Boldog Maria Bolognesi
Boldog Maria Bolognesi liturgikus emléknapját a világegyház január 30-án ünnepli. Maria Bolognesi Maria Semiolo néven született 1924. október 21-én Rovigóban Giuseppe Samiolo gyermekeként. Biológiai apja – aki maga is törvénytelen volt – nem akarta elvenni feleségül gyermeke anyját, és elhagyta. Maria ötéves korában ment férjhez anyja Giuseppe Bolognesihez, aki nevére vette a kislányt. Anyai nagyanyja volt talán a legmeghatározóbb személy gyermekkorában, aki a lányba a vallásos érzületet és az Isten iránti szeretetet belenevelte.
1932-ben rendkívül magas láza volt, édesanyja pedig ezzel egy időben agyhártyagyulladást kapott, és a halálos ágyán feküdt. Bolognesi ekkoriban kezdett készülni elsőáldozására, és az őt akkoriban oktató apáca azt mondta neki, hogy Jézus Krisztus teljesíti a kívánságát, ha hozzá fordul. Azt kívánta, hogy édesanyja meggyógyuljon – életrajzírói ezt tekintik az első olyan gyógyulásnak, amely az ő közbenjárására történt. Szegény családi háttere miatt korán, a második osztály elvégzése után abbahagyta az iskolát, és mezőgazdasági munkás lett, hogy a család megélhetése biztosítva legyen. 1940 nyarán démoni megszállás kerítette hatalmába, ennek következtében nem tudott templomba menni, a papok áldása nem volt rá hatással. A ruháit mások számára is jól láthatóan egy ismeretlen erő húzta vissza, ami gyakran félelmet keltett az emberekben. Egy alkalommal még egy székhez is kötözték, hogy Santo Magro plébános megáldhassa, de ez sem volt sikeres. Bolognesit elmegyógyintézetbe utalták, mert meg voltak győződve, hogy azért köpi le a szentképet és káromkodik, mert megőrült. Rovigo akkori püspöke megáldotta őt a rezidenciája ablakából, mielőtt oda vitték. Az orvosok ép elméjűnek ítélték, és a megszállottsága is enyhült, részt tudott venni szentmisén és szentségekhez is tudott járulni. Ugyanakkor a kísértések eltartottak egészen 1949 májusáig. 1942 januárjára nagyon lefogyott, meg volt győződve, hogy három napja van hátra az életéből. Miután gyónt és áldozott, három napot sírva imádkozott Istenhez és minden szentjeihez, hogy mentsék meg szorongatott helyzetéből. A negyedik nap reggelén teljesen gyógyultan ébredt.
Első látomása 1942 április 1–2-án, nagycsütörtök éjszakáján volt. Ebben a látomásban a kételkedő Mariának Jézus öt dologról beszélt: 1) Azt mondta, hogy szüksége van a segítségére; 2) Szeretetet, imát és vezeklést kért tőle; 3) Azt mondta, meg fog tanulni írni és olvasni; 4) Bejelentette, hogy eljegyezte őt, és egy eljegyzési gyűrűt helyezett a gyűrűsujjára, amelyben öt rubin volt, ami a szent sebeket szimbolizálta. Hozzátette, hogy egy napon a gyűrű ismét az övé lesz, vagyis jegygyűrűre cseréli; 5) elmondta neki, hogy nagy szenvedések várnak rá a nem túl távoli jövőben. Néhány nappal lelkivezetője arra kérte, kezdjen lelki naplót írni, bár ekkor még az írás-olvasással hadilábon állt. 1942. május 8-án volt a második látomása, amelyben Jézus arra kérte, viseljen fekete habitust, illetve többek között arról is beszélt neki, hogy 1947. március 12-én egy speciális iskolát fog nyitni. 1944 januárjában egy látomása alatt vérrel verítékezett öt percen keresztül; ez élete folyamán többször is megismétlődött. A lelki vezetője tanácsára megőriztek néhány textíliát Maria vérével, illetve szemtanúi feljegyzés is rendelkezésre áll az esetről. Ez idő tájt kezdtek erősödni a Maria Bolognesi élményeit megkérdőjelező, őt nyíltan támadó hangok. A helyi plébános meg volt győződve, hogy mindez a gonosz műve, papi odahatásra az emberek is bolondnak nézték. 1948 márciusában három férfi megtámadta és eszméletlenre verte, a lábáról és kezéről származó húst tömött a szájába. A széltében-hosszában terjesztett rossz híre miatt a rendőr őrmester bíróság elé állította a sértettet, hamis vádaskodás miatt; fél év elteltével felmentették.
Az 1940-es évektől számos nehéz betegségben szenvedett, 1950-re majdnem meg is vakult. Árvákat, munkanélküli szülők gyermekeit gondozta, és gyakran látogatta a kórházban fekvőket. Maria Bolognesinek minden pénteken látomásai voltak, amelyben Jézussal találkozott; stigmái fokozatosan jelentek meg. Lelki naplójában 1944-ben írt egy, az oldalán megjelent sebről; 1951 júliusában átélte Krisztus megostorozásának fájdalmait; 1954. január 25-én számolt be naplója lapjain egy, a jobb kezén megjelent sebről. Még az évben, a ferrarai ágostonos nővéreknél töltött idő alatt jelentek meg a lábán a szent sebek. 1955 áprilisában jelentek meg a bal oldalán a stigmák, az év április 8-án, nagypénteken délután háromkor Jézusról volt látomása. 1956-tól négy éven át különböző rendszerességgel látomásaiban a mennyországba vezette őt Krisztus. 1968-ban festeni kezdett. 1971-ben szívrohamot kapott, amelyből felépült. A vele egy háztartásban élő Zoe Mantovani arról tanúskodott, hogy Pietrelcinai Pio atya bilokációban szokott neki megjelenni rovigói otthonában, sőt, még a szerzetes 1968-ban bekövetkezett halála után is megjelent neki. Maria Bolognesi 1980-ban hunyt el.
Szent II. János Pál pápa idejében, 1992. február 18-án indult meg a boldoggáavatási eljárása, amelyben Isten szolgájává nyilvánították, miután a Szentek Ügyeinek Kongregációja kiadta a hivatalos „nihil obstat”-ot az ügyhöz. 2012. május 10-én tiszteletreméltóvá nyilvánították, miután XVI. Benedek pápa megerősítette, hogy példás keresztény életet élt, hősies erényeket tanúsított. 2012. május 10-én a pápa a tiszteletreméltóvá nyilvánította. A közbenjárására történt csodás gyógyulást hosszas kivizsgálást követően 2012 novemberében ismerték el. 2013 májusában Rovigóban avatta boldoggá Ferenc pápa képviseletében Angelo Amató bíboros.
Mystics of the Church alapján
