EVANGÉLIUM
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:
Mindaz, aki meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de az nem dőlt össze, mert sziklára épült.
Aki viszont hallgatja szavaimat, de nem követi azokat, ahhoz az ostoba emberhez hasonlít, aki a házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, nekizúdult a háznak, az összedőlt, és nagy romhalmaz lett belőle.
Ezzel Jézus befejezte beszédét. A nép elragadtatással hallgatta tanítását, mert úgy tanított, mint akinek hatalma van, nem úgy, mint az írástudók. (Mt 7,24-29)
Szent István királyunkról el szoktuk mondani, hogy eljutott az életszentség legmagasabb fokára, megalapozta a kereszténységet országában és megszervezte az egyházi életet. Én most inkább négy tulajdonságát emelem ki.
Embersége: Az emberré válás folyamata az, hogy tele hibával és gyarlósággal – és
mindezek kellő beismerésével – haladhatunk előre önmagunkhoz és Istenhez. Középpont
nélkül szétesik az ember, ezért fontos a szívre fi gyelés, fejjel! Értelemnek és szívnek
együtt kell lennie. Le kell ülnünk Isten elé, és engednünk, hogy szeressen minket.
Mondjuk, hogy vágyunk a szeretetre, de gyakran nem engedjük, hogy az átöleljen bennünket. Pedig ez a folyamat alapja. Így alakul ki a gyermeki lelkület. Annak megértése, hogy nem mi vagyunk a Megváltó. Ekkor válunk fokozatosan emberré. Mert nem egyedül akarjuk önmagunkat megvalósítani, hanem fokozatosan, folyamatban. Az „élést” nem lehet gyorsítani! Ennek felismerése a bölcsesség kezdete.
Bölcsessége: István király felismerte, hogy nem elég csak embernek lenni, bölcs emberré
kell válni. Hogyan vált bölccsé, hogy sziklára épült házat építhessen családjának,
nemzetének, országának? Amíg ide eljutott, ő is tévedett. Bölcs ember az, akinek nem
csupán vallása, hanem hallása is van. Aki hallja szíve legmélyén az isteni szót, és van
bátorsága követni. A hallás a hit, a vallás az isteni szó követése. Aki Isten szavát hallgatja, meghallja, az bölcs. S aki bölccsé válik, az lesz igazán vallásos.
Szülői képessége: Ha az ember folyamatosan halad előre a bölcs emberré válás útján,
akkor jó szülővé, nevelővé válik. Jó lenne a gyerekeket nem kikészíteni, hanem
felkészíteni. Szeretni őket és velük lenni. Nem mindent kell adni, hanem önmagunkat.
Ha az ember nem önmagát adja, akkor szerepel. Cicoma nélkül lehetünk önmagunk.
Emberség, bölcsesség, nevelés – ezek együtt alkotják azt a folyamatot, amely segít a
megérkezésben, hogy végül is önmagunkká váljunk. Hogy végül királyi életet éljünk.
Királysága: A tiszteletet nem lehet kikövetelni. Királyi élet az, ha az ember legelőször önmagának tud parancsolni. Királyi dolog, ha az ember a kormányzást időnként
át tudja adni Istenének. Szent István is ezt tette, amikor kilátástalan helyzetében a
Szűzanya kezébe helyezte országa sorsát. Ez belső szabadságra és boldogságra vall –
még a szomorúságban is! A belső szabadsággal rendelkező emberek sugároznak. Királyi
életet élnek. Ezt tette szent királyunk is. Akkor tiszteljük őt kellőképpen, ha tanulunk
tőle: emberséget, bölcsességet, nevelési képességet, királyságot. Segíts ebben
nekünk, István királyunk!
Sajgó Balázs
(A szerző gyulafehérvári főegyházmegyei Caritas lelki igazgatója, a gyergyószentmiklósi Szent István-plébánia kisegítő lelkésze, írása a Vasárnap 2017. augusztus 20-ai számában jelent meg.)
