Batthyáneum: januárban ítélet születhet

Batthyány Ignác püspök 18. századi végrendeletének fordításáról

1
2377
Batthyáneum – Fotó: Bodó Márta

 

Január 17-re tűzte ki a gyulafehérvári táblabíróság a következő tárgyalást a gyulafehérvári Batthyáneum könyvtár visszaszolgáltatásáról szóló perben.  Az MTI Komáromi Attilára, a gyulafehérvári érsekség jogászára hivatkozva arról informálta a közvéleményt, hogy ítélethirdetéshez közeledik a per alapszakasza. A per tétje, hogy vissza kell-e szolgáltatni a római katolikus egyháznak a Batthyány Ignác erdélyi római katolikus püspök által a 18. században létesített gyulafehérvári könyvtár és csillagvizsgáló épületét és a benne található, páratlan értékű gyűjteményt.

A korábbi tárgyalásokon az állam képviselői Ioan Aurel Pop kolozsvári történészt, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) rektorát, az egyház képviselői pedig Buzogány Dezső református teológiaprofesszort kérték fel Batthyány Ignác végrendeletének lefordítására. Az egyház képviselői elégedetlenek voltak a korábbi fordítással, ezt a táblabíróság is figyelembe vette, és felkérte Buzogány Dezsőt, hogy készítsen új fordítást.

Megkeresésünkre Buzogány Dezső, aki 2014-ben fejezte be Kálvin Institúciójának latinból magyarra fordítását, elmondta: egyházi részről Holló László, az Erdélyi Római Katolikus Státus Alapítvány igazgatótanácsának elnöke kereste meg, majd a bíróságtól kapott hivatalos felkérést a végrendelet lefordítására. Három dokumentum jutott hozzá: egy latin átírás, egy román fordítás és az eredeti dokumentum fényképe. Ez utóbbit szemügyre véve felfigyelt előbb az átirat hiányosságaira, úgy tűnt, a dokumentum szövegének lemásolásakor hibák, hiányosságok kerültek a szövegbe, így az abból készült román fordítás a legjobb szándék mellett sem lehetett tökéletes és teljes.

Buzogány Dezső így azzal kezdte a munkát, hogy az eredeti dokumentumot végigolvasta, majd ebből egy helyes és teljes latin átiratot készített, ennek alapján kezdte meg a végrendelet fordítását. Mindezzel elkészült, már csak néhány utolsó simítást kell elvégeznie rajta, illetve a tudós alaposságával még egyszer össze kívánja vetni az eredetivel. Mindezzel a munkával jövő hétre elkészül, a hivatalosan benyújtandó szöveghez lábjegyzeteket és részletes magyarázatot mellékel, hogy a szöveget minden érdekelt fél jól értelmezhesse.

A per, amelyben 2017 elején várható az elsőfokú ítélet, arról szól, hogy a román államot 2012-ben az Emberi Jogok Európai Bírósága kártérítés fizetésére kötelezte amiatt, hogy évtizedeken át nem hozott döntést a Batthyáneum visszaszolgáltatásának ügyében. A román kormány alárendeltségében működő restitúciós bizottság 2015 szeptemberében elutasította a visszaszolgáltatást, ezt a döntést támadta meg az egyház a bíróságon.

A gyulafehérvári Batthyáneum a legnagyobb értékű ingatlan és gyűjtemény, amelyet az erdélyi magyar egyházak visszaigényeltek a román államtól. A 65 ezer kötetes, 1650 középkori kéziratot magában foglaló könyvtárban őrzik a Romániában fellelhető kódexek és ősnyomtatványok háromnegyed részét. A kódexek egyikét, a 810-ből származó Codex Aureust 25 millió dollárra biztosították, amikor 2002-ben rövid időre Németországba szállították. A könyvtárat a román kommunista állam vette el, visszaszolgáltatását pedig Batthyány Ignác püspök végrendeletére hivatkozva halogatták. A püspök ugyanis 1798-ban írt végrendeletében a katolikus egyházra és Erdély provinciára hagyta a gyűjteményt. Ezt a kitételt értékelik úgy a román állam képviselői, hogy Erdély provincia jogutódja a román állam, ezért az is jogosult a gyűjtemény tulajdonjogára. Korábban az érsekség irodaigazgatója, Potyó Ferenc általános helynök többször is azt nyilatkozta a sajtónak, az egyház kész együttműködni a román állammal a gyűjtemény gondozásában, de a tulajdonjogot az egyház az államosítás előtti állapot szerint a magáénak kívánja tudni.

Bodó Márta

 

MEGOSZTÁS

1 HOZZÁSZÓLÁS

  1. A püspök ugyanis 1798-ban írt végrendeletében a katolikus egyházra és Erdély provinciára hagyta a gyűjteményt. Ezt a kitételt értékelik úgy a román állam képviselői, hogy Erdély provincia jogutódja a román állam, ezért az is jogosult a gyűjtemény tulajdonjogára.”

    Szánalmas a román állam kétségbeesett erőlködése, hogy Erdély provincia jogutódjaként tüntesse fel magát.
    Álláspontjuk – amelyet próbálnak jogilag helyesnek láttatni – a történelmi előzmények ismeretének teljes hiányára utal.
    Az 1868-as közigazgatási reformmal az egységes magyar vármegyerendszerbe történő betagozódással Erdély, mint olyan (nevezzük bárhogyan – fejedelemség, provincia, kerület) a továbbiakban megszűnt létezni.
    Megszűnt jogi személynek pedig – akárcsak egy elhunyt embernek – nincs jogképessége, így tulajdona sem lehet.
    1920-ban Románia továbbá nem Erdélyt szerezte meg – hiszen ez az egység akkor már több, mint 50 éve nem is létezett – hanem a Magyar Királyság egy darabját.
    Románia tehát nem jogutódja az egykoron volt Erdély provinciának, így jogot sem formálhat a Batthyaneum tulajdonára.