Szűz Mária jegyesét ünnepelték Szatmárnémetiben

0
1155

Szent Józsefet nagy tisztelet övezi Szatmárban is – nyolc templomot szenteltek a tiszteletére az egyházmegyében, s ebből hat ünnepelte búcsúját március 19-én, Szent József, Szűz Mária jegyese ünnepén. A szatmárnémeti-sugárúti templomban az ünnep napján kétszer is bemutattak búcsúmisét, hiszen a kis templomtérbe nem fér be egyszerre az ünneplő tömeg. A főcelebráns és ünnepi szónok Griz László, a Kis Szent Teréz-egyházközösség segédlelkésze volt – ő tartotta a felkészítő nagykilencedet is –, aki az életszentség üzenetét hozta a híveknek. „A nagykilenced alatt hallottuk, Szent József nyitott volt Isten üzeneteinek a befogadására, engedte, hogy életútján Isten vezérelje. Így gondoskodó apa és férj tudott lenni. Igazi férfi volt és az igazi férfiak szentek is tudnak lenni. Mi akarunk-e növekedni az életszentségben?” – emelte hallgatósága elé a kérdést már a bevezetőjében.

Homíliájában aztán folytatta a szentté válás szükségességének kihangsúlyozását: „Ahogy Isten Szent Józsefet arra használta, hogy Jézust emberségében formálja, ugyanúgy használni akar minden apát, hogy formálják saját gyerekeiket. Aki pedig nem házas vagy nincsenek gyermekei, Isten tőle is azt akarja, hogy a szentség példája legyen mindenki számára, akivel csak találkozik – épp úgy, mint Szent József. Ha most azt kérném, írják le a tíz legfontosabb célt az életükben, vajon „szentnek lenni” szerepelne-e a felsorolásban? Pedig ennek kellene lennie az első számú célnak… Tudnunk kell, hogy a szentség vágyása sem lehet öncélú. Ha csak a szentség kedvéért törekszünk a jóra, az gőgössé tehet minket. Ha magatartásunkkal azt akarjuk üzenni, nézzétek, „milyen szent vagyok”, tévúton járunk. A valódi szentség a szeretet mellékterméke. Akik imádják Istent és szeretik az embereket, azok szentek lehetnek. A Szentírásban olvassuk Isten szavait: szentek legyetek, amint én magam is szent vagyok. A bibliában ugyanakkor a szentség azt jelenti, kiválasztva lenni. Lehetünk jók, de ez még nem elég. A keresztség szentsége által Krisztushoz kapcsolódtunk, Isten elkülönített minket a számára. Nem mi tesszük magunkat szentté, hanem Isten tesz minket azzá. Persze az ember is megteszi a magáét, de mindenkor Isten választ ki minket. Ha megtértünk Krisztushoz, akkor folyamatosan növekednünk kell az életszentségben. Olyan emberekké kell válnunk, amilyenekké Isten akar minket.”

A szentmise végén Hársfalvi Ottó általános helynök köszönte meg mindenkinek a búcsú előkészítésében nyújtott segítségét és a részvételt – a szatmári hívek ragaszkodását és hűségét Szent Józsefhez.

Kép és szöveg: Józsa János

MEGOSZTÁS