Homo liturgicus

Liturgikus szimpozion zajlott Nyíregyházán

0
1798
Jelenits István tartotta a liturgikus szimpozion díszelőadását.

Az emberiség történelmében nem találtak olyan kultúrát, amely ne igazolná, hogy az ember homo religiosus, vagyis vallásos lény. A vallásosság pedig együtt jár és járt annak kifejezési formáival, s ezért beszélhetünk arról, hogy az ember homo liturgicus, vagyis liturgikus lény. A spektrum széles: az egyénnek Isten felé való fordulásától kezdve a legszentebb áldozat bemutatásáig, nem feledkezve meg a nagy példaadó személyekről, illetve eseményekről sem. A nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola liturgikus tanszéke által az elmúlt hétvégén, szeptember 29–30-án tartott liturgikus szimpozion ezt a témakört igyekezett minél teljesebb mértékben körbejárni, egyetemes vallási, vallástörténeti, antropológiai, liturgikus, szertartási, lelkiségi, pedagógiai, néprajzi előadásokkal.
A szimpoziont megelőzően annak programjáról, az előadások témáiról és az előadók rövid életrajzával Summaria füzet került kiadásra, de mint eddig minden alkalommal, nyomtatott konferenciakötet is készül, amelyben megjelennek az elhangzott előadások, részletes bibliográfiával és hasznos lábjegyzetekkel.

Az idén húszéves rendezvény ünnepi megnyitóján Szocska A. Ábel OSBM, a nyíregyházi görögkatolikus egyházmegye apostoli kormányzója üdvözlő szavai nyitották meg a színvonalas konferenciát, amely hat szekcióra bontva, nemcsak magyarországi, hanem nemzetközi előadókat is felsorakoztatott. Seszták István, a hajdúdorogi egyházmegye pasztorális helynöke és a Szent Atanáz GKHF rektorhelyettese méltató szavaiban külön kihangsúlyozta, hogy a Homo liturgicus összefoglaló címmel meghirdetett szimpozion egyben az idei Teológiai Napok rendezvénye is, ahol harminc előadót hallgathattak meg, s a szekciók utáni diszkussziókban, amelyek alkalmat biztosítanak az eszmecserének, a témák alapján kérdéseket tehettek fel a jelenlévők.

*

A konferencia előadói voltak: Jelenits István (díszelőadó; A bibliai olvasmányok és magyarázatuk a liturgiában), Dolhai Lajos (A silentium sacrum a római liturgiában), Kálmán Péter (Desiderium ex aliqua re silentium. Ad quies active), Kiss Gábor (A II. vatikáni zsinat recepciójának kezdetéről), Seszták István (Az ember mint a kinyilatkoztatás címzettje. A kinyilatkoztatás mint válasz az emberre), Gánicz Endre (Zsoltárok az ó- és újszövetségi Szentírásban), Oláh János (A gallikán mise szerkezete), Vesztróczi Luca (A liturgia a nyugati egyházban betöltött szerepének megváltozásáról), Bohács Béla (Anaxiosz – A pap liturgikus megfosztása a papi méltóságától az 1740-ben kiadott Archieratikon alapján) Szolánszky Ágoston (A liturgikus előírások és a népi liturgikus szokások szimbiózisa a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegyében. Pro és kontra meglátás), Schindler Mátyás (A „homo liturgicus” valláslélektani gyökerei), Vincze Krisztián (Simone Weil imádkozó embere), Soltész János (Imádság, erények, kegyelmi adományok), Obbágy László (Liturgia és katekézis: ajándék, esély, feladat) Verdes Miklós (Liturgikus nevelés – a liturgia nevelő szerepe. A bizánci hagyomány szempontjai).

 A második napon az etnográfiai tárgyú előadsáok kerültek sorra: Nagy Réka Anna (A szentkultusz újjáéledő formái és hatása egy fiatal vallási közösség életében – Rózsaeső imaestek a Nyolc Boldogság Közösség szervezésében), Perger Gyula (A hívő nép és a kételkedő egyház. A csatkai csoda egyházi vizsgálatait), Gyöngyössy Orsolya (Varga Mihály plébános lourdes-i zarándokútja 1899-ben), Barna Gábor („…a hit életereje pezsg…” – Egy 19. századvégi vallási társulat spiritualitása a társulati szertartások tükrében), Pallai Béla (Temetési búcsúztatók görögkatolikus egyházunkban), P. Szalay Emőke (A református egyházművészet művészettörténeti és néprajzi jelentősége), Nagy Károly Zsolt („Itt van Isten köztünk…” Térhasználati kérdések a református egyházban), Sabo Katalin (Liturgia és könyvművészet: a liturgikus tételek vizuális megjelenítésének jelentősége), Bodor Mária (A máriapócsi kegyhely bemutatása a Zempléni Múzeum képes levelezőlap gyűjteményének tükrében), Földvári Katalin (Az eredeti pócsi ikon liturgikus tisztelete Bécsben a 18. században), Kissné dr. Mogyorósi Pálma (Hagyomány és megújulás a liturgiában és zenéjében. Litánia a protestáns graduálokban), Deák Péter (Az egyházi művészet hatása a kortárs könnyűzenére), Papp Tibor (A liturgikus diakónia), Polyák Imre (A név, melyben üdvözülhetünk… – Gondolatok a Jézus-imáról), Ivancsó István (Görögkatolikus egyházunk négy legfontosabb imádságos és énekes könyve).

Kép és szöveg: Pallai Béla