Jóság és erő

0
605

Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató, pedagógiai szakértő volt a Máriapócson, január 19-e és 21-e között rendezett idei egyháztanácsos találkozó fő előadója. Már tavaly is a fiatalok, az ő hitre-nevelésük és egyházi szerepvállalásuk volt a plébániai döntéshozó testületek képviselői találkozójának témája, az egyháztanácsosok pedig már akkor kérték, hadd folytathassák a közös gondolkodást erről idén is. Különösen az a kérdés tért vissza mindig: mit tehetnének ők a fiatalokért? Erre próbált a szombati napon Uzsalyné Pécsi Rita is választ adni, a férfitöbbség miatt a férfimodellt, valamint apamodellt vizsgálva meg. Hiszen a jó példa felmutatása talán a legnagyobb ajándék.

Előbb a jelen alaphelyzetét állította fel: Egyre inkább hiányzik a családi, nevelő erő, és egyre inkább tevődik át a kapcsolódás a virtuális térre. „Azt gondolom, valóban komoly veszély fenyegeti a felnövekvő generációt. A komolyabb cikkek, tanulmányok már nem csak azt vizsgálják, melyek a fiziológiai hatásai mindennek, hanem egyre inkább arra mutatnak rá, hogy a legnagyobb veszteség a kötődésképtelenség, az emberi kapcsolatok hanyatlása, és emiatt az önbizalom, az önismeret és az önbecsülés hiánya. Elveszettnek érzik magukat a fiatalok a kapcsolataikat, különösen a párkapcsolatot tekintve. Tehát úgy gondolom, a család intézménye is nagy veszélyben van.”

A neveléskutató beszélt az apaképről, az atya funkciójáról, a férfiről, mint karakterről: „Az emberbe beleteremtett igény és vágy, hogy az apjával, mint az ő gyökerével, életadó forrásával komoly kapcsolatban legyen. A gyerekek vágynak arra, hogy az apjuk, egy férfi jelen legyen az életükben, hogy ezzel a minőséggel tudjanak találkozni. Ki az apa? A személyiségfejlődésben ő az életadó és gondviselő erő. A mennyei atyára is így tekintünk és az apa a mennyei Atyát jeleníti meg egy gyermek számára, egy földi környezetben. A kutatások bizonyítják, hogy a gyerekek Isten-képe az apaképükre mintázódik.”

Történeteket osztott meg és magyarázott az apamodellel kapcsolatban. A jó apa tulajdonságait vette sorra és azonosította be a gondoskodó Isten tulajdonságaival. Többek között megemlítette, szükség van az apa „mindentudására”: ami nem azt jelenti, hogy ténylegesen mindent tud az apa arról, ami a világban történik, hanem, hogy mindent tud, ami hatással van/lehet a gyermekére. Emellett modellt ad a határozottságra, magabiztosan mozog a környezetében. „Ez az életbátorság abszolút hiányzik a mai gyerekekből. Az a sok »mamahotel«, amit emlegetnek, többek között bizonytalanná teszi a gyerekeket, akik nem tudnak kilépni az életbe, nem tudják ellátni magukat, mert nem tapasztalták ezt korábban meg” – tette hozzá.

A kötődés első embere az apa. Ő az első „külső” személy, vele kapcsolatban lehet megtanulni, hogyan szólhat a gyermek egy másik emberhez, hogyan bír ki egy másik embert, mi történik, ha ütközik az akaratuk? Az apa az életben való boldogulási képesség, a feladatvállalás, a kitartás, az újrakezdés első mintája. Az életbátorságot az apától kapja a gyermek: hogyan lépjen ki a világba, hogyan szóljon egy másik emberhez, hogyan álljon helyt az életben? A gyermek számára az apa valóságos igazodási pont, míg a felnőttnek már a belső igazodási pontjává válik.

Kép és szöveg: Józsa János

MEGOSZTÁS