Urunk szenvedésének napja

0
1449
Fotók: SIS

Nagypéntek, Urunk szenvedésének napja. Fél háromkor a székesegyházban keresztutat végeztek, melyben a kispapok saját elmélkedéseikkel tekintettek a stációk által megjelenített üdvtörténeti eseményekre.

Ezen a napon nincs szentmise. A szertartás délután három órakor vette kezdetét. Az asszisztencia az oltárhoz vonult, majd arcra borultak, s csendben imádkoztak. Ezt követően a szertartás első része vette kezdetét, az igeliturgia, melynek keretében a kispapok kórusa Bojtor Attila vezetésével Urunk szenvedésének történetét énekelte. Jakubinyi György érsek mondott szentbeszédet. Ebben felidézte Jézus szeretetből történő szenvedésének jelentőséget. Három stáció szereplőiről elmélkedett, akik az irgalmas és segítő szeretetet hősi fokon gyakorolták Jézus mellett. Cirenei Simonra irányította a hívek figyelmét, aki Jézust segítette, de hozzátéve, hogy ma is lehet bárki hozzá hasonló, ha meglátja embertársában a szenvedő Krisztust. Simonhoz hasonló Kolbe Szent Maximilian, aki a haláltáborban adta életét Krisztusért. A hatodik állomás női alakjára, Veronikára mutatott, tettét Kalkuttai Szent Teréz irgalmas szeretetével állítva párhuzamot. Végül a 14. állomásról elmélkedett az érsek, mely Jézus sírba tételét idézi. „Az irgalmasság testi cselekedeti közül a 7.-re, a holtak iránti tiszteletre volt nyitott a szíve Arimateai Józsefnek és Nikodémusnak. Mindazok, akik a rászoruló emberekben Jézust látják és cselekszenek, olyan érték az, mintha kortársai lettek volna az Üdvözítőnek.”

A szentbeszéd után az egyetemes könyörgések következtek, sorban az egyházért, a pápáért, a papságért és a hívekért, a keresztelendőkért, a keresztények egységéért, a zsidókért, azokért, akik nem hisznek Krisztusban, azokért, akik nem hisznek Istenben, a világi vezetőkért, majd pedig a szenvedőkért.

A magasba emelt szent keresztről lassan lebomlott a lila lepel. „Íme, Jézus keresztjének drága áldott fája…”A szentkereszt előtti hódolatra járultak a papok, a kispapok és a hívek egyaránt, majd pedig a szentáldozáshoz járultak valamennyien. A szertartás az áldozás utáni könyörgéssel ért véget, majd pedig kihelyezték az oltáriszentséget imádásra, amelyet a kispapok kettesével végeznek, időzve a szentsírnál.

Baróti Tibor

További képek az eseményről ITT.