Boldog Stanislawa Rodzińska

Boldog Stanislawa Rodzińska liturgikus emléknapja február 20-án van.

Stanislawa öt testvér közül másodikként született 1899. március 16-án a lengyelországi Nawojowában. Nyolcévesen veszítette el édesanyját, az édesapja próbált helytállni a munkában és gondozni a gyermekeit. Stanislawa tízéves volt, amikor apja tüdőgyulladást kapott és meghalt, két fivérét rokonok vették magukhoz, de a lányokat nem akarta senki befogadni, ezért a lánytestvérével a domonkos nővérek vezette árvaházba került.

Stanislawa annyira megszerette a domonkos nővéreket, hogy 1916-ban csatlakozott hozzájuk, felvette a Maria Juliana nevet, és 1924. augusztus 5-én fogadalmat tett. Kivételes és nagyon szeretett tanárként 22 éven át szolgált a domonkos árvaházakban. 1934-ben a litvániai Vilniusban lévő domonkos ház elöljárója lett; a gyermekekről való fáradhatatlan gondoskodása miatt az árvák anyjaként, valamint a rózsafüzér apostolaként vált ismertté. A második világháború kitörése és a politikai megszorítások idején a kormány lefoglalta az iskolát és az árvaházat, az immár hajléktalanná és munkanélkülivé lett domonkos nővéreket néhány helyi vincés nővér fogadta be. A domonkos nővérek alkalmi munkák bevételével próbáltak hozzájárulni befogadóik nagylelkűségéhez, de ez igencsak körülményes volt, ugyanis a náci megszállás következtében nemcsak a gazdaság omlott össze, hanem az egyház és a hívők is gyakorlatilag bujkálásra kényszerültek. A papokat, szerzeteseket letartóztatták, bebörtönözték vagy kivégezték, a lengyel kultúra tanítását illegálissá tették. A nővér titokban továbbra is tanította a gyerekeknek a katekizmust és a lengyel nyelvet, történelmet és kultúrát, és emellett az idős, utcára tett papokat próbálta élelemmel ellátni.

Maria Juliana anyát 1943. július 12-én a Gestapo letartóztatta e tevékenységei miatt, és egy évig magánzárkában tartották fogva a Vilnius központjában lévő Lukiškes börtön egyik szűk cementcellájában, amelyben ki sem tudott egyenesedni. Ő azonban nem tört meg, és zárkájában végig lelkigyakorlatokat végzett. 1944 júliusában marhavagonba rakták, és a stutthofi koncentrációs táborba szállították, ahol kínozták, éheztették és bántalmazták; válaszul imacsoportokat alakított, és társaival megosztotta azt az ételt, amit kapott. A fertőzött zsidó női foglyok ápolása közben tífuszt kapott, és elhunyt 1945. február 20-án. II. János Pál pápa avatta boldoggá 1999. június 13-án.