Boldog Nikolaus Groß
Boldog Nikolaus Groß liturgikus emléknapja január 15-én van. Nikolaus Groß egy kovács gyermekeként született a Ruhr-vidéken, Niederwenigernben, 1898. szeptember 30-án. 1920-ig bányászként dolgozott, közben továbbtanult. Hét éven át keresztény szakszervezetek munkatársa volt. A munkásság és a keresztény hit iránti kettős elkötelezettség jellemezte, nagy energiával dolgozott a katolikus társadalmi tanítás valóra váltása érdekében. 1927-ben egy munkáslap szerkesztője lett. A Nemzetiszocialista Német Munkáspárt felemelkedése, majd hatalomra jutása idején határozott vezércikkekben fejezte ki kételyeit a nácik állítólagos szocializmusát illetően, amelyet megtévesztésnek tartott.
Hét gyermeket apja volt. „A legmélyebb gondom az, hogyan nevelhetek mind a hetükből rendes, egyenes, erős lelkű embert” – jegyezte fel. Világos volt számára, hogy keresztény hivatásához társadalmi kötelezettségeinek teljesítése is a legszorosabban hozzátartozik. „A legtöbb nagy teljesítmény a mindennapok kis feladatainak megoldásából áll össze. Ennek során mindig a szegények és a betegek iránti különös szeretetnek kell vezérelnie bennünket” – hangsúlyozta.
A náci ideológiával szembeni ellenállásra is katolikus meggyőződése indította. „Katolikus munkásokként nemcsak politikai és gazdasági okból, hanem legfőként vallási és kulturális meggyőződésből utasítjuk el annyira határozottan a nemzetiszocializmust” – szögezte le. 1940-től már betiltották a lapot, melyet korábban szerkesztett, ezért kisebb írásokat adott ki, hogy a munkások hitét és a legfőbb értékek iránti elkötelezettségét erősítse. Többször kihallgatták, és házkutatásokat tartottak nála.
A Hitler ellen 1944. július 20-án megkísérelt merénylet után a nácik minden ellenállást fel kívántak számolni. Großt is, bár ő a merénylet előkészítésében és kivitelezésében nem vett részt, augusztus 12-én lakásában őrizetbe vették. Amikor felesége a börtönben meglátogatta, kezén és lábán is égésnyomokat látott. Bentről küldött levelei megindítóan tanúskodnak arról, hogy nehéz, végül kilátástalan helyzetében az állandó ima volt az erőforrása.
- január 15-én halálra ítélték, és az ítéletet január 23-án végre is hajtották. A sírt és a katolikus temetést egyaránt megtagadták tőle. Holttestét elégették, hamvait szétszórták. II. János Pál pápa avatta boldoggá 2001. Magyar Kurír alapján
