Boldog Edvige Carboni

Boldog Edvige Carboni liturgikus emléknapja február 13-án van. Edvige Carboni 1880. május 3-án született Pozzomaggioréban. Szerzetes akart lenni, de anyja mellett kellett maradnia, aki nagyon beteg volt, később a karjaiban hunyt el. Életét józanul és összeszedetten töltötte otthonában, váltogatva a házimunkát az ima pillanataival. Több családtagját is ápolta, ugyanakkor ügyesen szőtt és hímzett. Tagja volt néhány vallási szervezetnek, a becsületgárdának, Mária leányainak, a ferences harmadrendnek, a karmelita testvériségnek, később Rómában a Szalézi Munkatársak Egyesületének is tagja lett. Képes volt munkáját imádsággá alakítani és mindig készen állt arra, hogy Isten akaratát teljesítse.

1911. július 14-én megjelentek Jézus szenvedésének jelei a testén. Ezt és más, neki tulajdonított misztikus jelenségeket az 1925-ös kanonikus folyamatban megvizsgálták, aminek ő teljes engedelmességgel alávetette magát. 1929 novemberében nővérével Rómába költözött. Edvige ettől fogva egészen 1952-ben bekövetkezett haláláig a Tuscolana utcában található Szent Mária Keresztények Segítsége szalézi plébániához tartozott. Ott szinte minden reggel elment a szentmisére és áldozott;  általában a Szent Anna-kápolnában imádkozott; az eksztázisok és a csodálatos események nagy része ott zajlott. 

1941. szeptember 25-én szalézi munkatárs lett. Élen járt a jótékonysági munkában, főként a második világháború idején: segített a szegényeknek, a betegeknek, a munkanélkülieknek, a politikai foglyoknak, annyit adva, amennyit csak tudott. Többször is odaadta a ruháit és a saját szájától vonta meg a falatot, hogy azoknak adhassa, akikről tudta, hogy szükségük van rájuk.

Nagyon nagy szeretettel fordult a Szűzanya felé, aki többször megjelent neki, és sok kegyelmet kapott általa. Számos más szent is megjelent neki, különösen Bosco Szent János és Savio Szent Domonkos. Naplójában Don Bosco zhús megjelenéséről számolt be, gyakran a Segítő Szűz Máriával vagy Savio Szent Domonkossal együtt. Ezekben a jelenésekben Don Bosco javaslatokat tett neki, a Szűzanya iránti odaadásra hívta, bátorította őt a nehézségekben, imákat és áldozatokat kért tőle, megmutatta neki a sok jót, amit a szaléziak tettek, és arra kérte, hogy szeresse a szalézi nővéreket.

1952. február 17-én este hunyt el Rómában koszorúérgörcs következtében. A kanonizációs eljárását 1968-ban nyitották meg. A közbenjárására 2018 végén történt csoda, Szardínia szigetén 2019. június 15-én avatta boldoggá Giovanni Angelo Becciu bíboros. Szaleziak.hu alapján