Szent Maria Bertilla Boscardin
Anna Francesca Boscardin néven született Brendola városában, Veneto tartományban 1888. október 6-án. Paraszti családból származott. Apja, Angelo Boscardin, a boldoggáavatási eljárás során úgy tanúsította magáról, hogy féltékeny, erőszakos és gyakran részeg volt. Maria csak rendszertelenül tudott iskolába járni, mert otthon és a mezőn kellett segítenie. Iskoláskorában cselédként dolgozott a faluban. Nem tartották különösebben intelligensnek, kicsit lassú volt, és gyakran volt célpontja sértő viccelődéseknek, nem utolsósorban egyik helyi pap is buta libának nevezte mások előtt.
Engedélyt kapott arra, hogy nyolc és fél évesen lehessen elsőáldozó, jóllehet az alsó korhatár ekkor a tizenkét év volt. Tizenkét évesen felvették a Mária gyermekei plébániai közösségbe, ahol a plébános katekizmust ajándékozott neki. Ezt a 34 éves korában bekövetkezett halála után a ruhája zsebében találták meg.
Miután egy rend a jelentkezését lassúsága miatt elutasította, 1904-ben felvételét kérte a Szent Dorottya-tanítónők, a Szent Szív Leányai rendjébe Vicenzában, ahol a Maria Bertilla nevet kapta. Mivel ő maga is elhitte a korábban róla mondottakat, a rend novícia-mesternőjének azt mondta: „Nem tudok semmit sem csinálni. Szegény teremtés vagyok, egy liba. Tanítson meg. Szent akarok lenni.” Három évig konyhalányként és mosónőként dolgozott ott.
Ezután Trevisóba küldték, hogy a rendje irányítása alatt álló városi kórházban tanuljon ápolónőnek. Jóllehet képzési ideje alatt a konyhán dolgozott, de azután a kórház gyermekosztályán a diftéria áldozatainak ápolásával bízták meg. Az I. világháború alatt katonai kórházzá lett az egészségügyi intézmény, ott pedig sérült katonákat ápolt. A katasztrofális caporettói csata után Trevisót légitámadások érték, és a kórház a katonaság ellenőrzése alá került. Bertilla nővér kitűnt kiartó gondoskodásával, és hogy a légiriadó idején sem hagyta magára a mozgásképtelen betegeket, hanem bátorította és gondozta őket a kórtermekben.
Bertilla nővér felettese úgy döntött, hogy az emiatt kialakult szimpátia nem illetheti meg nővértársát, ezért azonnal áthelyezte a mosodába. Négy hónappal később az elöljárók tudomást szereztek a történésről, Bertilla nővért pedig azonnal visszahelyezték a kórházi osztályra, rábízván a gyermekrészleg vezetését. Röviddel ezután Bertilla nővér amúgy is gyenge egészségi állapota tovább romlott. Fájdalmas daganata volt, amely már több éve gyötörte, és olyan mértékben súlyosbodott, hogy műtétre volt szükség, amelyet azonban nem élt túl. 1922-ben hunyt el.
XII. Piusz pápa avatta boldoggá 1952. június 8-án, majd 1961. május 11-én XXIII. János pápa nyilvánította szentté. A résztvevők között voltak családtagjai és néhány betege is. Ünnepnapja október 20-án van.
