Szatmár nem lett volna az, ami ma, ha nincs Hám János – mondta Vojtku László a nagy püspök mihamarabbi boldoggá avatásáért bemutatott szentmisén, pénteken.
Az egyházmegye második alapítójaként tisztelik, de a székváros fejlődését is meghatározta Hám János, akinek boldoggá avatásáért püspöki kinevezésének évfordulóján, május 25-én, pénteken este héttől mutattak be szentmise áldozatot.
A Schönberger Jenő püspök által cereblált szentmisén az egyházmegye papjai mellett vendég atyák is részt vettek, dr. Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi karának dékánja és dr. Lukács-Imre Róbert, a gyulafehérvári Papnevelő Intézet adjunktusa. “Együtt kérjük a Jóistent ebben a szentmisében Hám János püspökünk mielőbbi boldoggá avatásáért. Ő valóban Krisztust élte hívei és papjai elé – azt a Krisztust, akit kinevettek, leköpdöstek, gyaláztak, keresztre feszítve megöltek. Az ő útja is rögös volt, mint Krisztusé, de töretlenül haladt előre, nekünk példát adva. Hiszem, hogy ma is az egyházmegyéért imádkozik és biztos vagyok benne, hogy ezért létezik még mindig a Szatmári Egyházmegye. Adjunk hálát a Jóistennek azért, hogy nekünk adta Hám János püspököt” – mondta bevezetőjében Schönberger Jenő megyéspüspök.
Vojtku László, a Szentlélek egyházközösség plébánosa szentbeszédében áttekintette Hám János életét, megvizsgálta a pappá szentelésének és a püspöki kinevezésének körülményeit, a nehéz időt, amelyben a szegény Szatmár főpásztora lett. Mindenben az isteni gondviselést látta meg és igyekezett a hívekkel felfedeztetni. „Szatmár nem lett volna az, ami ma, ha nincs Hám János. Gondoljunk csak a kórházra, a Zárdára, a konviktusra, a templomokra, a Székesegyházra és a lista még hosszan folytatódik… Mit is tanulhatunk tőle, milyen volt az ő lelkisége? Ő már 15-16 évesen felajánlotta magát a Boldogságos Szűz Mária örök szolgálatára. De ő vezette be a májusi ájtatosságot is az egyházmegyében, szorgalmazta, hogy minden vasárnap, a szentmisék előtt mondják a rózsafüzért. Sok templomot Mária tiszteletére szentelt – így a Zárda templom titulusa Szeplőtelen fogantatás lett, nyolc évvel azelőtt, hogy a dogmát kijelentették volna. Jó lenne, ha a ma embere is így tisztelné a Szűzanyát, ha fel tudnánk ajánlani magunkat az ő szolgálatára, hogy eszközei legyünk a mai világban. Ugyanígy megcsodálhatjuk Hám János életében a szüntelen áldozathozatalt és imát. Mindezeket másokért tette. Mi, akik látjuk, világunkban milyen rettenetes a bűn, az Isten fölségének a megsértése, jó lenne, ha engesztelő imákat mondanánk és áldozatokat tudnánk hozni, Hám Jánoshoz hasonlóan. A Szentlélek Úristen mindenkinek megsúgja, mi az, amit tennie kell.”
Az áldást követően a püspök a jelenlevő papokkal, ministránsokkal Hám János sírjához vonult, ahol közösen elimádkozták a püspök mihamarabbi boldoggá avatását kérő imát.
