A találkozásokról is szól ez a hittanolimpia

0
1808
(Fotó: Serbán Mária)

Egy igazán minőséginek mondott bemutató után a váradi vár udvarán beszélgetünk a brassói csapat tagjaival és kísérőtanárukkal, Száva Péterrel. Kissé elfáradva, de jó hangulatban és az eredményekre kíváncsian várakozva találtam őket.

Péter, miért fontos ez a hittanolimpia tanári szemszögből?

Azt gondolom, elsősorban a kapcsolatokért, hisz itt találkozunk a vallástanár kollégákkal, akikkel amúgy év közben vagy továbbképzőkön kívül nem szoktunk találkozni, illetve a diákokkal való kapcsolatért, hisz e néhány nap alatt jobban meg lehet ismerni őket, felszabadulnak, nemcsak ötven percünk van beszélgetni velük, hanem személyessé válik a tanár-diák kapcsolat. De azt hiszem, nekik is nagyon fontos, mert kicsit kinyílik a szemük, és meglátják, hogy milyenek a többiek.

A megnyitón is szó volt arról, hogy a hittan nem csak tudomány, és a cél, hogy egy szerethetőbb világban éljünk. Te mit gondolsz erről?

Úgy gondolom, hogy ezen verseny által (is) tárgyiassá válik a hit a diákok számára azért, mert magyarázatokat kell találjanak, példaképeket fedeznek fel a szentekben, akár olyan fordulatokat dogmatika terén, amit esetleg eddig nem tudtak, és én hiszem, hogy ez bennük elindít valamit. Az előző években részt vevő diákokban is elindított valamit: mélyrehatóbb Szentírás-olvasást, vagy kezdtek szentek után érdeklődni, róluk olvasni. És ez valahol meglátszik az életükön, meglátszik a hitükön, és így indirekt módon a környezetükön is. Egyik a másik nélkül tényleg nem létezhet. Fontos a lelkesedés, fontos az érzés, az érzület a vallásban, de fontos a tárgyi tudás is, mert anélkül nincsen alapja az egésznek.

Eddig milyen útravaló gyűlt Váradról?

A türelem erényében sokat fejlődtünk – tanárok, diákok (nevet), de persze az élmények, ez egy közös pont marad az életünk történetében, és tapasztalat.

És hadd kérdezzem a diákokat is, Ráduly Gyopárt, Adam Anamariát, Ciara Dorothea Anitát. Túl vagytok a nehezén, de milyenek voltak a tételek?

Őszintén, nehezebbre számítottunk, elég könnyűek voltak, nem tűntek nehéznek.

Sokat tanultatok?

Hát, én a fogalmakat csak ma reggel tanultam meg, de a többiből készültem kb. két hete, sok minden kellett a megyeire, azt már alapból tudtam, így néhány leckét kellett csak megtanuljak. (Gyopár)

Egyedül készültetek vagy a tanár úr segített?

Ha kérdésünk volt persze segített, de én például a kiválasztott anyagot egyedül vettem át, átolvastam, jegyzetet készítettem, és úgy tanultam. (Anamaria)

Milyen témákkal foglalkoztatok?

Nekik egyháztörténelem volt, 7–10 osztályban, nekem (12.) pedig a parancsolatok, de csak a hetedikig, plusz a fogalmak. (Dorothea)

Mondanál néhány fogalmat példaként az olvasóknak?

Bűn, erény, imádás, skizma, stigma, ereklye, vértanú… Ezeknek kellett tudni a meghatározását.

Mi volt a kedvenc részetek?

Én például sok olyasmivel találkoztam, amit addig nem tudtam, főleg a skizma érdekelt, valahogy megtetszett, meg a keresztényüldözés, de azt inkább nem mondom… (Anamaria)

Mit visztek majd magatokkal erről az olimpiáról – esetleg egy oklevelen kívül –, és mi tetszett Váradon?

Hát, mindenképp tapasztalatot, mert három órát bennülni azért nem volt könnyű, és persze tudást, mert azzal is, hogy megnéztük a várat, a székesegyházat mind új tudást kaptunk. (Gyopár)

Nekem nagyon tetszenek ezek a régi épületek, akkor is, ha nincsenek mind felújítva, és szeretem az olyan városokat, amelyiken átfolyik egy folyó. (Dorothea)

Én barátságot is kötöttem, pontosabban mi, így hárman, mert egy iskolába járunk, de nem ismeretük egymást. És nemcsak kettejüket ismertem meg, hanem másokat is, például Gyulafehérvárról, Kolozsvárról… szóval barátságokat is viszünk magunkban. (Anamaria) 

Kérdezett: Serbán Mária

MEGOSZTÁS