A Mester oldalán

Máthé Ferenc temetésére

1
3719
Gyermek- és ifjúkoromban négy fiatal pap kifejezetten jó hatással volt rám, kifejezetten lelkesedtem, rajongtam értük. Ezek a következők voltak: Máthé Ferenc, Venczel Lajos, Fábián Dénes és Sándor Dénes. Feri bátyám halálával, már csak egy van közülük az élők sorában, Sándor Dénes.
S mert gyermekkorom és kispapi éveim egybeesnek Feri bátyám úgymond „hegyi” szolgálati idejével, na meg ő édesapám második unokatestvére, ezért Máthé Ferenc számomra mindig is Feri báttya’ volt. Mindig is így szólítottam.
Barátságunkat igen elmélyítették azok az együtt töltött idők, amikor bemutatta hegyi birodalmát, Pálpatakát, Fenyőkutat, Szencsedet, Békástanyát, tisztásait, gombászó helyeit, barátságos esztenáit. Azokat a tiszta patakokat, ahol különösebb szaktudás nélkül pisztrángot lehetett fogni. Sokszor mutatta meg azokat a helyeket, ahol terepjárójával beleragadt a sárba, vagy azt a helyet, ahol autója az első hótól a tavaszi olvadásig ott vesztegelt a hó alatt az út szélén.
1983-ban mint újmisést ő költöztetett első szolgálati helyemre, s mert egy évvel hamarabb, 1986-ban érkezett Bereckbe, ő ismertette meg velem, az új alsócsernátoni plébánossal 1987-től a kézdi-orbai kerület nevezetességeit, szépségeit. Gyönyörű szép három évet töltöttünk együtt abban a kerületben.
1990-től egymástól térben távol, de lélekben továbbra is közel szolgáltuk Urunkat és népünket.
Ennyi személyes emlék után emeljük tekintetünket a felolvasott szentírási szövegek üzenetére. Mondandómat pontokba szedtem. Azt mondja a zsidókhoz írt levél névtelen szerzője:
1. A papságot csak az vállalhatja, akit Isten meghív. Ezt a tisztséget magától senki sem vállalhatja, csak az, akit Isten meghív, mint Áront – olvastuk.
Áron nevével először az égő csipkebokor jelenetében találkozunk. A kapott megbízatást Mózes így próbálja elhárítani: Nem vagyok a szó embere… a szám akadozó, a nyelvem lassú (Kiv 4,10–11)De az Úr így szól: Áron, a levita nem a testvéred? Tudom, hogy jól beszél… Ő beszél majd helyetted a néphez, olyan lesz, mintha a te szád volna, te meg olyan leszel számára, mint a sugalmazó Isten (Kiv 4,15–16).
Áron tehát kezdetben úgy jelenik meg, mint a dadogó Mózes helyett beszélő tolmács. De erre a föladatra Isten szemelte ki. Isten akaratából lett Mózes szája.
A pusztai vándorlás során Isten tovább bővíti Áron feladatkörét.
A Kivonulás könyvének 28. fejezete így kezdődik: Izrael fiai közül vedd magad mellé Áront és fiait, hogy mint papok szolgáljanak nekem. Készítsenek bátyád Áron és fiai számára szent ruhákat, hogy ő, mint pap szolgáljon nekem (28,1–5).
És kitört a botrány. A Számok könyve arról tudósít, hogy éppen a Leviták törzse, élükön Korachhal, Datannal és Abirammal föllázadnak Mózes, de különösképpen Áron ellen. Elegünk van belőletek! Az egész közösség szent, mind együtt, mert körében az Úr. Miért emelkedtek hát az Úr közössége fölé? (16,3).
Ekkor Mózes az Úr parancsára, a törzsek száma szerint, tizenkét botot helyezett el a szent sátorban. Áron botja kivirágzott. Ezzel adta Isten a nép tudtára, hogy Áront valóban papnak választotta.
Barátaim, bárki millió kifogást hozhatna föl ellenünk. Egy pici alázattal önmagunkban is találunk igen komoly kivetnivalókat. Az Úr mégis meghívott. Az ő örök titka marad, hogy miért éppen engem. Örök titok marad, hogy miért éppen őt. Töltsön el őszinte hála azért, hogy éppen engem hívott, mint Áront. Feri bátyám is az ő meghívottja volt.
2. Áron és a papok ettől kezdve ellátták az oltár és a szentély szolgálatát. Isten tiszteletében képviselték az embereket. Az Ószövetség egész ideje alatt folyamatosan égett  a tűz az áldozati oltáron engesztelésül a bűnökért. Tömérdek állatot áldoztak fel. Nagypéntek óta többé már nincs szükség ezekre az áldozatokra. A hibátlan Bárány, Jézus Krisztus keresztáldozata egyszer s mindenkorra eltörölte ezeket.
Az Újszövetség papjának is egyik föladata az áldozatbemutatás. Bemutatjuk élőkért és holtakért, önmagunkért és Isten zarándok népéért.
Ám az Újszövetség papjának azt is tudnia kell: nem elég bemutatni az áldozatot, nekem magamnak is áldozattá kell válnom. Naponta kell önmagamat is az oltárra tennem. Időm, képességeim, álmaim, vágyaim, egész lényem az Úré.
Michaella nővér négysorosát idézem. Címe: Kockacukor.
Valahol ízetlen, keserű az élet,
Az isteni Jóság oda dob be téged.
Zümmögsz kockacukor, mint áldozati dal,
S elfogysz, míg édesül a keserű ital.
Döbbenetes felismerés. Sokszor azt gondoljuk, ha már áldozat, akkor a hatása legyen világraszóló. Isten pedig másként gondolja. Van, akinek csak kávéscsészényi terepet kínál. Neki ott kell elfogynia, megízesítve a mellette élők életét. Nagy titok ez. Ki érti? Ezt csak alázattal elfogadni lehet, és jelképesen felnőni a kockacukor szintjére. Úgy tapasztaltam, hogy Feri bátyám felnőtt erre a szintre. Ott szolgált, ott volt kockányi cukor ahová állították.
Illusztráció. (Korond látképe)
3. Az áldozatbemutatás mellett az Újszövetség papjának kiemelt kötelessége a tanítás.
A zsidókhoz írt levél szerzője beszél tudatlanokról és tévelygőkről, akik iránt megértőnek kell lennünk, hiszen ránk is gyöngeség nehezedik. Tudnunk kell, hogy sokan azért tévelyegnek, mert tudatlanok.
Egyházunk tragédiája nem a hitetlenség, hanem híveink tudatlansága. Az a tudatlanság, amely azután a hitélet tragikomikus megnyilvánulásaiban ölt testet. Ezért a papnak folyton tanítania kell. Ahol csak alkalmunk van megszólalni, ott tanítanunk kell.
Olvastam, hogy egy amerikai pap panaszkodott barátjának: Mindent kipróbáltam. Alapítottam egy futball csapatot, teniszpályát, golfpályát csináltattam, de semmi eredmény. Még mit tehetnék? Barátja állítólag így szólt: mi lenne, ha megpróbálnád az evangéliummal is? Hinnem kell, hogy ma is csak az evangéliumnak van üzenete. Mindent föl lehet használni, de csak a Szentírásnak lesz sikere garantáltan. Ezért jó lenne tisztázni, hogy hol van az életemben a Szentírás. Ha jelen van, akkor igehirdetésemben is szóhoz jut, neki jut a főszerep. A többi pedig már nem a mi dolgunk. Azt elvégzi maga az Isten az ő szavával.
Azt hallottuk az evangéliumban, hogy Jézus magához hívta azokat, akiket akart, és tizenkettőt rendelt, akiket apostoloknak nevezett, hogy vele legyenek, s hogy küldje őket hirdetni az igét.
Az apostolság első jele, hogy együtt voltunk Jézussal. A misszióba küldés alá van rendelve ennek az első feltételnek. Azonban az nem elég, hogy az apostolok Jézus mellett legyenek. Ő azt akarja, hogy vele legyenek.
A főpap szolgálója megkérdezte Pétert: Nem téged láttalak vele a kertben? (Jn 18,26).
A tanítványnak ott kell lenni Jézussal a kertben, az Olajfák hegyén, a Tabor hegyén, a Golgotán, a háborgó tengeren, a leprások között, mindenütt.
Atyám azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol én vagyok. (Jn 17,24)
Itt Jézus a mennyről beszél, ahol a tanítványai meg fogják látni dicsőségét, de szavai általánosabban is értelmezhetőek. A tanítványnak mindenütt ott kell lennie, ahol Mestere van. A papi otthon lakói tanúi voltak annak, hogy Feri bátyám ott volt a Mester oldalán a Getsemáné-kertben, ott volt a Golgotán. Mi pedig nemegyszer láttuk a Tabor hegyén, a nyolc boldogság hegyén, egy életen át a Mester oldalán. Ezért én szentül hiszem, hogy már vele van, ott, ahol a Mester van. Az égben.
Oláh Dénes
MEGOSZTÁS

