Boldog Maria Gabriella Sagheddu
Maria Sagheddu 1914. március 17-én született szárd pásztor családban, Dorgaliban. Miután befejezte elemi iskolai tanulmányait, nem járhatott iskolába, a családját kellett munkaerejével támogatnia, annak ellenére, hogy igen jó képességűnek bizonyult. Már igen fiatal korában komolyan vette a rá bízott dolgokat, és nagy gondossággal és kötelességtudó engedelmességgel végezte feladatait. A környezete nem nézte jó szemmel erős kritikai érzékét, és várakozásra nem hajlandó természetét. Amikor egyik húga, akihez az alig egyévnyi korkülönbség miatt is igen közel állt, 1932-ben meghalt, ez arra késztette Mariát, hogy elmélyítse hitét, ezért beiratkozott a Katolikus Akcióba, ahol a helyi gyerekek és fiatalok hitoktatás bízták rá, valamint a környék időseit is segítette. Eközben kezdte gyarapítani lelki és szemlélődő életét. Eleinte pálcával a kezében tanította a katekizmust. A pap azonban amikor ezt meglátta, elvette tőle a botot, és egy cetlit adott helyette a kezébe: „Fegyverkezz fel türelemmel, ne bottal”. Maria Sagheddu elfogadta a kritikát, és attól kezdve megváltoztatta módszereit.
A plébánosa volt az egyetlen, akinek elmondta, hogy szerzetesi hivatást érez magában, és a segítségét is kérte ez irányban. Amikor az édesanyja megtudta a dolgot, bár helyeselte a döntést, de nehezményezte, hogy nem neki szólt elsőként. Ugyanakkor a családja, testvérei nem feltétlenül értettek egyet ez irányú elköteleződésével, mert úgy vélték, szégyent hoz a családjukra. A trappista nővérekhez 1935. szeptember 30-án lépett be a Róma melletti Grottaferratában lévő kolostorukba, ahol a Maria Gabriella nevet kapta. 1936. április 13-án öltözött be a rendi ruhába, és 1937. október 31-én, Krisztus Király ünnepén tett fogadalmat. A kolostor apátnője akkoriban Maria Pia Gullini volt, aki az ökumenizmus elkötelezettje volt, és ebbéli nézeteit rendtársainak is átadta. Maria Gabriella is lelkes híve lett ennek az ügynek, és az 1938-ban, a keresztények egységéért rendezett héten lelki áldozatként ajánlotta fel magát a keresztény egyház egyesítéséért.
Jóllehet nem volt beteges természetű, ezt követően tuberkolózissal fertőződött meg, és mindössze tizenöt hónapot élt még. Amikor 1938. májusában állapotát gyógyíthatatlannak mondták ki orvosai, az evangéliumban az volt olvasható: egy akol lesz, és egy pásztor (Jn 10,16). Sagheddut egy Viterbo melletti trappista kolostor kápolnájában helyezték örök nyugalomra; megállapították, hogy teste sértetetlen.
Halála után észrevették, hogy a Bibliájában János evangéliumának tizenhetedik fejezete megsárgult és megkopott a gyakori olvasástól. Ebben a fejezetben Jézus az Atyaistenhez fordul tanítványai nevében. De különös jelentőséggel bírnak a 11. és 21. versek, amelyekben Jézus azért imádkozik, „hogy egyek legyenek, mint mi” (Jn 17,11), és „Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy, s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” (Jn 17,21).
Maria Gabriella Sagheddut 1983. január 25-én avatták boldoggá a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában, a Keresztények egységéért folytatott imahét zárásaként, ugyanazon a napon, ami arra a döntésére ösztönözte, hogy életét Istennek ajánlja fel.
Boldog Maria Gabriella Sagheddu liturgikus emléknapja április 22-én van.
