Dokumentumfilm készült Gabriele Amorth exorcistáról

0
718
(Fotó: Papaboys.org)

Az ördög és Amorth atya címmel készült el William Friedkin, Az ördögűző című film rendezőjének új alkotása, amelyet a szeptember elején zajló Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon mutattak be. A dokumentumfilmben egy valódi ördögűzés látható.

Az amerikai rendező leghíresebb alkotása, Az ördögűző negyvennégy éve készült, ám Friedkint azóta is foglalkoztatta a téma. A Francia kapcsolat, az Élni és meghalni Los Angelesben és más fontos filmek mellett nem feledkezett meg róla, és az utolsó pillanatban sikerült filmet készítenie az idős Gabriele Amorthtal, aki nem sokkal később meghalt.

A rendező úgy örökítette meg Amorthot, amint éppen ördögűzést végez egy asszonyon, akinek ijesztő viselkedése nem volt pszichiátriai betegséggel magyarázható. Friedkin elmélyedt az ördögűzés témájában: konzultált egyházi emberekkel, orvosokkal, pszichiáterekkel, a megszállottság áldozataival. A dokumentumfilmben érzékenyen közelít tárgyához; az ördögűzés jeleneteit interjúk, kommentárok tagolják.

Először történt, hogy valaki megengedte, hogy felvegyék az exorcizmus szertartását. Maga a rendező is először látott ilyet életében. Sokkal kevésbé volt látványos, mint amilyennek korábbi játékfilmjében bemutatta. A szoba zsúfolt volt, ott voltak az exorcista segítői, a nő rokonai. A nő egy fotelben ült, piros takaróval betakarva.

A film elején Gabriele Amorth latinul beszél a sátánhoz, miközben az asszony izgatott lesz, kiabál: „A sátán vagyok. Egy hadsereg vagyunk.” A film végét úgy vették fel, hogy csak hárman voltak: a nő, az ördögűző pap és a rendező – a stáb nélkül. 2016. május elsején történt az eset, Amorth atya az év szeptemberében halt meg.

„Az ördög híressé tett az egész világon” – így fogadta Gabriele Amorth a rendezőt 2016. április 5-én, amikor meglátogatta római lakásában. Tetszett neki Az ördögűző, csak néhány különleges filmes effekt ellen volt kifogása, amely túl harsány volt számára.

Az ördögűzőben minden fikció, amit pedig Amorth atyánál láttam – aki szellemes, rokonszenves és közvetlen ember –, mind igazi, hiteles. Ami Alatriban történt Cristinával, az valóságos volt; megrendített engem és a produceremet, Francesco Zippelt is. Nem akartuk elhinni, hogy ez megtörtént, annyira, hogy fél órán át meg sem tudtunk szólalni” – nyilatkozta a rendező.

 

(tzs)/Magyar Kurír