A csorbíthatatlan védelmében

A méltóság megőrzése és megadása a segítő szakmában

0
578
Fotó: Tőkés Beáta

A Segítők Baráti Köre (Pro HelPers Egyesület) és a Caritas közös szervezé­sében Marosvásárhelyen október 7-én megtartott Segítők IX. konferenciáján a címben szereplő témát járták körül orvosok, pszichológusok, pedagógusok, szociális munkások és lelkészek.

Hogyan jelenik meg a mi méltóságunk és hogyan tudjuk tiszteletben tartani a másokét? – tette fel a kérdést Tatai Csilla, a Segítők Baráti Körének elnöke a rendezvény megnyitóján. A téma különösen is aktuális, hiszen a segítők azokkal dolgoznak, akik valamilyen módon a társadalom peremén vannak, tehát méltóságuk tiszteletben tartása veszélyben forog, ugyanakkor meg a társadalom nem adja meg a segítő szakmának a kellő méltóságot – hangsúlyozta Ludescher László, a gyulafehérvári Caritas szociális ágazatának igazgatója.

A régi szóhasználatban a méltóság kiemelt helyzetet jelentett, ma azonban teljesen mások a szempontok: az egyenlőség, a tisztelet és a kiszolgáltatottság ellentéte fogalmait hozzuk vele kapcsolatba. Mindezeken túl pedig az embernek van egy alapvető méltósága, ami egy teljesítménytől független érték, és ennek alapja az istenképmásiságunk – vallotta előadásában Szabó Mónika orvos. Az embernek ebből a méltóságából adódóan önmagában értéke van, és ez a méltósága nem vehető el, de megjelenik a versengés, illetve az ember megalázható azzal, ha eszköznek tekintjük, illetve ő maga is háttérbe szoríthatja saját méltóságát, ha nem azonos önmagával.

A méltóság tiszteletben tartása azt jelenti tehát, hogy az ember alany marad és nem válik tárggyá – hangsúlyozta Szabó Mónika, felvázolva az ezt biztosító öt alapvető jogot, amelyek érvényesek segítettre (betegre) és segítőre (orvosra) egyaránt, itt azonban elsősorban a beteg oldaláról közelítjük meg a kérdést:

  1. Az önazonossághoz való joghoz hozzátartozik (a kórházban is) az anyanyelv használatához és a vallás gyakorlásához való jog.
  2. Az önrendelkezéshez való jog magába foglalja a kapcsolattartáshoz való jogot (ami a kórházban jelenti azt is, hogy a beteg fogadhat, illetve kizárhat látogatókat), a tájékoztatáshoz való jogot, a kezelés, illetve a kórházba való beutalás visszautasításának jogát, a meghalás méltóságát, ami magával hozza az eutanázia kérdését is (a súlyos beteg általában nem meghalni akar, hanem megszabadulni a szenvedéstől). Ha a beteg döntésképtelen, elsősorban törvényes képviselői hozhatnak döntést helyette, illetve ha az nincs, akkor azok a hozzátartozók, akik egy háztartásban élnek vele, és csak azután azok, akik nem élnek egy háztartásban vele.
  3. A cselekvési szabadság megköveteli azt, hogy a kórházi személyzet a beteget partnernek tekintse.
  4. A magánszféra védelme jelenti az intimitás megőrzését és az információk konfidencialitását.
  5. Végül fontos a szociális biztonsághoz való jog.

Az orvos méltóságának tiszteletben tartásához hozzátartozik, hogy ne váljék kiszolgáltatottá vagy eszközzé, és legyen lehetősége visszautasítani beavatkozá­sokat.

„Beszélhetünk belső és külső méltóságról: az első teljesítménytől független és nem vehető el, a második képességektől függ és elveszíthető. Ha tudom, honnan ered méltóságom, nem könnyű elvenni tőlem: Krisztus méltósága nem veszett el a kereszten sem. A méltóság érzése viszont megerősíthető például beszélgetés által” – emelte ki az orvos-előadó.

Összeállította: Bereczki Silvia sa

A teljes összeállítás a Vasárnap október 22-ei számában olvasható.