Rákász Gergely orgonaművész templomos lovag. Hordozható orgonájával járja a világot. Jön, zenél és tanít. Mindezt szórakoztatva. Sajátos látványkoncertjein egyszerre van jelen a kiváló zenei előadás, a képi megjelenítés és az emlékezetes háttértörténet. Mindezek a jobb megértést, a befogadást szolgálják. A vendéget – aki ötödször látogatott el Sepsiszentgyörgyre, a Gyöngyvirág utcai református templomba másodszor vasárnap a Lords of the Organ című műsorával erdélyi koncertsorozata alkalmából – Bancea Gábor lelkipásztor köszöntötte.
Elsőként Vivaldi népszerű concertójának, a Tavasznak orgonaátirata csendült fel. Közben Pap Norbert festőművész zenéhez alkotott rajzait vetítették. Rákász szerint Vivaldi egyedi abban a tekintetben, hogy szinte az összes klasszikus zeneszerző közül leginkább ő próbál kapcsolatot teremteni közönségével. Programzenét írt, a zene mellett verseket is, mert szentül hitte, hogy a zenének nemcsak szépsége, hanem extra mondanivalója van.
Az embernek az az érzése, hogy a zeneszerző kinyúl a kottából, megfogja az ember kezét, és végigkalauzolja őt az illető zeneművön. Egy mókás anekdota is kapcsolható Vivaldihoz: a lángvörös hajú pap rendszeresen kiszaladt az általa tartott miséről, hogy a sekrestyében leírja egy-egy hirtelen jött zenei gondolatát. Aztán, mintha mi sem történt volna, visszatért és folytatta a szertartást.
Következett Bach D-dúr szvitje a zeneszerző kötheni korszakából. 1717 és 1723 közötti Bach Lipót herceg kastélyában élt, és főleg a zenekari művek komponálására összpontosított. Ekkor írta például a Brandenburgi versenyeket.
A harmadik mű Pachelbel Ünnepi kánonja volt. Pachelbel korának jelentős zeneszerzője, Bach barátja és előfutára. Amerikában nagyon népszerű a zenéje, sokkal ismertebb, mint Európában.
A negyedik elhangzott mű a 180 éve született Bizet Carmenje két népszerű dalának átirata, a Torreádor és a Carmen-dal. Bizet úgy alkotta meg a Carment, hogy egyszer sem volt Spanyolországban. Fényképekből és spanyol barátnője segítségével rakta össze operájának sajátos spanyol világát. Az opera nagyot bukott, mert a bemutató az Opéra Comique-ban volt, mely köztudottan kerítő színház volt. Ott boronálták össze a szülők fiaikat-lányaikat. Nagy merészségnek számított itt bemutatni egy olyan operát, ahol a szerelemben belehalnak a szabadságért.
Claude Debussy száz éve távozott közülünk. Újfalussy József így ír róla: „Művészete az európai polgári kultúra és humanitás eszmény késő őszi virágzásának egyik legpoétikusabb hajtása.” Debussy művészetének fontos eleme a szépség és az érték keresése, helye van a gyásznak, az örömnek. A bemutatott Holdfény szonáta egy szenvedélyes szerelemnek állít emléket.
George Gershwin Kék rapszódiájának eredetileg Amerikai rapszódia volt a címe. Majd a sokkal találóbb Rapshsody in Blue címet kapta, amely utalás a blueszenére is. Gershwinből áradt a zene, zenévé tudta alakítani a nagyváros zaját, ami körülvette.
Két ráadást is hallottunk Rákász Gergelytől, az egyik Grieg Peer Gynt-szvitjéből a Reggeli hangulat, a másik pedig egy nagyon híres amerikai polgárháborús harci dal, a When Johnny Comes Marching Home.
Matekovics János Zoltán/Háromszék
