Nem kötelesség, hanem lehetőség

Szent Erzsébet-gyűjtés az egyházmegyék Caritas-szervezetei részére

0
756
(Fotó: Gyulafehérvári Caritas)

A szociális média, sőt még azt megelőzően a kör-e-mailek révén sok álhír jut(ott) el az olvasóhoz, amelyben beteg, elesett emberek számára hirdettek gyűjtést. Talán ezek okán, talán más miatt lépett a társadalmi kérdések iránti érzékenység helyébe a fásultság, érzéketlenség. Azt is mondhatnánk, megnőtt az emberek ingerküszöbe, csak a nagyobb gondok esetén, s akkor is jól meggondolva lépnek föl támogatólag. A meggondolás pedig sok esetben oda vezet: aki bajban van, miért nem dolgozik, miért nem tesz ellene, miért nem gyűjtött eddig. Ilyen társadalmi helyzetben szervezik meg a különböző egyházmegyék Caritas-egységei az Egymillió csillag elnevezésű projektjeiket, s folyamodnak a hívekhez a Szent Erzsébet-gyűjtések alkalmával is. A Vasárnap hetilap november 12-ei számában kétoldalas összeállítást közölt ez utóbbi megmozdulás apropóján; a Gyulafehérvári Caritas és a nagyváradi Caritas Catolica munkatársait a miértekről, a célközönségről és a hogyanról kérdeztük. 

(Fotó: Gyulafehérvári Caritas)

Reménysugarat a Zsil völgyébe!

A bányák bezárásával függ össze, hogy az egyébként gyönyörű természeti adottságokkal rendelkező vidék, a Zsil völgye egyre szegényebb lesz, a gyermekek és fiatalok pedig egyre inkább elidegenednek innen. A közösségek elnéptelenednek, a lakosság elöregedik, az egykori munkásnegyedekben már csak a szegény családok maradnak – munka és jóval kecsegtető jövő kilátása nélkül. Petrozsény város és a Zsil völgye úgy általában a legrosszabb mutatókkal rendelkezik a rekordszámú munkanélkülire, szegény családokra és azon fiatalokra nézvést, akik a középiskola elvégzése után külföldre vagy az országon belül más nagyobb városba mennek dolgozni.

Ilyen környezetben és körülmények között igyekszik tehát segíteni a Caritas a szegény családokon, de főleg az elhanyagolt gyermekeken, akik számára nem létezik tisztességes, őket megillető gyerekkor, a fiatalokon, akik egyszerűen céltalanul léteznek, és tájékozatlanok is, nem tudják miért, hogyan és merre vegyék az irányt. Csaknem tíz éve, hogy a Maria Stein Nappali Foglalkoztatóközponton keresztül több mint háromszáz gyermek kapta és kapja meg azt a gondoskodást, amely mindenkinek kijárna. Itt ugyanis biztosított számukra a tiszta, meleg környezet, a napi egy meleg étel, az olyan közeg, ahol az oktatásban lehetőséget láthatnak meg, az olyan hely, ahol a gyermek védett a bárminemű zaklatástól és elhanyagolástól, új perspektívát és célt is igyekszünk mutatni mindannyiuknak. Ez olyan hely, ahol a család a partnerünk.

Újabban a Szent Borbála Tanácsadó- és Támaszközpontunk a holnap fiataljait és a ma családjait készíti fel a mindennapoka). A szülők iskolája, az önkénteseknek szóló programok, a közösségi foglalkozások, de az egyéni pszichológiai tanácsadások is képesek reményt adni, hogy itt is, így is erős közösséget tudunk építeni. Számunkra az a nagy elégtétel és eredmény, ha látjuk, hogy az eredendően motivált fiataljaink újra elkötelezik magukat a hajléktalanok, a szegény és a társadalom peremére szorult családok, illetve az esélyegyenlőtlenséggel induló gyermekek mellett.

A mi területünkön nem garantált a látványos eredmény, de mindenképpen szükséges munkatársaink erőfeszítése, munkája, hiszen ez értéket ad a közösségnek. Caritas-szervezetünk így lehet védelmi ernyő a rábízott gyermekek és fiatalok számára, hogy a jövőre való kilátásuk és esélyük jobbá legyen, jóra forduljon.

