Evangélium
Abban az időben tanítványaival együtt Jézus visszavonult a Genezáreti-tóhoz. Nagy tömeg követte Galileából. Sőt Júdeából és Jeruzsálemből, Idumeából meg a Jordánon túlról, valamint Tírusz és Szidon környékéről is nagy sokaság csatlakozott hozzá, mert hallották, hogy milyen csodálatos dolgokat visz végbe.
Jézus meghagyta tanítványainak, hogy tartsanak készenlétben egy bárkát a tömeg tolongása miatt. Sokakat meggyógyított ugyanis, és aki valami bajban szenvedett, mind ott tolongott körülötte, hogy legalább megérinthesse.
Még a tisztátalan lelkek is, amint meglátták Jézust, leborultak előtte, és így kiáltoztak: „Te vagy az Isten Fia!” Ő azonban szigorúan meghagyta nekik, hogy ne híreszteljék, kicsoda ő. (Mk 3,7–12)
Gondolat
Egy átlagos nap krónikája – szinte így is összefoglalhatnánk a mai evangéliumot. Nem történik szinte semmi különös, Jézus szokásos tevékenységét folytatja, gyógyít és parancsol a „tisztátalan lelkeknek”. Úgy tűnik, most inkább „szociális jellegű” ügyekkel van elfoglalva, találkozik az emberekkel, akik körülötte tolonganak. (És úgy tűnik, nem szereti a tolongást, mert a körülötte nyomuló tömeg nem annyira a lényegre kíváncsi, csak akar tőle valamit…)
Ez a „semmi különös” valójában csupa különleges dologból áll össze, s mégsem tűnik rendkívülinek, mert Jézus küldetésének része. A helyén van és teszi azt, amit tennie kell.
Én hogy állok ezzel? A helyemen vagyok? Azt teszem, amit kell?
