Nem önmagunkról, hanem önmagunkból adunk

Hogy az érteni vágyók is megtalálhassák keresett válaszaikat…

0
2143

mégIS 20 címmel jelent meg 2016 karácsonyára a gyulafehérvári szeminaristák lapjának ünnepi száma. A lapról, történetéről, jelenéről és jövőjéről Jánossi Imre főszerkesztőt kérdeztük.

Mi a mégIS? Hogyan mutatnád be röviden a lapot azoknak, akik nem ismerik a történetét? Kiket akar megszólítani?

Röviden szólva: kispapi magazin. Azonban a helyes megértéshez mindig hozzá szoktam fűzni, hogy a gyulafehérvári szeminaristák évente kétszer megjelenő tematikus magazinja. Az utóbbi évek ráncfelvarrásai tették szükségessé, hogy magazinná formáljuk a jelenlegi trendek miatt. A lap története számomra mind a mai napig újabb információkkal bővül, nem is igazán tudok eligazodni ebben az információs gomolyfelhőben. Amikor legutóbbi lapunk született – mely húsz évet jubilál –, megkérdeztünk néhány startvonalnál jelenlévő, ma papként szolgáló szerkesztőt. Takó István gondolatát közlöm, amely teljesen egybehangzó a Jakabos Barnabáséval: „Jakabos Barnabás ötlete volt, hogy az A5-formátumú, egyszerű kivitelű SIS periodika helyébe érdemes lenne magazinosítani a lapot, és olyan írásokat közölni, ami a missziót szolgálná a hívek körében. Az első szám kicsit botrányosra sikerült, annyira őszinték akartunk lenni, hogy olyan problémák és kérdések is előkerültek, ami az egyházban kikezdhetetlen evidencia, vagy az kellene legyen. Emlékszem, hogy a kegyelem kérdéséről meg egyebekről túl őszinte vagy éppen félreérthető vélemények is bekerültek. Aztán ezt a hibát javítandó, néhányan a nyári szünet elején fennmaradtak egy hétre, és összedobtak egy második számot, ügyelve arra, hogy igazán »katolikus legyen«, és tették ezt mintegy bocsánatkérésként, és azt bizonyítandó, hogy nem lázadni akarunk a lappal, nem visszaélni az elöljárók bizalmával, csak minden lehetőséget kihasználni arra, hogy megmutassuk, mi is emberből vagyunk, vannak kérdéseink, de ettől még nagyon szeretjük az egyházat.”
A mai megszólítottak egyre inkább azok, akik távolinak érzik az „egyházias” nyelvezetet, távol maradnak az egyház életétől, de kereszténynek mondják magukat. Fontosnak tartom, hogy ne információközlő, hanem nívós gondolatokat tartalmazó lapot alkothassunk, amelyben az érteni vágyók is megtalálhatják keresett válaszaikat.
Bár ez a cél, mindenképp szem előtt tartjuk, hogy olvasóink zöme idős, vallását és hitét mélyen megélő keresztény.

MégIS vagy mégIS? A cím kifejezi a lényeget. Mit takar ma és mit jelenthetett az alapítóknak húsz évvel ezelőtt a cím? Hogyan fejlődött a lap?

 

Jánossi Imre főszerkesztő

Minden nagybetűvel történő írástörekvést elutasítok a címmel kapcsolatban. Sajnos az archívum alapján nem derül ki egészen pontosan az eredet (olykor teljesen majuszkuláris vagy miniszkuláris) milyensége. Én a 2015/2-es lapszámban ezt írtam róla: „A szó, melynek jelentése még döntéskavalkádjainkat is felülmúlja: ellentétes értelmű állítást kapcsol egy előző gondolathoz; szembeállítást nyomósít; váratlan tartalmú közlést hangsúlyoz; érvényt s ellenkezést érzékeltet; hangsúlyoz és helyettesítést közöl; míg végül unszol és töprengésre szólít…”
A nagy IS azonban rezzenéstelenül nagybetűs, hisz a SIS (Seminarium Incarnatæ Sapientiæ) „maradványa”.
Ha a lap történetéről gondolkodom, azt látom, hogy mindig a kor szellemének kifejezésbeli tükre volt itt, Erdélyországban. Látjuk, hogy ennek a lapnak íze van. Másképpen élünk és gondolkodunk, és ez örömmel tölt el.

Sokak számára minden bizonnyal kuriózum: hogyan készül egy lap a teológián?

