Egység a különbözőségben

0
727
Fotó: pixabay.com

EVANGÉLIUM
Abban az időben: A tizenegy tanítvány elment Galileába, fel arra a hegyre, ahova Jézus rendelte őket. Amikor meglátták őt, leborultak előtte a földre. Egyesek azonban még mindig kételkedtek. Jézus odament hozzájuk, és ezt mondta nekik: „Én kaptam meg minden hatalmat az égen és a földön. Ezért most menjetek el, és tegyetek tanítványommá minden nemzetet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében! Tanítsátok meg őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok mindennap a világ végéig! (Mt 28,16-20)

Amikor még kispap voltam, divat volt arról beszélni, hogy a Szentlélek az „elfelejtett Isten”, nem tudjuk ünnepelni és csak ritkán beszélünk róla. Később azt láttuk, hogy igazából a Szentháromsággal (az Atya-Fiú-Szentlélek életével) sokan nem tudnak mit kezdeni. Őt ugyan gyakran emlegetjük, például a keresztvetéskor, de bizony sokszor csak egy formula lett, egy tanítás, amit illik tudni, esetleg megvallani. De a Szentháromság ennél sokkal több. Vajon Jézus nem azért jött a földre, hogy elhozza a Szentháromság életét? Vajon nem azt akarja, hogy megtanítsa az Atya gyermekeit, hogy szentháromságos módon éljenek? Mindez azt jelenti, hogy az Atya-Fiú-Szentlélek közötti kapcsolat megvalósítása magunk között, a mi igazi hivatásunk, feladatunk. Vajon nem az a gond, hogy a Szentháromságot inkább „megérteni” próbáltuk, mint „megélni”? Pedig Jézus úgy beszél kapcsolatáról az Atyával és a Szentlélekkel, mint valóságos életről. Két aspektusra mindenképpen oda kell figyelnünk: az egységre és a különbözőségre.

Az egység. A három személy annyira egy a szeretetben, hogy nem lehet három istenről beszélni, csak egyről. A három személy egysége tökéletes szeretetközösség. Egyrészről az egység építése a hivatásunk, mert csak ebből kiindulva tudunk hatékonyan tanúságot tenni Jézusról: Add, Atyám, hogy ők egy legyenek…, és így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem (Jn 17,21). Ahhoz, hogy higgyen benne a világ és, hogy meg tudjuk őt mutatni a világnak, a mi életünknek a Szentháromság mintájára kell felépülnie. A szentháromságos élet a kölcsönös szeretet élete. Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást! (Jn 13,34).  Elvárható lett volna, hogy Jézus így fejezze be a mondatot: amint én szerettelek titeket, úgy szeressetek ti is engem. Itt meg azt mondja: „úgy szeressétek egymást”. De ez ugyanazt is jelenti, mert amikor az embertársat szeretjük igazi szeretettel, őt szeretjük benne – amit egynek… tettetek, nekem tettétek (Mt 25,40).

Másrészről fontos a különbözőség elfogadása és megbecsülése. Az Atya nem akar Fiú vagy Szentlélek lenni. Mindenik más. Az egység nem egyformaság.

A szentháromságos egység: egység a különbözőségben. Ahogy feladatunk az egység, ugyanúgy feladatunk a különbözőség tiszteletben tartása is, sőt annak ajándékként való elfogadása. Ami igazán építi az egységet a különbözőségben, az, ha tudatosítom: Isten engem ajándékként teremtett embertársam számára, és őt ajándékként
teremtette számomra.

Pál József-Csaba
kinevezett temesvári püspök

Megjelent a Vasárnap május 27-i számában.