Mária a reménység anyja, hűséggel áll a kereszt tövében

Ferenc pápa szerdai katekézise

0
606
Forrás: Vatikáni Rádió

Ferenc pápa a szerdai általános kihallgatáson a reménységről szóló sorozata 21. fejezetében ezúttal Szűz Máriáról, a „reménység anyjáról” tanított, mégpedig a János-evangélium golgotai jelenete alapján: „Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, a fiad!” Aztán a tanítványhoz fordult: „Nézd, az anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány” (Jn 19,25–27).

Nem volt neki egyszerű „igennel” válaszolnia az angyal felhívására

Mária több sötét éjszakán is áthaladt anyai útja során – kezdte beszédét a pápa. Alakja az evangéliumok történetében kezdettől fogva úgy tűnik ki, mintha ő egy drámai személyiség lenne. Nem volt neki egyszerű „igennel” válaszolnia az angyal felhívására, mégis ő, a fiatalsága virágjában élő nő bátran válaszol, mintha semmit sem tudna a rá váró sorsról. Mária abban a pillanatban úgy tűnik, mintha egyike lenne a világ oly sok anyjának. A végsőkig bátor, amikor arról van szó, hogy befogadja a méhébe egy születendő új ember történetét.

Igenje az első lépés az engedelmesség hosszú listáján

Az az „igen” az első lépés az engedelmesség hosszú listáján, amely elkíséri majd anyai útját – folytatta a pápa. Mária így az evangéliumokban egy csendes asszonynak tűnik, aki gyakran nem érti, mi is történik körülötte, de aki azért a szívében megfontol minden szót és eseményt. Ebben a készségében van egy nagyon szép vonása Mária lelkületének: ő nem olyan asszony, aki elcsügged az élet bizonytalan helyzetei előtt, főként amikor látszólag semmi nem megy a helyes irányba. De nem is olyan asszony, aki erőszakkal tiltakozik, aki dühödt szemrehányással illeti a sorsot, amely sokszor ellenségesnek mutatkozik.

Mária egy olyan asszony, aki hallgat

Ellenben ő egy olyan asszony, aki hallgat: Ne felejtsétek el – intett a pápa –, hogy mindig van kapcsolat a remény és a hallgatás között! Mária tehát egy olyan asszony, aki hallgat. Mária úgy fogadja az életet, ahogy az nekünk adatik, a szerencsés napjaival, de a tragédiáival is együtt,  amibe soha nem akarunk belebotlani. Mária így fogadja az életet a legvégső éjszakájáig menően, amikor fiát a keresztre szögezik.

Mária felbukkan a háttérből a döntő pillanatban       

Egészen addig a napig Mária szinte eltűnik az evangéliumok cselekményeiből: a szentírók megértetik jelenlétének ezt a lassú kihunyását, a csendben maradását fiának a titka előtt, aki az Atyának engedelmeskedik – magyarázta a pápa. Mária azonban felbukkan a döntő pillanatban, amikor a barátok jó része elillan félelmében. Az anyák nem árulnak el, és abban a pillanatban a kereszt tövénél senki nem mondhatja el közülünk, hogy milyen is volt a legkegyetlenebb szenvedés: annak az ártatlan embernek a szenvedése, aki a bitófán hal meg, vagy pedig az anyának a gyötrelme, amely az utolsó lélegzetéig elkíséri fia életét.

Mária csak ott állt a kereszt tövében

Az evangéliumok nagyon tömörek és tapintatosak – emelte ki a pápa. Egy egyszerű igével írják le az Anya jelenlétét: Állt (Jn 19,25). Ott állt. Semmit nem mondanak arról, hogyan fogadta az eseményt, hogy sírna vagy éppen nem sírna. Egy ecsetvonás sem jelzi a fájdalmát. Erről a részletről a költői és a festői képzelet merészkedik csak szólni, amikor megajándékoznak bennünket a művészet- és irodalomtörténet képeivel. De az evangéliumok csak azt mondják, hogy ott állt. Ott állt a legsötétebb, a legkegyetlenebb  pillanatban és együtt szenvedett a fiával.

Áll a legsűrűbb sötétségben, és nem megy el onnan   

Mária állt, egyszerűen ott volt. Íme újból, Názáret egyszerű leánya, az idők múltán immár ősz hajszálakkal, még Isten dolgaival foglalatoskodik, akit csak át kell ölelni egy olyan élettel, amely most a legsűrűbb sötétség küszöbéhez érkezett. Mária ott állt a legsűrűbb sötétségben és nem ment el onnan. Mária hűségesen jelen van, mindahányszor van egy égő gyertya, amit tartani kell ködös és sötét helyen. Ő sem ismeri a feltámadás sorsát, amit a fia készült megnyitni akkor minden ember számára. Ott van hűséggel, Isten terve iránt, aminek szolgálólányaként hirdette meg saját magát hivatása első napján. De ott van az anyai érzései révén is, egyszerűen szenved, mindahányszor, amíg csak egy fiú is van, aki gyötrelmeket él át. Az anyák szenvedéséről szólva: Mindnyájan ismerünk erős asszonyokat, akik fiaik megannyi szenvedésével szembesültek!

Ott állt, magától értetődően, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga

Máriát aztán ott találjuk az egyház első napján, ő a reménység anyja, a tanítványok ennyire törékeny közösségének a közepén: az egyik megtagadta, sokan elmenekültek mellőle, és mindenkit félelem töltött el. De ő egyszerűen csak ott állt, magától értetődően, mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog: a feltámadás fényétől beragyogott ősegyházban és az első remegő lépéseknél is, amelyet a világban kellett megtennie – mondta a szentatya.

Ő mindig bizalommal van Isten titka iránt

Ezért szeretjük őt mindnyájan úgy, mint az anyánkat. Nem vagyunk árvák. Van anyánk a mennyben, aki az Isten szent anyja. Azért, mert a várakozás erényére tanít minket, amikor még mindnyájan értelem híján vagyunk. Ő mindig bizalommal van Isten titka iránt, amikor az Istent is homály fedi be a világ gonoszsága miatt. A legnehezebb pillanatokban Mária, az anya, akit Jézus nekünk ajándékozott, támogassa a lépteinket és mondja a szívünknek: Kelj fel, nézz előre, tekints a távolba, mert ő a reménység anyja! – fejezte be Ferenc pápa a szerdai általános kihallgatáson a reménységről szóló katekézisét.

Forrás: Vatikáni Rádió

MEGOSZTÁS