Út és utazás

Évközi 15. vasárnap

0
478
Fotó: pixabay.com

EVANGÉLIUM:
Abban az időben:
Jézus magához hívta a tizenkettőt, és kettesével elküldte őket, hatalmat adva nekik a tisztátalan lelkek felett. Megparancsolta nekik, hogy az útra ne vigyenek semmit, csak vándorbotot: sem kenyeret, sem tarisznyát, sem pénzt az övükben. Sarut kössenek, de két ruhadarabot ne vegyenek magukra. Azután így folytatta: „Ha valahol betértek egy házba, maradjatok ott addig, amíg utatokat nem folytatjátok. Ha valamely helységben nem fogadnak be és nem hallgatnak meg titeket, menjetek el onnét, s még a port is rázzátok le lábatokról, tanúbizonyságul ellenük.” Azok elmentek s hirdették mindenkinek, hogy térjenek meg. Sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok beteget meggyógyítottak.
Ezek az evangélium igéi. (Mk 6,7-13)

 

Mekkora gond, amikor valaki utazásra, nyaralásra készülve arra törekszik, hogy összeszedje, becsomagolja mindazt, ami szükséges. Vannak, akik listát készítenek, nehogy valami fontosat elfeledjenek magukkal vinni.

Jézus is útra küldi kiválasztott tizenkét tanítványát, utasításokat ad arról, hogy mit vigyenek, mit ne vigyenek magukkal, mi fontos és nélkülözhetetlen akkor is, amikor az evangéliumot hirdetik, és mi az, ami fölösleges, pontosabban olyan dolog, amely eltérítené figyelmüket az igazi feladatuktól. Ha semmink sincs, nincs amihez a Gonosz hozzáláncoljon bennünket vagy amivel elterelje a figyelmünket arról, ami lényeges. Ha nincs semmink, nincs más megoldásunk, mint az isteni gondviselésre bízni magunkat. Szűrjük át lelkünkön Jézus úti tanácsait, majd ennek a szent kiruccanásnak hatásait is.

Urunk engedélyezi, hogy bot legyen az apostoloknál. Hogy mennyire fontos eszköz a bot, csak az tudja, aki nehezen tud járni, akinek támaszra van szüksége járás közben. Ugyanakkor jó eszköz akkor is, ha támadást kell elhárítani. Talán ezért annyira fontos szimbóluma egyházunknak a pásztorbot: aki azt viseli, az az Urat képviseli, aki gyógyít, véd, pihentet, viselőjének feladata elvezetni ahhoz, akiben szívünk mindig megnyugodhat.

Jézus figyelmezteti apostolait, hogy ne vigyenek se kenyeret, se tarisznyát, se pénzt. Aki táplálja az ég madarait, gondját viseli annak is, aki a Megváltó örömhírét őszintén hirdeti. Annak mindennapi kenyere, ahogyan Krisztus is mondta egykor, teljesíteni a mennyei Atya akaratát. Ne legyen tarisznyájuk vagy pénzük, mert ezzel kísérthetik a rablókat, hogy megtámadják, vagy arra kellene állandóan gondolniuk, hová dugják a pénzt, hogyan őrizzék azt. Ez kötné le a figyelmüket, és nem az ember, akikhez a Megváltó küldte. Nehéz megvalósítani és kemény megjegyzés, de ha az apostol, a jézusi küldött nem bízik vakon a gondviselésben, hogyan tegye az, aki gyógyulásra, segítségre szorul általa? A saruval, ruhával kapcsolatban az arsi szent jut eszembe, akinek egyetlen reverendája volt, de azt mindig rendben tartotta.

Jézus távolról kíséri tanítványai működését: ahol őket befogadják, oda áldást teremt, ahol nem, ott meghagyja az elutasítókat a maguk kemény döntésének porában. Oda az isteni kegyelem harmata nem fog lehullani. Jézus ezzel figyelmeztet bennünket is, hogy legyünk vendégszeretők, még ha sokszor ez azzal is jár, hogy kényelmünkből zökkent ki valaki, vagy elszigetelődésünk burkából csal ki minket. Ha van elég erőnk hozzá, Isten áldása bőségesen fog ott teremni.

A tanítványok hűségesen követték az Úr utasításait. Eredménye: Jézus nevében betegeket gyógyítottak meg, sőt még ördögöket is kiűztek. Elsődleges feladatuk teljesítésének ez csupán követkzménye volt. Ott tehettek ugyanis csodát, ahol az emberek komolyan vették a megtérésre szóló felhívást és hittek Jézus küldötteinek. Közvetett módon gyógyultak meg ők is, miként a múlt vasárnapi, Jézus ruháját hittel megérintő asszony. Közvetett módon jut el hozzánk is Jézus örömhíre, gyógyítása, de ahogyan a tanítványok által az emberek közelebb kerülhettek Jézushoz, ehhez hasonlóan mi is az igazi megtérés által juthatunk el Mesterünkhöz, aki az Oltáriszentségben számunkra közvetlen módon van jelen. Táplálkozzunk vele, imádjuk őt, majd egész magatartásunkkal mi is gyógyítsunk Jézus nevében, akár a tanítványok.

Miklós Csaba

Megjelent a Vasárnap július 15-i számában.

MEGOSZTÁS