Szent Balázs

Szent Balázs közkedvelt orvos volt az örményországbeli Szebasztéban, a harmadik század végén. A nép követelésére elvállalta, hogy püspökké válasszák, Isten rendelésének tekintette ezt. Ettől kezdve nem csak a testet, de most már a lelkeket is gyógyította.

A milánói rendelet után már úgy tűnt, hogy békében élhetnek a keresztények. Licíniusz azonban (Konstantin császár társuralkodója) a tartományaiban hosszú ideig nem fogadta el a rendeletet. A keleti tartományokban újra üldözni kezdték a keresztényeket, főleg vezetőiket. A szebasztei prefektus üldözése elől hívei tanácsára Balázs egy környékbeli barlangban rejtőzött el. Itt keresték fel őt titokban a bizalmasai, élelemmel látták el. Magányában a beteg vadállatokat gyógyította.

Véletlenül akadtak rejtekhelyére, amikor a cirkuszi játékokhoz vadállatokat szerettek volna befogni. Katonaság vitte Balázst a városba. A város lakói kitódultak az utcákra, kihozták betegeiket is, hogy meggyógyítsa őket. Ekkor egy gyermek életét megmentette, akinek a torkán egy szálka megakadt. Nem volt hajlandó sem a római isteneket tisztelni, sem áldozatot bemutatni, ezért szenvedett vértanúságot Diocletianus uralkodása alatt (~316). Szörnyű kínzások után lefejezték. Az Egyház minden torokbaj ellen közbenjáróként tiszteli, vértanúhalála után nem sokkal már védőszentje volt a testi nyavalyákban de főleg torokbántalmakban szenvedőknek. A középkor óta tisztelői a Balázs-áldás szentelményével kérik közbenjárását.

Szent Balázst a tizennégy segítőszent közé is számítják. Németországban a muzsikusok és a szélmalmosok is pártfogójukként tisztelik (valószínűleg a Blasius név és a német blasen = fújni ige közti hasonlóság alapján). Védőszentje az orvosoknak, takácsoknak. Óvja a nyájakat a ragadozóktól. Ünnepe a tél végét és az ezzel járó viharos szelek idejét is jelzi.

Püspöki ornátusban szokták ábrázolni, sokszor palástban, pásztorbottal, keresztbe tett gyertyákkal, néha sertésfejjel és kampókkal (kínzására utalva).