Kelemen Alexandru, a Caritas Zsil-völgyi programjainak koordinátora (Fordította: Molnár József)  

(Fotó: Caritas Catolica)

Nagyváradon a szociális étkeztetést támogatják

A Szent Erzsébet-gyűjtés összegét az idei tervek szerint a tavalyhoz hasonlóan a Caritas Catolica szociális konyhái javára fordítják. A nagyváradi Caritas három településen, Nagyváradon (több mint húsz éve), Margittán (húsz éve) és Tasnádon (tizenhat éve) működtet ilyen jellegű étkezdét, ahol házias jellegű fogásokkal, meleg étellel igyekeznek hozzájárulni a nélkülözők életminőségének javításához, hiszen a rendszeres étkezés, a jó minőségű alapanyagokból készült étrend elengedhetetlen az amúgy is törékeny egészségük megőrzéséhez. A konyhák szolgáltatásait igénylők köre vegyes összetételű, általában a kisnyugdíjasok, hajléktalanok, betegek, jövedelem nélküliek, fogyatékkal élők, nagy létszámú családok tagjai, illetve más különleges helyzetben lévők jönnek az étkezdébe. A napi ellátásért folyamodók kérelmét egyenként vizsgálja meg a Caritas-szervezet bizottsága, s az egyedi körülményektől függően ingyenesen vagy szimbolikus összeg ellenében juthatnak hozzá a szociális konyha szolgáltatásához.

A tavalyi Szent Erzsébet-gyűjtés után, a hívek által felajánlott összegből 2016-ban közel félszáz rászorulóval többet tudott meleg étellel ellátni a kemény téli hónapokban a Caritas Catolica szegénykonyhája. A plébániákon felajánlott perselypénz elegendőnek bizonyultak arra, hogy a nagyváradi szociális konyhán a harmincöt fő helyett hetven személynek tudjanak ellátást biztosítani, Tasnádon hat, míg Margittán hét személlyel többen kaptak meleg ebédet négy hónapon át. Ez arányaiban tekintve azt jelenti, hogy a megyeszékhelyen gyakorlatilag megduplázódott az ellátottak száma, és összesen közel ötven személlyel többen kaptak meleg ételt a katolikus Caritastól. Bár nem százas nagyságrendekről beszélünk, a segítségnyújtás eredménye mégis óriási. Ez a fajta támogatás a szegény családoknak segítséget nyújt abban, hogy épségben átvészeljék a kivétel nélkül mindig nagy megpróbáltatást jelentő hideg évszakot. A tél a legkiszolgáltatottabbak számára nemcsak anyagi, hanem egészségügyi szempontból is kritikus. A fűtetlen lakásokban vastag takarók, meleg ruha híján még a bent tartózkodás is valódi megpróbáltatást jelent, ugyanakkor nincs az a mennyiségű meleg ruha vagy takaró, amely a kihűlt falak hidegétől hosszú távon megvédene. Ilyen körülmények között a garantált napi egy meleg ebéd, a forró leves és a kiadós főfogás gyakran az élet és a halál, de legalábbis az egészség és a betegség közti vékony választóvonalat jelenti. A tavalyi évben a székesegyházon kívül ötvenkilenc római katolikus plébániáról és két vidéki református közösségtől is kaptunk támogatást a Szent Erzsébet-gyűjtés keretében.

Tényleg nagyon jól fogott a Caritas kantinjából kapott étel. A férjem sajnos daganatos beteg és én sem vagyok egészséges, többször is megműtöttek. Nincs pénzünk még a kezelésekre sem. A tél is nehéz volt, úgyhogy a mindennnapi meleg étel nagyon sokat jelentett számunkra, mert az a kis nyugdíj, amink van, még a gyógyszerre sem elég. Nem is tudom, hogy jöttünk volna ki a télen, ha nem kaptuk volna a napi ebédet. A Caritas konyháján nagyon jól főznek, és olyat, amit tényleg megehet az is, aki beteg. Arról nem is beszélve, hogy otthon nem is tudnám megengedni magamnak, hogy kétfogásos ebédet főzzek. Hálát adok ezért a segítségért, amit kaptunk, az Istennek és mindenkinek, aki adakozott – nyilatkozta a 66 éves Gabriella néni, a tavalyi szociális étkeztetési program egyik kedvezményezettje.

Szombati-Gille Tamás, a Caritas Catolica PR-felelőse

A Vasárnap hetilap összeállításában olvashatják még Sajgó Balázs és Ludescher László aktuális gyűjtésre vonatkozó gondolatait, illetve Péter György beszél a tavalyi gyűjtésről, az összeg tervezett és megvalósított felhasználásáról.