaton, július 21-én. A rendezvényen jelen voltak az otthon lakói, munkatársai, illetve az idősek családtagjai is.
Simon István, Kerelőszentpál község polgármestere köszöntötte elsőként az ünneplő közönséget: „A lelkünkhöz nőtt az idősotthon, hisz amikor megnyitottuk, azt mondtam: itt, Szentpál községben sok mindent sikerült építenünk: hidakat, iskolákat, óvodákat, utakat, de ez az idősotthon a lélekről, az emberségről szól. Nem mindegy, hogy betont öntök be vagy az idősotthont töltöm meg lélekkel, emberséggel. Úgy érzem, hogy Magdolna az elmúlt években nagyon ügyesen intézte az intézményt, érezzük, hogy nem munkahely, hanem hivatás neki. A lelkét beleteszi, hogy akik itt vannak, jól érezzék magukat, otthon érezzék magukat, s mindez neki és a csapatának köszönhető.
A polgármester kitért arra is, hogy járt ő már nagyobb idősotthonban is, kisebben is, de ezekből hiányzik az a családi szeretet, az az emberközeli barátság, amit az igazgató és a csapata hív életre: a hit, a szeretet és a békesség együttese.
„Megpróbálunk továbbra is úgy dolgozni, hogy szeretettel teli, barátságos, otthonos idősotthon legyen” – összegezte, hogy aztán visszatérhessen az ünnepi ebéd, a bográcsgulyás elkészítéséhez, amely már hagyománnyá vált az otthon születésnapi ünnepségeinek alkalmával.
A műsor keretében a búzásbesenyői táncegyüttes néptánccal, Barabás Dalma két román nyelvű dallal köszöntötte az egybegyűlteket, Lőrincz Beáta pedig elszavalta Sík Sándor Isten tánca című versét, illetve elénekelte a Sok születésnapokat vígan megélhess kezdetű népdalt.
McAlister Magdolna, a Gondviselés Házának igazgatója beszédében visszatekintett az elmúlt négy évre, legyenek azok örömmel vagy fájdalommal teliek egyaránt: „Ez az otthon a négy év alatt sok mindent adott számunkra: kedves arcokat, szép emlékeket, vidám perceket, de mindezek mellett tudtunk együtt sírni és egymásért imádkozni.
Amikor édesanyámat behoztuk, azt mondtam, ez az otthon soha nem lesz olyan, mint amilyen előtte volt: most azért, mert ő itt van, egy nap majd azért, mert ő már nem lesz itt. Akkor még nem sejtettem, hogy az a nap mennyire közel volt, de valamit megtanultam: utólag azt mondhatom, hogy ez az állítás csak részben igaz, és azt szeretném, hogy ez mindig is így maradjon. Ami igazán fontos, hogy az otthon lelkülete nem változott, és akik ránk merik bízni szeretteiket, tudják, hogy ez az otthon az elfogadás, a megértés, a segítség és a szeretet otthona.
Köszönet mindazoknak, akik napról napra dolgoznak azért, hogy ennek az otthonnak ne csak formája, de lelke is legyen” – zárta beszédét McAlister.
A bentlakók is készültek egy kis összeállítással: az időskor szépségeit sorolták fel és egy dalt is elénekeltek.
Márton Kinga Izabella/Gyulafehérvári Caritas
