Zenei különlegességek a kolozsvári színpadon

0
739
Fotó: Kolozsvári Magyar Opera

Igazi zenei csemegének lehetett részese, aki ellátogatott május 11-én, csütörtök este a kolozsvári magyar operaházba. Az első, egészében ránk maradt magyar operai alkotásnak tartott Béla futása című zeneművet, valamint Orbán György Pikkó herczeg című darabját mutatta be a magyar operajátszás kezdeteit felidéző premier keretében a Kolozsvári Magyar Opera a budapesti Magyar Állami Operaházzal közösen.

Ruzitska József műve, a Béla futása (1822), mivel a zenéje és a szövege is fennmaradt, egyes források szerint az első magyar opera. A kolozsvári Farkas utcai régi színházban mutatták be 1822. december 26-án. Ahogy Lakatos István zenetudós írja, bemutatásának hallatlan sikere volt. Nagy utat járt be a mű, többször átdolgozták, felújították.

A kolozsvári közönség csütörtök este a darab eredeti változatát láthatta-hallhatta. A darab időtlen sikerének titka minden bizonnyal az ízig-vérig a történelmi – és ezzel nemzeti identitást hordozó-építő – téma mellett a romantikus, érzelmekre ható drámai cselekményben és a zenében rejlik. A mindent feldúló tatárjárás közepette hogyan alakul át Kálmánban a bosszúszomj megbocsátássá a király, Béla iránt. Kálmán fiát ugyanis megölette Béla, és Kálmán a bosszúvágyat dédelgeti magában – vagy inkább ettől szenved. Aztán amikor lehetősége volna a „fogat fogért, szemet szemért” elv szerint cselekedni, mégsem teszi meg, mert a közös ellenség, a tatár szinte testvérekként fogja össze a viszályoktól szétzilált magyarokat.

Ugyanebbe az időbe repítette a nézőt a Pikkó herczeg is. (A két darabot ezen túl az hasonló színpadi látványterv is egységesítette.) Németh Amadé A magyar opera története (1785–2000) című kötetében ezt olvassuk a darabról: „az első magyar operának is tekinthető daljáték Chudy József Pikkó hertzeg és Jutka Perzsi c. dalműve” „Új-Szomorú Víg Opera két Fel-Vonásban írja az eredeti színlapon. Bemutató: 1793. május 6., Buda.” Ez a zene, azaz kottanyag teljes egészében elveszett; a színpadon előadott darab Orbán György kortárs zeneszerző munkája.

A pikó tájnyelven részegeset jelent, a Perzsi néhol Erzsébet beceneve. Igaza van Selmeczi Györgynek, amikor azt írja, hogy a nevek hallatán akár egy naiv mesére, egy Csokonai-vígeposz karikatúraszerű alakjaira gondolhatnánk. Erre a paródiaszerű jellegre rá is érzett a mostani kolozsvári előadás, többek között amikor a főhősnő, Perzsi jétékosan pózoló-szenvelgő alaját először meglátjuk. De már maga a lekicsinyített színtér – mintegy színpad a színpadon – egy vásári bábelőadás hangulatát idézi, erre csak ráerősít a szereplők kötött, marionettszerű mozgása, magatartása. Mert milyen is ez a kevés számú, de annál erősebb jelenlétű szereplő? Először is itt a kemény akaratú, csak azért sem meghajoló apa, a tatár kán, aki, mint később kiderül, nem is vér szerinti apja a lánynak. Vele szemben áll a kalmük herceg, szerepének eleget tevő rajongó hősszerelmesként. A lány, Perzsi szerepe az érzelmeinek alárendelt, szenvedő nőé. Kettejük közös dala valóban szép, lírai megformálása az akadályozott szerelem feletti bánatnak. Itt van, aki az opera történéseit valójában mozgatja a minden lében kanál, szálakat szövögető álháttérfigura, Sibuk, a kán bizalmasa, az egyetlen, akinek rálátása van a tragédiára.

Az eredeti történet paródia – Orbán György gyanúja szerint valószínűleg egy Bécsben vagy Pozsonyban előadott daljétékot figurázott ki –, amelyen a kuruc magyarság valószínűleg jókat nevetett. Az eredeti történetben is jelen van a tragédia: Pikkó kalmük herceg legyőzi a kánt. A lány – apja halott, kedvese a gyilkosa – öngyilkos lesz. Pikkó követi a halálba. Azonban deus ex machina történik: varázsló jön, intézkedik a halottak feltámasztásáról. Orbán György átiratában a végkifejlet máshogy alakul. Hiába hívja Sibuk a nagy varázslót, a nagy mester Sibuk kérésére meglehetősen filozofikus választ ad. A halottak nem feltámaszthatóak, viszont Sibuk örökké élni fog – büntetésként. Hiszen túlzott ügybuzgósága meghalni sem fogja engedni; amíg a világon gond és baj lesz, addig Sibuknak is léteznie kell.

Mindkét előadás korhű módon, az időbeli távolságot meghagyva zajlott a színpadon. Emellett a néző arra is figyelmes lehetett, hogy a darabok önmagukat sem veszik halálosan komolyan. Legalábbis nem úgy, ahogy a romantikán nevelődött mai operalátogató közönség megszokta. Nagy érzelmek ide vagy oda, a darab  helye a színpad, és a néző mint olyan mindig kivülálló, aki ürügyet keres egy kis szórakozásra. Különben is minden elsöprő szenvedélyben bújkál egy kis nevetségesség.

Bemutató plakát (Kolozsvári Magyar Opera)

Ruzitska József: Béla futása, opera egy felvonásban. Szövegét írta August von Kotzebue nyomán Kótsi Patkó János, Kisfaludy Sándor. Szereplők: Pataki Adorján, Barabás Zsuzsa, Ábrahám Dóra, Diarra Dávid, Váta Loránd, Fülöp Tímea, Rétyi Zsombor, Gergely Arnold, Sándor Árpád, Laczkó Vass Róbert.

Orbán György: Pikkó herczeg, opera egy felvonásban. Szövegét Chudy József azonos című műve nyomán írta Orbán György.  Szereplők: Pataki Adorján, Székely Zsejke, Szilágyi János, Laczkó Vass Róbert, Balla Sándor, Florin Ioan Ianc.

Karigazgató: Kulcsár Szabolcs, hangversenymester: Barabás Sándor, Ferenczi Endre, korrepetitorok: Incze G. Katalin, Nagy Ibolya, Nagy Gergő, súgó: Kostyák Szabó Júlia, ügyelő: Vincze Beáta, koreográfus: Cîmpean Rares Arcadie. Rendező: Anger Ferenc. A rendező munkatársa: Kováts Andrea. Díszlet és jelmez: Zöldy Z Gergely. Vezényelt Selmeczi György.

Lakatos Fleisz Katalin