Generációk tegnap, ma és holnap

Előadás a kolozsvári Keresztény Értelmiségi Kör keretében

0
1794
Fotók: Bodó Márta

Azt hiszem, nincs olyan ember, aki ne szembesült volna korosztályok, generációk közötti különbségekkel, akár konfliktusokkal. Hiszen mindannyian családban élünk, legalábbis családban nőttünk fel, amelyben eredendően több korosztály él együtt. Napjainkban a korosztályok közötti különbségek hangsúlyosabbak, mint akár nagyszüleink és szüleink között voltak. Manapság szülőnek lenni komoly kihívást jelent, amelyben újra kell tanulni a szülői mesterséget annak érdekében, hogy tudatosabban együtt tudjunk működni a világ változásaival – szólt Berszán Lídia, a meghívott az elődás bevezetőjében.

Milyen ismérvek jellemeznek egy-egy egymást követő korosztályt? Mi alapján mérhetőek a különböző generációk közötti legfontosabb eltérések, változások?  Hogyan lehet más generációkkal úgy kommunikálni, hogy leépítsük a romboló, destruktív előítéleteket? Ezt az összetett a kérdéskört járta körül dr. Berszán Lídia egyetemi docens, a BBTE Magyar Szociológia és Szociális Munka Intézet tanára május 4-én, csütörtökön este a Nőszövetség dísztermében tartott előadásában.

Az előadás William Strauss és Neil Howe amerikai szociológusok generációs elméletét vette alapul. Elméletüket kiegészítette Szabó Attila  gondolatával, amelynek lényege, hogy az egymást követő emberi generációk világlátásában, értékrendjében és viselkedésében egy mintázat fedezhető fel, ami ciklikusan ismétlődik. Egy ilyen ciklus hozzávetőleg egy emberöltőt, 80 évet tart, és jól kirajzolható jellemzői vannak.

A vizsgált első generáció a „Baby boom” idején, az 1945-65–ös években született próféták. Értéknek tartják a kemény munkát, a lojalitást, a biztonságot, a megbízhatóságot, az önfeláldozást és tisztelik a hierarchiát. Az őket követő X-generáció (nomádok) tagjai már az 1965–80-as években születtek. Ők voltak a „lázadók”, az ő vezetésükkel és energiájukkal lépett be a társadalom az új világrendbe. Ma a pályájuk  csúcsán vannak. Értékük a nyitottság, az esélyegyenlőségbe vetett hitük. Erős a realitásérzékük és erős bennük a versenyszellem. Anyagi  javaikat kemény munkával szerezték. Habár sokuknak már élete része a virtuális világ, azonban a virtuális térrel jobbára felnőtt – vagy fiatal felnőttkorukban találkoztak. Az Y-generáció (hősök) a 1980–1995-ös évek szülöttei, akik már védett környezetben születtek, sok szülői törődést és odafigyelést kaptak, többet, mint bármelyik korábbi generáció. Fontos számukra a kényelem és az önmegvalósítás. Rugalmas vagy részmunkaidős állásokban dolgoznak és a szüleik is pénzelik őket. Fejlett virtuális közösségi kapcsolatrendszert tartanak fenn. Az ő korukban kezdődnek meg azok a globális változások, amelyek majd a fordulóponthoz vezetnek. A Z-generáció (művészek): már az ezredfordulón születettek, jelenleg még gyermekek. Akár több élettérhez, munkahelyhez, csoporthoz is kötődnek. Mindez a saját  identitásuk kifejezésének igényéből fakad. Azzal tudnak csak azonosulni, ami illeszkedik az identitásukhoz. Nagy mennyiségű, gyors információáramlás éri őket. Ők már nem (meg)tanulnak, hanem tájékozódnak.  Kapcsolati viselkedésük mediatizált, azaz a személyes  kapcsolatok elsőbbségét a hálózatok váltják  fel. És végül az alfa generáció, azaz a 2010 után születettek már egy túlhajszolt generáció gyermekei. Mivel kevés időt töltenek a szülőkkel – gyakran csonka-, mozaikcsaládban nőnek fel – nincs kellő lehetőségük a szabályok, a határok megtanulására. Nem tudnak várni, kivárni, mindent azonnal akarnak. Mindig új és új élményre törekszenek, és már az élményeik is többnyire akció alapú élmények.

Az előadás – habár komoly problémákat vetett fel – a megoldás, a lehetőségek, a kompromisszumok útjait kereste. Berszán Lídia kitért arra is, hogy digitalizált világunkban milyen kapcsolatteremtési és oktatási lehetőségek rejlenek. Eszerint az oktatásnak még inkább a kölcsönös együttműködésre kell(ene) épülnie, fontos lehet a interaktív munka, a mentorok jelenléte. Az oktatás-nevelés mindennapi gyakorlatába ne féljünk digitális eszközöket sem bevonni. Sikerpéldakánt egy franciaországi mintát: a közösségi oldalakon történő evangelizációt emelte ki, bizonyítván, hogy a virtuális tér a hitéletben sem ördögtől való, eszközként igenis jó célt szolgálhat, ha minél több ember megszólítható általa.

Az előadás nyomán indult beszélgetés a megélt tapasztalatok megosztásával még inkább bizakodásra adott okot. Ha a kapcsolatokat, a közeledést keressük, igenis feloldhatóak, legalábbis tompíthatóak a generációs különbségek. Hiszen a mai gyerekek is szeretnek mozogni, élvezik a természetet és a közös játékot – csak vigyük ki őket a természetbe, és legyünk velük. Másrészről viszont a gyerekek is segíthetnek a nagyszülőknek – akár egy, az interneten fellelhető ízletes süteményrecept megtalálásában…

Lakatos Fleisz Katalin