Thália papja egy barátságosabb Erdélyért. Marosán Csaba és a vers

0
1002

Mostanában plakátokat ragasztok a jó szívek falára – mondta Dsida Jenő szerepéből Marosán Csaba június 7-én, a költő halálának 79. évfordulóján Kolozsváron, a Szent Mihály-nőszövetség emlékező ünnepségén. A bevezetőben Kovács Sándor főesperes-plébános tájékoztatta a jelenlévőket az egykori Fürdő utcai (az egyháztól bérelt) otthon, az ott berendezendő emlékszoba helyzetéről. Közölte a jó hírt: jövőre várható a teljes rendbetétel, hogy a közönség számára is látogatható legyen.

A műsor bevezetőjében Marosán Csaba színművész elmondta: egyszemélyes gerillaként harcol a versért, a vers megszerettetéséért. Ezért járja Erdélyt, annak falvait, szórványtelepüléseit: ötvennyolc iskolában járt eddig, többek között meggyőzte a besztercei iskola román igazgatóját is, hogy a magyar tagozat gyermekeinek jó, az iskolának is előnyös,  ha élő verselőadást hallanak.

Dsida-előadása a vers élete-halála körüli gondolatokkal indul, és mintegy keretbe foglalva azt, azzal is zárul. Hallunk verseket, prózát, levélrészletet, újságcikket (hiszen Dsida szerkesztőségben dolgozott), emlékezést… Halljuk a boldog szerelmes férfit és a rá emlékező, túl korán özveggyé lett feleséget. Az előadás egyszerre megható, megszólító, ugyanakkor helyenként meg is csiklandoz, hiszen Dsida vidám, gyermeki természetéhez éles, a jelenségek mögötti lényeget jól látó szem is tartozott. Átgondolt, ügyesen megszerkesztett előadás ez, amely az interaktivitás eszközét is alkalmazza, megpróbálja a közönséget nemcsak megszólítani, hanem meg is mozdítani.

Amellett, hogy iskolákba viszi műsorait, a színész templomokban vallási-egyházi közösségek előtt is szeret fellépni, mintegy hatvan templomban járt már előadásaival. Az ökumenikus szellem elkötelezettje. A kolozsvári előadást követően azt is elmondta, magát Thália papjának, „papocskájának” tartja (hiszen fiatal, 1990-ben született, s amióta elvégezte az egyetemet, 2012 óta a Kolozsvári Állami Magyar Színház legfiatalabb tagja), s mint ilyennek – Dsidával szólva – feladata „bolyongani faluról falura”. Kérdésemre, hogyan s mikor állt össze ez az előadás, elmondta: a magyar nyelv napjára készült két éve, 2015 novemberében mutatta be, s az azóta eltelt két évben tizenötezer kilométert utazott, hogy mindenfelé elvigye. Az ötlet és kivitelezés is a sajátja, nem segített senki a szövegek kiválogatásában, saját kutatásai, olvasmányélményei alapján állt össze a Dsida-műsor. Dsida Marosán Csaba számára kivételes, mert egyszerű költő, egyszerű a szó legnemesebb értelmében: mindenki számára hozzáférhető, érthető. Ugyanilyen lelkesen mesélt más terveiről is: Szent László évében a legenda alapján előadás és annak filmváltozata készül, amit Nagyváradon a Szent László-napokon mutatnak majd be. Van Márton Áron-összeállítása is, amit Kovács Sándor főesperes máris meghívott a kolozsvári nőszövetség egyik őszi találkozójára.

Hogy mi motivál egy fiatalembert arra, hogy ma verseket tanuljon, versösszeállításokat készítsen? Marosán Csaba válasza: Úgy gondolom, a színész a közösséget képviseli, ha nincs közösség, én sem vagyok. A közösséget építeni kell, színészként  ez feladatom és felelősségem. Ugyanakkor a közönségemet nevelem, és annak, hogy iskolákba, diákokhoz járok, hosszú távú a hozama. Amióta gyerekem született – már a másodikat várjuk –, még inkább érzem, hogy felelős vagyok az ő jövőjéért, formálnom kell érte is a közösséget, amiben élünk. Én azt szeretném, azon vagyok, hogy egy meghitt, barátságosabb Erdélyben élhessen, élhessünk.

Kép és szöveg: Bodó Márta