2017. december 13.
Főoldal Közelről Gazdagító továbbadás

Gazdagító továbbadás

Évközi 33. vasárnap

0
127
Fotó: pixabay.com

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: Egy ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit, és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt.
Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, és másik ötöt nyert rajta. Ugyanígy az is, aki kettőt kapott: másik kettőt szerzett. Az pedig, aki csak egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette a földbe urának ezüstjét.
Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük. Jött az, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így szólt: „Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga! A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!” Jött az is, aki két talentumot kapott, és így szólt: „Uram, két talentumot adtál nekem, nézd, másik kettőt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga? A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe!”
Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Így szólt: „Uram? Tudtam, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahová nem vetettél, és onnan is szüretelsz, ahová nem ültettél. Félelmemben elmentem hát és elástam a földbe a talentumodat. Nézd, ami a tied, visszaadom neked?” Válaszul az úr ezt mondta neki: „Te gonosz és lusta szolga? Ha tudtad, hogy aratok ott is, ahová nem vetettem, és szüretelek onnan is, ahová nem ültettem, ezüstjeimet a pénzváltóknak kellett volna adnod, hogy ha megjövök, kamatostul kapjam vissza? Vegyétek csak el tőle a talentumot és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van? Mert akinek van, annak még adnak, hogy bővelkedjék; és akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van? Ezt a hasznavehetetlen szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre? Ott sírás lesz és fogcsikorgatás?”
Ezek az evangélium igéi. 

Vagy rövidebb forma:

Abban az időben Jézus a következő példabeszédet mondta tanítványainak: Egy ember egyszer idegenbe készült, ezért összehívta szolgáit és rájuk bízta vagyonát. Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt.
Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott velük. Jött, aki öt talentumot kapott: hozott másik ötöt is, és így szólt: „Uram, öt talentumot adtál nekem, nézd, másik ötöt nyertem rajta.” Az úr így válaszolt: „Jól van, te derék és hűséges szolga? A kevésben hű voltál, sokat bízok rád: Menj be urad örömébe?” (Mt 25,14-30 rövidebb: Mt 25,14-15.19-21)

Az élettel együtt lehetőséget kaptunk, és ez felelősség! Aki csak egy talentumot is kapott, az már nagy felelősséggel tartozik. Aki többet kapott, azt nem kell irigyelnünk, mert sokkal nagyobb a felelőssége is. A korabeli Palesztinában gyakorlat volt, hogy amikor a gazdagok hosszabb külföldi utazásokra mentek, megbízható szolgáikra hagyták vagyonukat. A Szentírás-magyarázók szerint e gazdag úr a mindenható Istent jelképezi. A szolgák mi vagyunk.

A talentumokat hagyományosan emberi képességekként szokták értelmezni, pedig nem azok. Isten saját gazdagságából ad át részletet nekünk. Ez megfontolandó. De azonnal rá kell kérdeznünk: mi képezi az Isten gazdagságát? Isten gazdagsága nem a királyokéhoz mérhető, hanem olyan szellemi, lelki, jóról van szó, ami arra teremtetett, hogy gyarapodjék. Isten gazdagsága az ő országa. Ő ránk bízza országát, Jézus Krisztus követőinek átadja evangéliumát! Mit teszünk vele? Formulák mögé rejtjük, megóvjuk a hitletéteményt, vagy tant csinálunk belőle? Körülbástyázzuk, megóvjuk méltatlan szemektől és kezektől és ajkaktól Isten országának titkát? Ez a történet értelmezése szerint éppen az elítélt magatartás. Isten országának titkát mozgatni kell az emberek között, szóban, tettekben. Isten szeretete ugyanis nem csökken, ha megosztjuk, hanem növekszik. „Jöjjön el a te országod” – bennünk! „Isten országa” először is Isten uralmát, uralkodását jelenti. Bennünk van, amikor Isten átveszi belső világunk irányítását. Nem a szenvedélyek, ösztönök, érzelmek uralkodnak felettünk, de nem is a szokások, a társadalmi konvenciók, más emberek elvárásai, politikai és anyagi érdekek, hanem Isten szempontjai és a hit távlatai.

Beszélünk-e otthon hitünkről? Tanítjuk-e gyermekeinket imádkozni, igaz hitre? Milyennek mutatjuk be Istent, ha mi magunk nem beszélünk vele? Csoda-e, hogy annyi ember tele van félelemmel?

A hibák hamis Isten-képünk eredményei. A történetbeli ember félt lépni. Az evangéliumi harmadik szolga is ugyanígy félt. Mi a félelem oka? A hamis Isten-kép. „Istenben kétféleképpen hihettek: vagy mint szamár az ostorban, vagy mint szomjazó a narancsban.” (V. Hugo) A szolga nagyon szigorúnak tartja urát, s ezért igyekszik megtartani, és nem elveszíteni azt az egy ajándékot, amit kapott. Nem adja tovább, mert fél. Pedig az értékek továbbadása gazdagít, csak ő ezt nem tudja. Lehet, soha nem mondták neki ezt el, hanem egy olyan borzalmas Isten-képpel „ajándékozták” meg, hogy egy életen át annak a „levét” issza. Felelősek vagyunk azért is, ha nem beszélünk arról az Istenről, akit a Szentírás mutat be. Tényleg ismerjük őt?

Sajgó Balázs

(A szerző gyulafehérvári főegyházmegyei Caritas lelki igazgatója, a gyergyószentmiklósi Szent István-plébánia kisegítő lelkésze, írása a Vasárnap 2017. november 19-i számában jelent meg.)

 

SZÓLJ HOZZÁ

Please enter your comment!
Please enter your name here