Az első kérdés, ami felmerülhet az olvasóban, az lehet, hogy egyáltalán léteznek-e magunk teremtette mítoszaink, illetve ha igen, akkor ezek hogyan élnek a fejünkben? Vajon befolyásolják a mindennapjainkat? Azt gondolom, hogy az embernek a világról és önmagáról való gondolkodása a mítoszoknál kezdődik. A mítosz a mai embernek is az egyik lehetséges gyakorlati útja a mindenség és benne önmaga jobb megértéséhez. A mítoszok tanulmányozásával rátalálhatunk azokra a sok ezer éves gondolatokra, amelyek az embert még ma is mozgatják, amelyek ma is meghatározzák életünket. A mítoszokban is azt találjuk, mint a természetben, hogy sosincs vége mindennek, se az embernek, se a világnak. A dolgok keletkeznek, átalakulnak, és mindig új körülmények, helyzetek jönnek létre. Talán a magunk teremtette mítoszokkal is ez a helyzet. Minden korban, minden helyzetben mítoszokat teremtünk mi is magunk körül. Ebben az összefüggésben arra gondolok, hogy minden korszak megteremti a maga hősi, szépség, bölcsesség, boldogság mítoszait: emancipált nő, modern anya, egészségtudatos, boldog ember. Ezeket mi magunk teremtjük. Gondoljunk csak arra, hogy milyen elképzelésünk van a modern anyáról vagy akár az egészségtudatos emberről. Vagy milyen mítoszok élnek a fejünkben a boldogságról? Azt szoktuk mondogatni, hogy a boldogságot meg kell találni. Ez is egy magunk teremtette mítosz, elképzelés, ami nagymértékben befolyásolja mindennapjainkat. Téves felfogás, hiszen ha szeretnénk valamit tenni a boldogságunkért, akkor nem egy misztikus dolgot kell kutatnunk valahol kint, hanem meg kell értenünk, hogy a boldogságunk majdnem feléért mi magunk vagyunk felelősek.
Sokszor rajtakapom jómagamat is, hogy elmondhatatlan dolgokat próbálok képekbe és szavakba formálni. Ezt nevezhetjük magam teremtette mítosznak is, ugyanúgy, mint sok más mindent, ami sokszor a fejemben megjelenik.
Azt gondolom, hogy a magunk teremtette mítoszok nem teljesen tudatosak. Sokszor a körülmények, a társadalmi nyomás is közrejátszik a magunk teremtette mítoszok kialakulásában. A pénz nem boldogít. Ez a kijelentés is szinte mindennap elhangzik. De mi húzódik meg mögötte? Mítosz vagy valóság? Én ezt boldogságmítosznak nevezném. A pénz boldogít, a hiánya azonban nem tesz automatikusan boldogtalanná bennünket. Ugye milyen érdekes?
Végszóként azt gondolom, hogy igenis vannak magunk teremtette mítoszaink, melyek befolyásolják a mindennapjainkat, viselkedésünket, valamint a környezetünkkel való kapcsolatunkat. Az pedig, hogy ezek a mítoszok milyen szinten és mértékben élnek tovább bennünk, nagyrészt tőlünk függnek: hagyhatjuk, hogy befolyásolják életünket, értékrendünket, vagy egyszerűen kitörölhetjük a fejünkből és élhetünk tovább nélkülük. Nehéz, de nem lehetetlen.
Ferencz Emese
