Kolozsvári alleluja

Nagy sikerrel adták elő a Messiást a Szent Mihály-templomban

0
1099
(Trif Erika fotói)

Georg Friedrich Händel Messiás című oratóriuma a koncerttermekben is közönségvonzó csemege, még akkor is, ha – ahogy Veres Stelian plébániai kormányzó jelezte bevezetőjében – igazi megértéséhez, átéléséhez élő hit szükséges. A zeneművet 1742-ben, amikor először mutatták be (Dublinban), jótékonysági célra szánták, egy árvaház javára – 2018. július 5-én szintén jótékonysági célra, a kolozsvári Szent Mihály-templom restaurálásához szükséges önrész gyűjtésére ajánlották fel a muzsikusok, a németországi Hittfeld vegyes kara (karvezető: Ádám Máriusz) és a Szent Mihály-templom Szent Cecíliáról elnevezett kórusa és zenekara (karvezető: Potyó István).

Korábban a Vasárnapban Potyó István karnagy így vallott a hatalmas vállalkozásról: „Az öröm és hála kifejezése: Alleluja… Meghatározó időszaknak néznek elébe mindazok, akik a Kolozsvár főterén tündöklő Szent Mihály-templomhoz kötődést éreznek. A jó pár évvel ezelőtt elültetett búzamag szárba szökkent, és elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, amikor az ötlettől a tervezésig, az elbíráláson, korrigálásokon túl, a támogatás elnyerésével és a kivitelező kiválasztása által elkezdődhet a templom restaurálása, egyszóval: Alleluja. Mi más lenne alkalmasabb e történelmi pillanat megünneplésére, mint megszólaltatni az ünnepi koncertek legmagasztosabb kompozícióját, fenséges nyitányával, fergeteges drámai áriáival, magával ragadó kórusrészeivel: Händel Messiás oratóriumát.”

És valóban, Händel oratóriuma Haydn Teremtése mellett (amit a két kórus és zenekar szintén mnegszólaltatott) a műfaj királynője: a Messiás történetét mondja el teljes mértékben bibliai szövegekre építve (a szöveget Charles Jennens angol költő állította össze, a kizárólag bibliai szövegre épülő darab ötlete vélhetően tőle ered). A mű három fő részből áll, az elsőben a Krisztus előtti időket festi meg, majd a Megváltó születésének jó hírét, a második a szenvedéstörténetet jeleníti meg, a harmadik részt a megváltás eseménye és élménye tölti meg emelkedettséggel és transzcendens örömmel. Az oratórium három része közül az első kettő nagyjából egyforma hosszúságú, míg a harmadik rövidebb. A három részt az értelmezők, zenekritikusok hagyományosan öt, hét illetve négy szakaszra, jelenetre osztják, a nyitány (sinfonia) kivételével sorszámmal ellátott részekből, összesen 53 számból áll. A zenei forma szerinti osztályozás (a mű eredeti változatában, mert Händel egyes előadásokra alkalmi módosításokat alkalmazott, léteznek rövidített változatok, előadások is): 15 ária, 1 arioso, 1 duett, 21 kórus, 6 recitativo, 7 accompagnato és 2 zenekari szám. Az oratórium nagy részében a kórusnak kiemelt a szerepe, és a mű sok ismert részlete mellett talán világszerte legismertebb a Halleluja kórus (ami egyébként nem a darab zárószáma!). Ezt követi a Tudom, hogy megváltóm él mondatra épülő szopránária, ezt a sort – „I know that my Redeemer liveth”Händel sírjára vésve láthatják, akik a londoni Westminster apátságban található síremlékét meglátogatják.

A Messiás, bár teljesen bibliai (ó- és újszövetségi szövegrészekből áll), nem Jézus Krisztus földi életének története, nem liturgikus jellegű darab. Sokkal inkább egyfajta elmélkedésre, meditációra késztető zenemű, amely a megváltás történetén elmélkedik emberi és transzcendens szemszögből. Az első részre jellemző a vidámság, az öröm, hiszen a megváltás előzményeit, előkészítését, majd a születéstörténetet jeleníti meg, és a jó és hű pásztor szelíd uralmát. A második, komorabb rész a szenvedés főelemeit mutatja be, érdekes módon nem a megkorbácsolás, keresztre feszítés, kereszthalál, azaz a passió klasszikus mozzanatait, inkább a magára hagyottság, elárultatottság megélésének tapasztalatát helyezi előtérbe, ezzel nagyon megérinti minden hallgató lelkét, hiszen ki az, aki ilyet nem élt át?! A második rész azonban a diadalmas Halleluja kórussal zárul, jelezve, hogy a megaláztatás, még a halál sem végleges, nem az utolsó szó. A harmadik rész a hitvallással kezdődik: Tudom, hogy megváltóm él – szól a szoprán hangján, majd többek között a Jelenések könyvéből vett szövegrészek segítségével a megdicsőülés és a transzcendens végső uralma, Isten mindenek felettisége, az ezen való öröm szólal meg és tölti el a hallgatót is. Händel zenéje, az oraótrium szövege a szeretetet, a szegények felemelését és a békét hirdeti elsősorban.

A kolozsvári hangverseny előtt Veres Stelian plébániai kormányzó három nyelven (magyarul, románul és németül) köszöntötte a templomot megtöltő hallgatóságot, ismertette röviden a zeneművet, majd előre megköszönte az adományokat, amelyeket teljes egészében a most már ténylegesen induló munkálatokra fordít a plébánia.

Ezt követően csendült fel a mű a két kórus, a Szent Cecília-zenekar előadásában (koncertmester Vincze-Dallos Csilla), a négy kiváló szólistával: Gebe-Fügi Renáta szopránnal, Molnár Mária alttal, Gheorghe Vlad basszussal és Ádám Máriusz tenorral, vezényelt Potyó István.

Bodó Márta