Egy nyolc négyzetméteres helyiségben készül a lap digitális kivitelezése. Az intézet ajándékaként egy szuper számítógéppel dolgozhatunk. Minden akadémiai év elején alakul egy önkéntesekből álló mégIS-tanács, akik közül főszerkesztőt választunk. Bár a lap része a szemináriumi médiacenternek, teljesen független az elöljáróktól. Így a csapat határozza meg a következő lap témáját, javaslatokat tesz az állandó rovatok íróira, illetve kifüggeszti a témajavaslatokat a kispapok számára. Egy-két szerkesztő dolgozik a lap kreálásán a főszerkesztő állandó felügyeletével. Van egy könyvelőnk, aki a számlák és kifizetések rendezésével foglalkozik. A korrektúrába többen is besegítenek, függetlenként: Dimén Erika, Dénes Gabriella, Horváth Enikő. Idén kreatívkonzultáns is segítette munkánkat, Dávid Tünde személyében. Fontos, hogy álmaink megvalósításához a legjobbakkal dolgozhassunk. Egy mégIS megszerkesztése és piacolása (átlagot számolva) majdnem két teljes hónapba kerül, mindezt kizárólag szabadidőnkben és prefektusi engedéllyel megoldva.

A lap pár éve új arculatot kapott, illetve a tartalom típusa is némiképp változott.   Erről mit tudsz mondani?

Amikor átvettem a lapot, az első gondolatunk az volt: teljes megújulás.  Jött egy új csapat (ekkor még másodéves voltam), és külön designrészleg dolgozott azon, hogy szép legyen a lap. Ez most, pár év távlatából úgy nézett ki, mint egy blog: menüpontokkal, képes beszámolókkal. Szép volt, de még mindig drága, belsejében pedig komor szürkeárnyalatos hatással. A jelenlegi forma születésének indítópontja az volt, amikor a teljes szerkesztőgárda eltávozott, ki papként, ki gyakornokként.

Ötletünk volt bőven, de először infrastruktúrát kellett kiépítenünk: a régi, alig lélegző gépekből kimentettük a folyóiratok digitális változatait, a hiányzókat beszkenneltük, és

A mégIS legutóbbi számának címlapja

elkészítettük a digitális archívumot, mely az Issuu.com oldalon elérhető. A régi gépeket selejteztük, a felgyülemlett példányokból egy-egyet archiváltunk a könyvtár számára, és megszabadultunk a fölösleges lomtól. Új helyiséget kaptunk, megalakult a médiacenter. Itt épült ki a honlap, szerveződött a Mária Rádió és az új mégIS magazin. Ebben az újrarendeződési hévben gondoltunk arra, hogy nem önmagunkról, hanem önmagunkból osztunk meg gondolatokat időszakosan, témák köré gyűjtve. Önmagunkról gyakorlatilag minden szociális médián vallunk (képekben, videókban, közvetítésekben, rádióban), de önmagunk üzenete sokkalta érdekesebb. A lapot két részre osztottuk, és csak az igazán fontos történések kapnak mégIS-lenyomatot. Afféle vízválasztó történésekre gondolok (elsőévesek, admissio, avatások).

 

A leírt, papíron megjelenő szónak van-e ereje, üzenete ma? Hol, miben látod a mégIS feladatát?

A leírt szó ereje felől nincs kételyem, azonban a lényeg az erőre vonatkozik, minden leírt gondolatnak tartalma kell hogy legyen. Erre nagyon vigyázunk, és egyáltalán nem könnyű feladat. Főszerkesztőként talán ez a legnagyobb kihívás: életet lehelni a lapba. Nem mindig sikerül. Bevallom, volt olyan napom is, amikor bánatomban sírtam egész nap, másnap mérges voltam, harmadik nap majdnem feladtam… Nehéz, főként itt. Megtartani a magad és a lap identitását, mely ugye szerzőinek tükre, de alapítói adták hozzá a keretet.

Vannak-e jövőbeli tervek? Melyek azok?

Tervek mindig vannak. Arról nem beszéltünk, hogy milyen tőkéből sikerül megvalósítani a kiadást. Amikor a lapot átvettem, nullához közeli volt a kassza, mert kevés példányt nyomtattak… Adakozó, nemes lelkű támogatókat sikerült megszólítanunk, akik nagylelkűen ajánlották fel segítségüket. A néhány év alatt stabil alapot tudtunk létrehozni, így gond nélkül láthatunk a következő munkához. Azt még megjegyezném, hogy idei lapunk fele ajándék volt. Támogatóinkkal együtt azonban úgy gondoltuk, az értéket tovább kell adni, olvasók bizalmát pedig meg kell köszönni.

Következő lapszámunk húsvétra várható, témáját még nem árulhatom el. Egy biztos: körülbelül 60–64 oldalnyi lesz. A megjelenésnél nagyobb horderejű álmunk, hogy a Verbum szárnyai alatt, az ő kiadásában jelenjen meg, új időszámítást kezdő érseki engedélyszámmal és új ISSN-nel, vagyis a periodikák nemzetközi azonosítójával ellátva. Ha mindez megvalósul, már nemcsak a külalak, de a lap integritása is teljes lesz, méltó olvasóink bizalmához.

Kérdezett: Fábián Róbert

MEGOSZTÁS