1 HOZZÁSZÓLÁS

  1. Én is,mint berecki hívő egyike voltam az ő hívei kozul.Kiskorom óta ismert ahogy megkeresztelt!Nagyon kedves papbacsi volt,sokat ministraltam abban az időben és egyszer a szüleim tudta nélkül meghívták hozzánk ebedre!!!!Nagyon szép vasárnapi misét tartott és mikor kijöttem a templomból megkérdezte édesanyámat “hát akkor all-e a bal?”Édesanyám nem tudta miről van szó hisz én nem mondtam el otthon,féltem mit szólnának a szuleim,de édesanyám erre azt felelte igen áll!!!!A papbacsi meg nem sokkal ezután el is érkezett hozzánk!Emlékszem úgy örültem és a szüleim is megtisztelőnek érezték a helyzetet.A papbacsi nagyon kedves volt,sokat beszélgettünk,de még egy dolgot ki szeretnék jelenteni addig nem ült asztalhoz míg a másik szobában lévő nagymamámat át nem hivta,hogy ő is ott ebédelünk velünk!Soha nem felejtem el,nagyon szeretett,hisz kislány korom óta ismert,nekem sok jó emlékem fűződik hozzá!Aztán felnőtté valtam és családom lett és ő nyugdíjba vonult elhagyta Berecket de a szívemben ezt a szép emléket mindig hordozom!Adjon a jó Isten örök nyugodalmat neki!!!Örökké emlékezni fogunk rá!!!😞Köszönjük azt a sok nehéz évet amelyre meghívta hozzánk az Atya!!!(Istok Brigitta 2018.05.23)