Hontalan voltam…

Azokról, akik hajlékra vágynak és akik nekik segítenek

0
749

A tél beköszöntése sokak számára egzisztenciális kérdés, hiszen egyeseknek
fűtésre nem telik, másoknak pedig még az sincs, amit fűthetnének…

Hamarosan Krisztus Királyt ünnepeljük… Csukjuk csak le bátran a szemünket egy pillanatra. Vajon milyen király képe jelenik meg előttünk? Bíbor bársonypalástos, csillogó aranykoronájú, illatos, kipihent király? Vagy talán a töviskoronás Krisztus? A mindenség királya, aki emberségében még hasonlít is ránk, sőt a nálunk rosszabb sorsúakra?

A Hajléktalan Jézus hiperrealista alkotást az együttérzés szobrának is nevezték. Kemény látványa az elesettek iránti együttérzésre hív. Minden szívet arra arra hív, hogy Krisztus arcát lássa meg a szegények legszegényebbjeiben. „…mi mindent lehet elveszteni, te jó ég / mi mindent lehet megszerezni, te jó ég…” Kereshetjük Krisztus királyságát felhők fölötti elképzeléseinkben, világmegváltó terveinkben, de bárcsak egyre gyakrabban eszünkbe jutna az ő felrázó szava: „Isten országa köztetek van.” (Lk. 17,21b)

Serbán Mária

Gyergyószentmiklós: Sikertörténetek egy hajléktalanszállón

Szegény az, akinek nincs ahová haza mennie, aki számára a vacsora a kutyáénál is bizonytalanabb. Aki nem számíthat a család támogatására, gyerekei szeretetére. Amivel a lét „megáldotta”, az a kirekesztettség. Szó szerint, hajlék nélkül. Az ilyen ember többszörösen megvetett: mert semmije sincs, semmire sem vitte, és elítélt, hiszen hajlék nélkül a tisztálkodásra sincs módja. Ezt csak tetézi, ha nyomora sasításáért italhoz nyúl, pályaudvarokon fetreng, kéreget, vagy éppen betör egy lakásba, hogy éhségét csillapítsa. Sokszor nincs kilátás az éjszaka túlélésére sem, nemhogy egy jobb jövőre. Maslow piramisát kár is lenne emlegetni.

Ezeknek az embereknek a számára van egy hely Gyergyószentmiklóson, ahol minden este egy kenyér, egy üveg lekvár, egy meleg pokróc és egy üres ágy van fenntartva. Sosem tudják, hogy kinek. Azé lesz, aki az éjszaka hidegében bekopog, menedéket kér. Innen senkit nem utasítanak ki, s bár meghallgatják tragédiáját, nem süppednek vele együtt a kilátástalanságba. Istápolják a bajba jutottat, egymás példájából merítenek erőt, és bizonyítják: nem lehetetlen a talpra állás. Hősök a hajléktalanok és az otthon fenntartói is, akik munkájukban nem csak a gürcölést veszik észre, hanem a sikereket is. Éppen hozzákezdtek, hogy a hajléktalanszálló sikertörténeteit egy kötetbe írják össze, melynek, nem kérdés, hogy ki lesz a célközönsége.

A Vasárnap hetilap november 26-ai lapszámában az érdeklődők az alcímben jelzett sikertörténetekről, az esélyek esélyéről, és persze magáról az intézményről olvashatnak Balázs Katalin tollából.

MEGOSZTÁS