Elhunyt János Ágnes SSS

0
1513

Szűz Mária Szeplőtelen Szíve napjának első órájában, 2017. június 25-én nyitotta meg az Úr Ágó testvér előtt az örökkévalóság kapuját, mintegy igazolva ezzel a sokat szenvedett gyermeke máriás lelkületének hitelességét, elfogadva tőle azt a sok önzetlen, alázatos imát, amelyet a rózsafüzérrel a kezében mindvégig végzett.

János Ágnes Csíkmenaságon született 1928. január 1-jén. Szegény földművescsaládban nőtt fel öt testvérével. Mikor falujuk templomában Zakariás Flóra testvér kurzusokat tartott a székely lányoknak, felébredt Ágóban is a vágy, hogy ilyen apáca szeretne lenni. Édesapja örömmel fogadta elhatározását. 1945-ben, tizenhét éves korában jelentkezett a „szürke ruhás nővéreknél” három falubeli társával együtt. A kolozsvári „kis házban” töltött jelöltsége idején különböző feladatokat látott el. Volt kapus, a közösség szamarának gondozója, konyhás, de a csecsemők gondozásában is segédkezett a kerület központi épületében működő szülészeten. Itt ismerte fel egy felelős testvér, hogy ezt a leánykát, ha kitaníttatjuk, még szülésznő is lehet belőle.

A szerzetesek működésének betiltása után, 1950-ben tett első fogadalmat. Mottójául ezt a részt választotta: Uram, nem vagyok én méltó. Így ír erről az alkalomról: Kolozsváron, a barátok templomának jobb oldali mellékoltáránál, Veress Mária Judit testvér vette át hármunk fogalmát. Auguszta testvér akkor börtönben volt. Minden titokban ment. A gyűrűt és az érmet Auguszta testvértől kaptam, miután a következő évben hazajött a börtönből… Majd újra elvitték. Sokáig vártuk a Mamát… gondosan vigyáztunk a gyűrűre és jelvényre.

1951 januárjától Marosvásárhelyre került, ahol elvégezte a csecsemőgondozó tanfolyamot, és ekként kapott kinevezést a kórházba, a szülészet újszülöttosztályára. Munka mellett esti tanfolyamot végzett, egy 18 hónapos nővérképzőt. Így 1957-től kezdve öt éven át főnővérként dolgozhatott a kora- és újszülöttosztályon, amikor leváltották azzal az indokkal, hogy aki naponta szentmisére jár, nem tölthet be vezető állást. Egyszerű nővérként dolgozott tovább.

1960-ban tett örök fogadalmat. Szerette a munkáját, és a kismamák is szerették őt. Titokban megkeresztelte a haldokló gyermekeket. Húsz éven át számon tartott 460 kora- és újszülött csecsemőt, akiket haláluk előtt megkeresztelt és bejelentett a plébánián, hogy ha mégis életben maradnának, pótolni lehessen a keresztelési szertartást. Végül egy munkatársa elárulta. Egy éjszaka bevitték a Szekuritátéhoz, négy napig tartották ott étlen, majd megeskették a falon levő Sztálin-képre, hogy nem fogja többé megkeresztelni a gyermekeket. Fegyelmi eljárás indult ellene és meg akarták fosztani az állásától, azonban a főorvos a védelmére kelt, mert értékelte lelkiismeretes munkáját. Azt mondta neki: Ágó nővér, ha látja, hogy hal meg valamelyik csecsemő, keresztelje meg, de még a falak se lássák. Itt dolgozott harmincnégy évig, továbbra is keresztelt, de már nem vezetett nyilvántartást.

Nyugdíjba vonulása után, 1983-tól a beteg vagy rászoruló testvéreket segítette, ezzel járult hozzá a közösség életének alakításához, gondjainak hordozásához. Fejlett érzéke volt a szépre, és példás rendet tartott maga körül mindenhol. Élete utolsó tizenöt évében az Úr Jézus kitüntette őt a szenvedésében való részvétellel. 2003 őszén agydaganattal műtötték. Nem gondoltam, hogy nem tudok majd felkelni – írja. Gondozásra a székelyudvarhelyi Pastor Bonus papi otthonba került, de ott is megtalálta a számára lehetséges szolgálatot. Míg egészséges voltam, ott segítettem, ahol szükség volt rám. Isten adja, ha még élek, segítsek továbbra is imával a testvéreken. A Jóistennek a társaságért ajánlottam fel a betegségem sok szenvedését, az egyedüllétet, az állandó fejfájástk, sok új hivatásért. Adjon a Jóisten nektek egészséget, dolgozzatok, mert ahelyett, én minden reggel neki ajánlom a szenvedésemet. Embert próbáló kínjai közepette is megőrizte élénk érdeklődését a testvérek élete, a papi és szerzetesi hivatások ébresztése, a családok jóléte iránt. Felmérhetetlen értékű erkölcsi, lelki tőkét hagyott maga után. Szolgálata és szenvedése az a soha el nem enyésző rejtett kincs marad, amelyet nem árnyékolt be az e világ dicsősége.

Földi maradványait 2017. június 27-én, Szent László jubileumi évének nagy ünnepén helyezzük örök nyugalomra a csíkszerdai új temetőben.

Az örök világosság fényeskedjék neki!

Murányi Teréz SSS összeállítása

MEGOSZTÁS